Megéri-e luxusra költeni?


Igen.

Üdvözlettel:
Piffeny

...

Na jó, a válaszom ennél azért összetettebb, bár a lényeg valóban ez :-). Akit bővebben is érdekel, mit gondolok a témáról, olvasson tovább!


Először is hadd utaljak vissza az áprilisi blogszülinapos kérdőívre, mert ott tették fel sokan közületek ezt a kérdést (illetve ott is, mert emailben is gyakran kérdeztek hasonló dolgokat), a mai posztban tehát ezt a témát igyekszem majd körüljárni, méghozzá gyakorlati oldalról.

De a gyakorlat előtt azért egy kis elmélet... Szögezzük le már az elején, hogy igen, én is úgy gondolom, hogy a luxus nem csak anyagi lehet. Lehet luxus az idő, amit magunkra szánunk, a csapból folyó tiszta víz és egy átbarátnőzött délután is, vagy ha 2 hét szabadságra mehetünk és ha még élnek a szeretteink. Itt most azonban nem ezekről lesz szó, hanem kizárólag az anyagi luxusról. 

Azt is fontosnak tartom tisztázni, mi a luxus, melyek pontosan a luxusmárkák. Erre többféle meghatározás is létezik, és ahogy én látom, az emberek többségének fejében valamiféle szubjektív luxusfogalom él: ami nekem drága, az már luxus. Ez félig-meddig persze igaz is, de attól még a Zara (például) nem lesz luxusmárka, hogy nyilvánvalóan vannak olyanok, akik még a Zarában vásárlást sem engedhetik meg maguknak.

Én a luxust –ebben a posztban, de a való életben is– mindig a lehető legobjektívebben értelmezem, mindenféle tudományos, közgazdaságtani és pszichológiai megközelítés nélkül, mondjuk úgy, hogy "felhasználói" szempontból, és ehhez Helga blogjáról szeretnék idézni nektek, mert szerintem ő egy korábbi posztjában remekül megfogalmazta, mi jellemzi a valódi luxust:

(...) az alapanyagok rendkívülisége, a nagyarányú kézművesmunka, a speciális, ritka szakértelmet igénylő feladatok, a hagyománykövetés, a helyi gyártás, a személyre szabás, a tartós minőség és időtálló design, a hatás az érzékekre, az élvezeti, a ritkasági valamint a vágytényező, a személyes kapcsolattartás, az időhatár nélküli jótállás és más kapcsolódó szolgáltatások, a presztízs, az értéknövekedés.



Ennyi bevezetés után térjünk is akkor rá a mai témánkra, és mivel a poént már lelőttem, ezért először is azt fejteném ki, miért is igen a válasz, azaz:


Miért éri meg –szerintem– luxusra költeni?

Először is ott van az a jó érzés, hogy azért, mert megtehetem. Akinek volt már benne része, az tudja, milyen fantasztikus besétálni egy luxusüzletbe, rámutatni arra, amire már régóta áhízotunk, vagy egyszerűen csak ott helyben választani valamit és gyönyörűen becsomagolva hazahozni. Ez valódi élmény, már persze annak, aki tudja mindezt értékelni, és bár a luxustermék élvezetének ez a legkisebb szelete, de azért hozzá tartozik.



Ha az a kérdés, megéri-e a luxus, akkor nem mehetünk el a COST / WEAR-alapelv mellett. Ez egy nagyon fontos és nagyon hasznos elmélet, kár, hogy nem én találtam ki :-).
A "képlet" roppant egyszerű: termék ára elosztva az alkalmak számával, amikor viseltük, a végeredmény pedig megmutatja, mely darabjainkra érte meg költeni.

Például őrültségnek tűnhet elverni kéthavi fizetésünket egy táskára, de ha ez egy olyan darab, amit aztán imádunk és hatalmas örömmel, gyakran és sokáig (évekig, akár évtizedekig) hordunk, ha jól ki tudjuk haszálni, ha illik hozzánk, nos, akkor a cost/wear szám sokkal kedvezőbb lesz a végén, mint egy olcsóbb, szívünknek kevésbé kedves kiegészítőnél, amihez ritkábban nyúlunk és amit hamarabb leselejtezünk. 



