10 tipp, hogyan szokjunk le a hasonlítgatásról


Szinte minden örömöt, boldogságot és önbizalmat nullára tud írni az emberben az, ha önmagát állandóan másokhoz méricskéli. Mégis, olyan érzés ez, amivel nap mint nap szembesülünk, ráadásul tovább fokozhatja, ha túl nagy teret engedünk az életünkben a digitális világnak, digitális életeknek és a különféle közösségi oldalaknak. Mert nem vitás: rettentő könnyű a külsőnket, karrierünket, családi vagy anyagi helyzetünket olyasvalakiéhez hasonlítani, akit az Instagramról / blogja által / női magazinokból "ismerünk", és ez sajnos pontosan olyan rossz szokás, mint amilyennek hangzik...

Ez a viselkedés különösen nőkre jellemző egyébként, akik hajlamosak a legrosszabb énjüket más nők legjobb oldalával összevetni. Mindez ráadásul sokszor észrevétlenül zajlik bennünk, és már csak az "eredményre" eszmélünk, hogy tudniillik el vagyunk keseredve, mert a mi életünk milyen rossz.... Életem első 30 évében meglehetősen önbizalomhiányos ember voltam (még úgy is, hogy az én húszas éveimben nem volt Facebook meg Instagram, de még blogok se nagyon), és az önbizalomhiányból kivezető (tudatos!) út közben rájöttem, hogy önmagam másokhoz való hasonlítgatása igen rossz szokás. 

Többször utaltam már rá itt a blogon, hogy ez mennyire negatív hatással van ránk és nem sokat segít a pozitív gondolkozásban és a boldog, kiegyensúlyozott lelkiállapot és élet eléréseben. Legutóbb pont az önbizalomhiány leküzdéséről szóló bejegyzésemben került szóba,  és ott meg is ígértem, hogy fogok mesélni arról, hogy nekem milyen gondolatok segítettek abban, hogy a figyelmemet másokról átirányítsam magamra és a saját életemre.



01  |  Fókuszáljunk az erősségeinkre, sikereinkre, mindazon pozitív dologra, amit elértünk az életben. Ezt könnyebb mondani, mint megtenni, de fontos, hogy újra és újra tudatosítsuk magunkban, mi mindenben vagyunk jók. A sikereinket, boldog pillanatokat hamar elfelejtjük, bezzeg a negatív dolgokra milyen sokáig emlékszünk, milyen sokáig tudjuk emészteni magunkat miattuk...! Ezen határozottan dolgozunk és változtatnunk kell, mégpedig úgy, hogy mindig észben tartjuk a jó dolgokat.

02  |  A jó dolgok észben tartásában segíthet, ha hála-naplót vezetünk. Ez sem újdonság, erről is sokszor beszéltem már, több poszt is született a témában (például EZ vagy EZ). Vegyük észre, keressük és értékeljük mindazt a jót, ami van az életünkben. Mert van, igenis van, csak meg kell látnunk. Kizárólag rajtunk múlik, tudunk-e örülni apróságoknak. Ha látjuk, milyen szuper is nekünk, mert az életünk fullra van pakolva apró, örömteli pillanatokkal, helyzetekkel, akkor kevésbé érezzük mások életét "annyival jobbnak".

03  |  Ne hajszoljuk a tökéletességet. Mert nincs tökéletesség, még akkor sem, ha kívülről úgy tűnik. Nincs tökéletes élet, tökéletes család, tökéletes karrier. Senkinek nincs minden "egyben", mindannyiunknak meg kell vívnunk a magunk harcait, de pont ezek a harcok (és esetleges bukások) tesznek minket egyedivé és emberivé. Tanuljunk belőlük, fordítsuk a hasznunkra. A fejlődés, bukdácsolás az élet része, az pedig, hogy napi 24 órában és az élet minden területén tökéletesek legyünk, roppant fárasztó és unalmas. És lehetetlen.

04  |  Örüljünk annak, hogy mindannyian különbözőek vagyunk. Ne féljünk mások lenni, különlegesek, egyediek - féljünk inkább attól, hogy mi is olyanok leszünk, mint a tömegek. Ha ezt elfogadjuk, akkor arra is rájövünk, hogy nincs is értelme más emberekhez, azaz olyasvalakikhez mérni magunkat, akik különböznek tőlünk. Mindaz a tehetség, érzék, minden, amiben jók vagyunk, amit kaptunk az élettől vagy amit kemény munkával elértünk, egyedivé tesz bennünket, olyanná, amilyen senki más nem lehet – és ez érték! 

