Hogyan lépjünk ki a komfortzónánkból - és miért?


Szeretem a komfortzónámat. És ha ki kell lépnem belőle, akkor kényelmetlenül érzem magam, ideges és bizonytalan leszek, néha még akkor is, ha önként vállalom ezt a kilépést. Mégis mindig rá kell jönnöm, mennyire jót is tesz valójában, mert a biztoson, a megszokotton, a rutinon túl ott vár mindaz, amire minden (normális) ember vágyik: a fejlődés, a továbblépés, egy izgalmakkal és kalandokkal teli élet, és főleg: olyan pillanatok, amikre mindig emlékezni fogunk. A bepunnyadt, unalmas, rutinos egyformaságban darált napok ugyanis összemosódnak az emlékezetünkben, azokat nem igazán emlegetjük fel nosztalgiával néhány hónap/ év távlatából, és biztosra veszem, hogy akkor sem fogjuk, ha majd megöregszünk.

Ez, mármint a komfortzóna elhagyása is olyasmi szerintem, amit kis lépésekkel kell elkezdeni (és sokaknak talán folytatni is), olyanokkal, amikhez nem kell rögtön nagy bátorság. Én soha nem vagyok a végletek híve, szerintem ebben sem kell bevállalni túlzó dolgokat. Az persze teljesen egyéni, hogy kinek mi jelenti a túlzó dolgot, úgyhogy mindig igazodjunk a saját korlátainkhoz, de azért próbáljuk feszegetni is őket. 

Hogy hogyan, arra vonatkozóan a folytatásban találtok néhány módszert, amik nálam bejöttek, amiket én szoktam megtenni, és amiket szerintem mindenki bevállalhat, mert változatosságot, fűszert adnak az életünkhöz.


01  ||  Utazzunk!
Azt hiszem, ez a leggyakrabban hozott példa arra, hogyan tudunk kilépni a komfortzónánkból, és én is ezt teszem első helyre, "bemelegítésnek". Az utazás valóban az egyik legjobb módja annak, hogy magunk mögött hagyjuk a megszokott, beszürkült hétköznapokat, és hogy gazdagabbá, színesebbé tegyük az életünket, mert élményeket egy utazás során a legegyszerűbb gyűjteni. Utazás alatt nem kell mindig nagy dolgokra gondolni, távoli tájakat és városokat vizionálni: már egy egynapos belföldi kirándulás, vagy valamely szomszédos ország meglátogatása is megteheti a hatását.


02  ||  Tegyünk váratlan, jó dolgokat másokkal, amikre nem számítanak!
Erről írtam is egy posztot régebben, azt most is ajánlom figyelmetekbe, mert találtok benne konkrét tippeket ehhez a ponthoz. Jót cselekedni nem mindig könnyű, mert a fogadtatás sokszor nem egyértelműen pozitív. Az emberek olykor meghökkennek és ez teremthet kényelmetlen perceket, de szerintem érdemes megpróbálni.


03  ||  Kóstoljunk meg új ízeket!
A komfortzóna elhagyása a saját konyhánkban is elkezdődhet, mégpedig azzal, ha elkészítünk egy olyan, új fogást, amit mindig szerettünk volna megkósolni, de sosem alakult úgy, hogy ez összejöjjön. Távol-keleti, közel-keleti, mexikói vagy francia konyha, egy-egy új, számunkra ismeretlen fűszer, hozzávaló, zöldség - bármi lehet az alapja! 
Haladók étterembe is mehetnek, de otthon kisebb a rizikófaktor. Próbáljuk nyitott lélekkel kóstolni a szokatlan ízeket, és még az is lehet, hogy ez egy gyönyörű barátság kezdete lesz!


04  ||  Kezdeményezzünk beszélgetést idegenekkel!
Nem arra gondolok, hogy random módon szólítsunk le vadidegen embereket az utcán, hanem olyanokat, akiket látásból ismerünk innen-onnan. Megtehetjük ezt a munkahelyen, a gyerek sulijában, egy szakmai konferencián, továbbképzésen, edzőteremben, tágabb baráti társaságban, egyszóval: bármely közösségben, ahol gyakran vagy időnként megfordulunk.


05  ||  Viseljünk valami szokatlant, valami vagányat!
Magassarkú. Sötétbordó körömlakk. Szaggatott farmer. Statement nyaklánc. Műszőrme mellény. Egy új szemfestési mód vagy szín. Ez ismét nagyon jó módja valami új megtapasztalásának, gyakorlatilag kockázat nélkül. Haladók új frizurával, hajszínnel is próbálkozhatnak. (Azért arra mindig vigyázzunk, hogy a bátor kísérletezgetésben se váljunk nevetségessé a korunk / alkatunk miatt.)


06  ||  Offline lenni
Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy manapság az online világ elhagyása egyben a komfortzóna elhagyását is jelenti. Lehet kritizálni, vagy épp lehet örülni is annak, mennyire rátelepedett az internet az életünkre, mennyire körbefogja, meghatározza és sokszor irányítja is azt, a magam részéről mindenesetre biztos, hogy még sosem bántam meg, ha hosszabb vagy rövidebb időre szabadságoltam magamat mindenből, amihez wi-fi kell. 
A digitális méregtelenítésről (miértek és hogyanok) Pareto lányánál találtok két posztot is (ITT és ITT), ami ezt a témát járja körül.


