Paste e fagioli, avagy: mennyei babos tészta


Ha tésztaételekről van szó, nem ismerek mértéket. A hét 5 napján simán tudnék tésztát enni, sőt: sokszor eszem is! Ez persze elég nagy kreativitást kíván, de ezzel nincs gond: rengeteg konkrét receptem van, és mellettük még millió ötlet, variáció a fejemben, ennek ellenére folyamatosan és lelkesen vadászom az újakat. 

Amit most megmutatok nektek, az egy népszerű olasz egytálétel, a pasta e fagioli, azaz: tészta és bab. Rengeteg változata ismert (kb. ahány ház, annyi szokás), én magam is szoktam kísérletezgetni, de számomra ez az "ultimate" verzió, amihez mindig visszatérek, mert nekünk ez jött be a leginkább. Egy főzős tévéműsorból jegyzeteltem le pár évvel ezelőtt, és kisebb módosításokkal a mai napig a repertoárom része.


Általában spontán módon készítem: akkor, amikor a piacon / üzletben szembejön velem egy csomag friss bébispenót – ez ugyanis ennek a receptnek az egyetlen "kritikus" hozzávalója, amit nem mindig és mindenhol kapni (én a piacon kívül a Sparban, Lidlben, Auchanban, Tescoban szoktam találni, általában a zöldségrészlegen levő hűtőben, a zacskós salátakeverékek között).

Ki is lehet hagyni persze, de szerintem ad egy kis frissességet az ételnek, nem csak íz, hanem látvány tekintetében is (és ez utóbbi egyébként eléggé rá is fér erre a nem túl csinos ételre). Hagyományos, nagylevelű spenóttal is próbálkoztam már, de az szerintem legfeljebb csak főzeléknek jó, minden más ételhez, legyen az saláta, tészta- vagy húsétel, kizárólag a zsenge bébiváltozat finom. 



Ha viszont ez már a kosarunkban van, nagy nehézségek nem állnak előttünk: az étel összes többi résztvevője könnyen beszerezhető vagy eleve ott van a kamrában (nálam biztosan). Elkészítése nem bonyolult, nem hosszadalmas és elronthatatlan. A végeredmény viszont egy finom, krémes szósszal átitatott tészta, ami nagyon ízletes és nagyon laktató. Ismét egy comfort food, amit akár egy mélytányérból is ki tudunk kanalazni egy hideg téli estén a tévé előtt takaróba bugyolálva. Például.


_________________________

HOZZÁVALÓK
2 éhes embernek
_________________________

400 gr (= 4 dl) passzírozott paradicsom
2 konzervbab (egyenként nettó 240 gr)
                     - én a Borlotti babot szeretem, de a Cannellini is jó hozzá!
4 dl csirke- vagy zöldségalaplé
25 dkg apró olasz száraztészta - az én kedvencem ehhez az ételhez: pipette vagy orecchiette 

150 gr friss bébispenót (soknak tűnik, de össze fog esni)
1 csokor újhagyma
1 gerezd fokhagyma

1,5 tk oregano (vagy olasz fűszerkeverék, ha van kedvencünk)
2-3 babérlevél
só, frissen őrölt bors
parmezán


________________________

ELKÉSZÍTÉS
________________________

A spenótot átválogatjuk, a hosszabb szárakat lecsípkedjük, a megmaradt leveleket alaposan megmossuk, lecsepegtetjük, a nagyobbakat félbetépjük. 

Egymás után kinyitjuk és egy szűrőben leöblítjük a babkonzerveket. Az egyiket késes robotgépben, kb. 1 dl víz hozzáadásával pürésítjük, a másikat hagyjuk lecsepegni.

Olajon megpároljuk a vékonyra karikázott újhagymát, hozzáadjuk a reszelt fokhagymát és felöntjük a paradicsommal, az összepürésített babbal és az alaplével. Mehet bele az oregano / fűszerkeverék, a babérlevelek, só és frissen őrölt bors. 10 perc alatt lassan összerotyogtatjuk.

10 perc után a mártás még kissé hígnak tűnik, de ne ijedjünk meg, jó lesz az! Hozzáadjuk a száraztésztát, és alacsony hőfokon, épp csak enyhén bugyogtatva, de gyakori keverés mellett puhára főzzük. Kb. annyi időre lesz szükség, mint ami a csomagolásra van írva, vagy talán 1-2 perccel több, de a tészta ennyi idő alatt is jól megszívja magát az isteni szósszal és egyben be is sűríti azt. Ha szükséges, öntünk még hozzá egy kevés alaplevet / paradicsompürét / vizet, de vigyázzunk, ne higítsuk túl.

Ha a tészta puha, hozzáöntjük az egészben hagyott babszemeket, majd ha azok is átforrósodtak, beledobjuk a leveles spenótot, ami gyorsan, 1-2 perc alatt összeesik a hőtől – és ezzel készen is vagyunk. Tálalás előtt még megszórjuk parmezánnal, de ezután tényleg nincs más hátra, mint élvezni az ízeket!



Néhány megjegyzés a végére:

  • ha két kisebb étkű embereknek főzünk, vagy kevésbé laktató ételt szeretnénk (pl. vacsorára), akkor csak 1 babkonzervet adjunk hozzá. Szabadon választható, hogy egészben (a ragu-jelleget erősítve) vagy pürésítve (azaz a mártást dúsítva vele), én mindkét módon kipróbáltam már és mindkettő finom.
  • hogy szerintem miért fontos az alaplé, azt egy korábbi receptes posztomban kifejtettem már, és most is csak azt tudom elismételni, amit ott javasoltam: nem érdemes kihagyni. Sima vízzel felöntve egyszerűen nem lesz olyan finom és telt az étel íze. 
  • ez az étel is olyan, ami csak frissen az igazi, és a "friss" alatt azt értem, hogy már negyed óra állás sem tesz jót neki. Érdemes tehát ennek megfelelően időzíteni a főzést, és csak annyit készíteni, amennyi elfogy, mert a maradék (másnap) ehető ugyan, de már nem olyan élvezetes.

Sok sikert és jó étvágyat:
Piffeny