05  |  Ha hasonlítgatni akarunk, hasonlítsuk magunkat magunkhoz. Ahhoz, akik tegnap, múlt héten, tavaly voltunk. Hiszen folymatosan fejlődünk, új dolgokat tanulunk, új helyzetekkel szembesülünk, új problémákra keresünk és találunk megoldásokat, új értékeket hozunk létre munkában, magánéletben, új örömöket okozunk a körülöttünk élő embereknek, szeretteinknek. Gondoljuk végig, mennyi mindenben fejlődtünk, mennyit pozitív dolgot tettünk a saját életünkben (és minden bizonnyal másokéban is) mondjuk az elmúlt egy évben!


06  |  Megfelelő társaság. Hihetetlenül fontos, hogy olyan emberekkel vegyünk körül magunkat, akik pozitív irányba terelnek minket. Akik inspirálnak, akik együtt ünneplik velünk a sikereinket és örömeinket, akik akkor sem kárörvendenek, ha elbukunk vagy hibázunk. Töröljük ki viszont az életünkből azokat (és ne csak a Facebookon!), akik életünk minden mozzanatát úgy kommentelik és kezelik, hogy attól a végén rosszabbul érezzük magunkat.

07  |  Keressük az inspirációt másoknál - még akkor is, ha inspiráció és hasonlítgatás (irigykedés) között nagyon vékony a határvonal. Az inspiráció mindig pozitív, valami jóra motivál, gazdagítja az életünket, segíthet kitűzni és elérni a céljainkat, álmokat ad. Ahelyett tehát, hogy azt mondjuk, XY-nak mennyiel jobb, mert...., mondjuk inkább azt: én is ezt akarom, tehát erre törekszem, tenni fogok ezért!

08  |  Nézzünk mások élete mögé. OK, megvan az inspiráció, de vajon hányszor gondoltuk végig, hogy azok, akiket magunknál jobbnak tartunk valamiben, mit tettek az irigyelt dologért? Hány ember életét, hátterét, körülményeit és valódi személyiségét ismerjük azok közül, akikkel összevetjük a saját értékeinket?
Gondoljuk végig reálisan: mi kell(ett) ahhoz, mennyi munka, kitartás, szorgalom, önfegyelem és lemondás, hogy az a másik sikeresebb / vékonyabb / gazdagabb legyen nálunk. És aztán tegyük fel magunknak a legfontosabb kérdést: vajon mi is képesek lennénk mindarra, amit ők megtettek és ami elvezette őket abba az általunk irigyelt helyzetbe, ahol ma vannak?

09  |  Legyünk offline gyakrabban. Ha folyamatosan attól szenvedünk, mások mennyivel többet utaznak, mennyivel sikeresebbek a munkájukban, mennyivel több finomságot esznek vagy mennyivel vékonyabbak nálunk, akkor valószínűleg túl sok időt töltünk különféle közösségi oldalakon és/vagy túl sok embert követünk. A social media nem a való élet, de ha túlságosan belemerülünk, könnyen tűnhet annak. Kell néha egy kis távolságtartás.

10  |  Mások sikere nem a mi bukásunk. Nagy igazság. Attól, hogy mások elértek valamit, még mi is elérhetjük, amire vágyunk. Akkor is, ha mi is pont ugyanarra vágyunk. Mások sikere nem azt jelenti, hogy akkor ez ennyi, mi lemaradtunk és le kellene mondanunk bármiről is - van hely és lehetőség mindenki számára! Mások sikere inkább azt bizonyítja: a dolog nem lehetetlen, ezért arra kell minket sarkallnia, hogy tegyünk az álmainkért. 


Én hiszek abban, mert azt tapasztalom, hogy a boldog, kiegyensúlyozott élet egyik fontos összetevője, ha leszokunk a hasonlítgatásról. Való igaz, hogy vannak emberek, akiknek egyszerűen jobban "bejött az élet", akinek jóval kevesebb jut a nehézségekből, mint másoknak (és nem csak látszólag), de ha irigykedünk, utáljuk őket, fröcsögünk rájuk, attól csak mi magunk süllyedünk még mélyebbre, és nem csak morális értelemben, de a hangulatunkat, önbecsülésünket illetően is.

Abban is hiszek, hogy igenis lehetséges azt mondani, és közben komolyan is gondolni, hogy "Jó neked!" vagy "Örülök a sikereidnek!", de csak akkor, ha közben tisztában vagyunk a saját életünk, minden jóságával, az összes értékével és eredményével. Ha belül magabiztosak vagyunk, ha hiszünk magunkban és ha szeretjük magunkat, akkor egyszerűen nem fog negatívan érinteni minket, hogy mások mennyivel "jobbak" nálunk -  mert igazából nem jobbak. Csak mások.

Üdvözlettel:
Piffeny


Papíráru: Jo & Judy