Éppen ezért én manapság már egyre ritkábban vásárolok a Zara, Mango és társaiban, egész egyszerűen azért, mert észrevettem, hogy az ott beszerzett ruhákat néhány alkalomnál többször nem veszem fel.*  Arról nem is beszélve, hogy az ember sokkal könnyebben megvesz egy 4-5 ezer forintos felsőt, mert "olcsó", és nem is gondolja végig, tényleg jól áll-e, jól kombinálható-e a többi ruhadarabjával és tudja-e majd viselni hosszútávon is.

Ezzel szemben mondjuk egy Gucci felsőnél, ami nagyobb befektetés, már jobban végiggondolom, illik-e a ruhatáramba, ki fogom-e tudni használni. Mivel a drága holmi nem impulzusvásárlás eredményeképp jön velem haza, hanem gondos mérlegelés után, ezért aztán nem is kerül a kukába a következő szezon elején (voltak olyan 5-6-7 ezres zarás felsőim, amiken nulla (nulla!!) darab hordás után adtam túl. Elég drágák voltak, ha innen nézem...). 

*Itt szeretnék azonban tisztázni valami fontosat: én nem lenézem a fast fashiont, csak a helyén kezelem. Nekem is vannak fast fashion boltokban vásárolt ruhadarabjaim, sőt, némelyeket még kifejezetten szeretem is. Mindenhol ki lehet fogni néhány jó cuccot, de
(általánosságban véve) tévedés azt hinni, hogy ezek a márkák minőséget állítanak elő. Vedd meg & hordd párszor & dobd el – ez erről szól. Ismét Helgára utalnék, akinek ebben a témában is született már korábban egy igen jó posztja!


No de haladjunk tovább a miértekkel: a luxusholmik minőségiek és tartósak, ez is azt eredményezi, hogy a cost/wear arány kedvező tud lenni. Példa:

egy 5.000 forintos H&M póló sokszor már az üzletben felpróbálva hülyén áll az emberen, de még ha ott, a próbafülkében jónak tűnik is, pár mosás után akkor is eldeformálódik, a nyak- és oldalvarrása eltekeredik-csavarodik, az egész póló kinyúlik, vállalhatatlan lesz, így nálam fél szezont (maximum egyet) bírna ki.
Ezzel szemben a 15.000 forintos Ralph Lauren pólóim, amikből a mai napig forgalomban vannak 5-6 éves darabjaim is (és nem kímélem őket!), még mindig tökéletes formában vannak és olyanok, mint egy (1) napos korukban.  És a RL még csak nem is luxusmárka...!



És ha már a Ralph Lauren szóba került, hadd tegyem még hozzá, hogy mindaz, amit a fentiekben leírtam, különös tekintettel a cost/wear-arányra, nem kizárólag az "igazi" luxusmárkákra áll, hanem a legtöbb prémium márkára is, vagy legalábbis a termékeik többségére. 
A különbség prémium és luxus között nagyjából ugyanaz, mint a különbség tucatáru és prémium között: a felhasznált anyagok és a kidolgozás minősége (és persze a presztízs, mert a prémiumnak már olyan is van). És bár olykor a prémium kategóriában is bele lehet futni silányabb cuccokba, de sokkal ritkábban, mint a fast fashion márkák esetén.
Prémium márkák például: Hugo Boss, Tommy Hilfiger, Ralph Lauren, Gant, Kate Spade, Tory Burch, Escada, Calvin Klein, Furla, stb., stb., ill. bizonyos márkák bizonyos vonalai, almárkái, pl. Armani Exchange vagy Michael by Michael Kors.


Amiért még számomra megéri luxusholmikra költeni: mert jó érzés hordani őket. Ha ilyenünk van, nem akarunk mást felvenni, ezért is lesz kedvező a cost/wear-arány.
Mindig is azt gondoltam, az ember elsősorban magának öltözzön és maga miatt vásároljon minőséget, azért, hogy a saját életét szebbé és élvezetesebbé tegye vele. Én tehát azért veszek drága holmikat, mert nekem kellemes egy valódi selyemblúz vagy egy valódi kasmírpulcsi érintése, nekem okoz örömöt egy vajpuha bőrtáska, bőrcipő viselése, vagy éppen az érzés: belehuppanni egy szuperkényelmes autóba. 



Mennyire tudom napi szinten értékelni a luxust? 

Nem tudom pontosan, mire vonatkozott a kérdés, de azért megpróbálok válaszolni.
A luxus számomra a mindennapi élet része: körülvesz, használom, együtt élek vele. Viszont ez azt is jelenti, hogy már nem dobog hevesebben a szívem attól, ha bemegyek egy luxusüzletbe, és nem tagadom, hogy akkora eksztázist sem okoz már egy dizájnerholmi megvásárlása, mint amilyet első alkalommal okozott. Szeretem és értékelem, naná, de nyilván ehhez is hozzá lehet szokni.