07  ||  Új hobbi
A hobbi nehéz dolog felnőttként, mert általában "nincs rá időnk", és még azok is kikopnak az életünkből, amiket régen szerettünk. Próbáljuk felújítani akár a régieket, de még jobb, ha újakat vállalunk be, amik jobban illenek a jelen érdeklődési körünkhöz. Ez lehet akár csak annyi is, hogy ismerkedni kezdünk egy új zenei stílussal (a Spotify / Apple Music erre remek lehetőséget kínál), vagy elmegyünk egy olyan múzeumba, kiállításra, amit eddig nem jutott volna eszünkbe meglátogatni.
Néhány hobbi azok közül, amiket én az elmúlt években kipróbáltam: kötés, színezés, futás, társasjátékok, fotózás, blogírás :-), a főzésben pedig nyitottam az arab konyha és ízvilág felé (nem kis részben első dubaji utunk hatására).


08  ||  Törjük meg a napi rutint!
Nekem ez különösen nagy kihívás, mert (sajnos?) eléggé a szokásaim rabja vagyok, és ezen az sem segít, hogy a napjaim nagyjából ugyanazon keretek között mozognak, mely keretek között én egyébként abszolút jól érzem magamat (hiszen erről szól a komfortzóna). Viszont velem is elő szokott fordulni, hogy kissé belefásulok a hétköznapokba és azon kapom magam, hogy robot-üzemmódban létezem, és olyankor nagyon jól jön, ha valamit tudatosan máshogy csinálok. Előbb kelek fel, vagy éppen később, máshol vásárolok be, máshogy intézem az ügyeket, kitalálok valami esti programot, akár egy új fogást vacsira, és úgy általában: igyekszem valami kis pluszt adni a rutinhoz.


09  ||  Mondjuk ki a bókokat, amik a fejünkben vannak!
Manapság inkább a negatív gondolatokat szokás megosztani, a pozitívakat kevésbé. Az egész társadalom valahogy negatívabb lett, nem is értem, ez miért és kinek jó (azt most csak zárójelben jegyzem meg, hogy én hiszek abban, hogy a negatív gondolatok, negatív érzések szó szerint mérgezőek és testi betegségekhez vezetnek).
Megfigyeltem, hogy az én fejemben minden nap rengeteg kellemes gondolat, bók fogalmazódik meg másokkal kapcsolatban, akár élőben, akár az online világban, mégis csak ritkán mondom ki őket. Ezen igyekszem változtatni egyébként (sikerrel!), és azt látom, kár félni ettől, mert az emberek szinte mindig örömmel fogadják, sőt, születtek már kellemes ismeretségeim is abból, hogy ki mertem nyilvánítani a tetszésemet valaki felé.


10  ||  Írjunk egy 101-es listát!
Bár az utóbbi hónapokban (mondjuk 1 évben) a 101-es lista határozottan háttérbe szorult az életemben, ez a blog egyértelműen ennek az ötletnek köszönheti a létét: amikor rátaláltam erre a "kihívásra", megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ezt megosztom másokkal is, és ha már megosztom, akár az életem más részleteit is megoszthatnám... E nélkül valószínű soha nem jutottam volna el oda, hogy blogolni kezdjek.
Ezt a listát azért tartom ide illőnek, mert sok olyan dolgot belevehetünk, ami eltér a hétköznapi szokásainktól (húsmentes, vásárlásmentes, csokimentes, sminkmentes, akármimentes hét, új hobbik, tevékenységek kipróbálása), azaz a komfortzónából való kilépést jelentheti.


+ 1 tipp  ||  Legyen egy tettestársunk!
A kényelmetlenségekkel, idegen, új helyzetekkel könnyebb megbirkózni akkor, ha nem egyedül vagyunk, hanem van mellettünk valaki. Ez főleg a bevállalósabb dolgokra igaz, de "kezdőként" is segítség lehet egy társ (férj, barátnő, rokon), ha pl. egy új hobbit keresünk és beiratkozunk egy főzőtanfolyamra, jógakurzusra vagy tánciskolába. 


A komfortzóna elhagyása nem csak az egyhangú, szürke hétköznapokat tudja felpezsdíteni, de jó hatással lehet az önbizalmunkra, hangulatunkra is. Nagyon fontos viszont, hogy mindig legyünk reálisak a bevállalt dolgokban, őszintén felmérve a saját lehetőségeinket (fizikai, lelki, anyagi), és ha valami nem úgy sül el, mint szerettük volna, az ne szegje kedvünket. Ha nem ízlik az új étel, ha nem jön be a zumba vagy a step aerobic, vagy ha nem sikerül mindent kipipálni a 101-es listáról, az határozottan nem a világ vége. Viszont ha meg sem próbáljuk, azzal sok értékes, akár életre szóló élménytől fosztjuk meg magunkat.

Üdvözlettel:
Piffeny