Számomra luxus, hogy biztos fedél van a fejem fölött, hogy minden reggel meleg víz folyik a csapból, hogy a férjemmel egészségesek vagyunk és hogy soha nem kell éheznünk.
De nem vagyok álszent: ugyanilyen luxus az is, hogy minden nap LV / Hermés / Prada táskát hordhatok, hogy a férjem teleaggat Tiffany-gyémántokkal és hogy szuper kocsikkal járhatok. És az a helyzet, hogy én mindkét "luxuscsoportnak" egyformán örülök, mert egyformán fontos, ugyanakkor természetessé vált részei az életemnek, és bár nem ugrálok minden nap örömömben ezektől, de igenis van, hogy megállok és rácsodálkozom.




Miben éri meg luxusra költeni?

Mindenben, persze :-), de ezt azért kevesen tehetik meg. 

Ha limitálnunk kell, akkor én az alapdarabokra szavazok: olyasmikre, amik abszolút passzolnak a stílusunkhoz, és amiknek a fazonja/dizájnja időtálló, amiket nem akarunk majd fél év múlva lecserélni egy "menőbbre". Szándékosan nem írom, hogy "arra, ami divatos", mert tudjuk, hogy a divat folyamatosan változik, ezért felesleges a hirtelen felkapottá vált, de nyilvánvalóan szalmaláng-életű hóbortokra, stílusokra, mintákra szekérderéknyi pénzt elkölteni.

A klasszikusokon belül is abba érdemes továbbá invesztálni, amit napi szinten használunk, mert akkor ezek napi szinten okoznak örömöt is: számomra például ilyenek a hétköznapokon magammal cipelt, praktikus, nagy táskák, a farmer és a hétköznapi felsők, pólók, a lapos talpú cipők, az ékszereim, óráim, és így tovább, de ide sorolom azt is, hogy jó kávét és drága ásványvizet iszunk.




Mikor NEM éri meg luxusra költeni?

  • ha a mennyiség számít, nem a minőség
  • ha minden szezonban újra feltöltenénk a ruhatárunkat
  • ha abszolút nem tudjuk megérteni és elfogadni, és kínoz minket a kérdés, vajon mi került ezen a fotelen 7.200 forintba?! ...ööö, akarom mondani: ezen a cipőn százötvenezerbe?
  • ha nem tudjuk természetesen, görcsölés nélkül hordani a drága holmikat, hanem őrülten féltjük őket és szinte lelki betegek leszünk egy-egy karcolástól, gyűrődéstől, a viselés természetes nyomaitól
  • ha meggyőződésünk, a luxusholmi is pont olyan, mint az olcsó, csak logó van rajta és hosszabb árcédula
  • ha nem tudjuk elképzelni, hogy az adott darabot 4-5-6-10 év múlva is hordjuk (ettől persze még simán lehet, hogy nem így lesz, de legalább a vásárlás pillanatában hinnünk kell benne)
  • ebből következően túl fiatalon, mondjuk a húszas éveink elején sem éri meg luxura költeni, mert akkor még nem eléggé kiforrott a stílusunk, ízlésünk (más kérdés, hogy az embernek akkor még pénze se nagyon van ilyesmikre)
  • ha nem tud egy-egy outfitünk minden részlete hasonló színvonalú lenni (a félmilliós Louis Vuitton táska számomra nevetséges egy tetőtől-talpig a Mango-ból összeállított öltözék mellett, annyira elüt tőle színvonalban, minőségben. Semmi baj a Mangos outfittel, ha mondjuk egy Tommy Hilfiger táska van mellé.).


Remélem, hogy minden kérdést megválaszoltam a témával kapcsolatban, aminek messze nem vagyok a szakértője, "csak" egy egyszerű felhasználó, akinek tapasztalatai vannak. Én mindenkit arra buzdítanék, mint ahogy eddig is ezt tettem, hogy –a saját anyagi lehetőségeihez mérten– keresse a minőséget, az igényességet egy-egy termékben, és eldobható vackok helyett inkább olyasmire költsön, ami sokáig, évekig, akár évtizedekig örömet okoz majd számára, már csak azért is, mert hosszútávon anyagilag is ez éri meg.

Üdvözlettel:
Piffeny