A hónap kedvencei & egy blogajánló


Ez a nyár elrohant. De szerencsére nem mellettem, hanem velem. Rengeteg mindent csináltunk, sokfelé jártunk, voltak emlékezetes, szép pillanatai és sajnos volt egy nagyon szomorú is, de ami a legfontosabb, hogy bár nem a kedvenc évszakom, de azért igyekeztem kiélvezni mindazt, ami pozitív benne. Tegnapelőtt viszont beköszöntött a naptári ősz, szóval hurrá!! :-)

Az ősz közeledtének első komoly jele az volt, amikor augusztus első napjaiban(!) az Auchanban vásárolva iskolaszerek tömkelegébe ütköztem: füzetek, tolltartók, ceruzák, zsírkréták, iskolatáskák, iskolaköpenyek. Kissé zavartan mosolyogtam, próbáltam felidézni, az én gyerekkoromban hogyan-mikor is kezdődött a suli-mizéria, és végül abban maradtam magammal, hogy úgy látszik, az iskolakezdésre való készülődés is egyre korábban indul a kelleténél (pont, mint a karácsonyi).

Aztán kettőt pislogtam és szeptember lett, és amikor pár napja átnéztem a bloggal kapcsolatos listáimat, ötleteket, félkész posztokat, rá kellett jönnöm, hogy a feléről se írtam mindazoknak a témáknak, amiket erre a nyárra terveztem. Jó részük már aktualitását vesztette (talán majd jövőre!), de néhányra azért talán még lesz alkalom. 

Mára viszont egy kedvences poszttal készültem (összevonva a július-augusztust). A nyári hónapok sztárja egyértelműen az új Rolex órám volt, de azért akadtak kisebb-nagyobb egyéb kedvencek is, amiket a folytatásban fogok megmutatni, és egy szuper blogot is ajánlok majd nektek, amit szintén nemrég fedeztem fel, szóval érdemes tovább olvasnotok. 



Ha már az óráról volt szó az imént, kezdjük a sort két karkötővel, amiket kimondottan hozzá vettem. Én nem vagyok egy nagy karötős, mert általában csak zavarnak, de régóta szerettem volna már bőrből font, vékony, színes karkötőket, amiket az órám mellett hordhatok. 


Végül a Pandoránál találtam olyat, amit kigondoltam. Először csak a rózsaszínt vettem meg, de aztán visszamentünk, mert a férjem is akart magának egy feketét, és akkor láttam meg a lilát, ami szerintem gyönyörű, és ami akár önmagában, akár a rózsaszínnel összetekerve nagyon jól megy mindkét órámhoz.


Nem igazán ismertem eddig a Pandora ékszereket, és most sem fogom elkezdeni a charm-gyűjtögetést, de alapvetően egy kedves ötletnek, jó kis elképzelésnek tartom. Úgy látom, a termékeik jó minőségűek és igényesek, remélem, ezek a kis karkötők is bírják majd pár évig. 


Az utóbbi időben többször (ITT és ITT) is meséltem nektek különféle Omorovicza-termékekről, amik beépültek a mindennapi arcápolási rutinomba. Ennek fényében talán nem lesz meglepő, hogy az itthoni választékom egy újabb termékkel gazdagodott, mégpedig a mélytisztító iszap maszkkal. A cég kozmetikusa ajánlotta, akinél arckezelésen voltam, és 6 hét használat után azt kell mondjam, nagyon hatékony. 


Nagyon szépen rendben, tisztán tartja és táplálja a bőrömet, kezdődő pattanások ellen is bevált, szóval nagyon elégedett vagyok vele. Fő hatóanyagai a tőzegiszap és a fehér agyag, az illata pedig (a Franciaországból származó természetes, növényi illóolajoktól és kivonatoktól) fenséges, mint minden Omorovicza-terméknek.




Ami még nagy kedvenc volt, az a Magyar Királynő Permet. Ez nem új szerzemény, meséltem már nektek róla, de most újra ajánlom figyelmetekbe ezt a klassz kis terméket. Amikor tavasszal megvettem, még nem gondoltam, hogy ilyen sokat fogom használni. A nyári melegben, de a hűvösebb napokon is igazi áldás volt a bőrömnek: csodálatosan frissítette és tonizálta (anélkül, hogy szárította volna), rengetegszer használtam napközben (akár smink fölé is), szerintem télen sem fog a polcon porosodni.



Ezen a nyáron különösen sokat jártunk Bécsben, és számomra Bécsben járva elég nagy a kísértés, hogy alaposan bevásároljak Jo Malone termékekből. Többnyire hősies voltam és megálltam, de a Blackberry & Bay parfümmel már olyan régóta szemeztem, hogy nem az volt a kérdés, megveszem-e, hanem csak az, hogy mikor.


Ezzel az illattal van már testápoló krémem és tusfürdőm is, mert valami eszméletlen finom: mélyen gyömölcsös, ugyanakkor friss és nagyon különleges, ráadásul extra tartós a bőrömön, egyszerűen imádom, és ilyenkor annyira sajnálom, hogy nem tudok nektek valahogyan illatokat közvetíteni...



Olyan őrült lelkes voltam attól, hogy végre megvettem, hogy gond nélkül sikerült vele teljesítenem a 101-es listám 20. pontját, azaz egy hétig minden nap fújtam belőle magamra (sőt, tovább is).


Az utolsó tárgy, amit még megmutatnék, egy ceruza, amit Máltán vettem, és aminek a végét egy nagyon helyes, faragott kis cica díszíti. Az útról szóló posztomban említettem, hogy rengeteg macskával találkoztunk ott, mert a helyiek körében nagyon kedvelt, gondolom, ez a ceruza is ezért kapott cica-díszt. Sajnos csak egyet vettem belőle, utólag nem is értem magamat, mert ajándékba is jó lett volna, ezt az egyet viszont megtartom magamnak, mert nagyon cuki. 



És akkor végül, de egyáltalán nem utolsósorban egy nemrég indult blogot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.

Sokszor kéritek tőlem, írjak rendszerezésről, hatékonyságról, időbeosztásról, mindennapi életet megkönnyítő praktikus témákról, és ezt én olykor meg is teszem. Rátaláltam viszont egy oldalra, ahol kifejezetten ilyen témájú posztokat olvashattok, ez pedig a PARETO LÁNYA.



Rettentően tetszik az igényessége, mind a külső megjelenés, de főleg a témaválasztás és az írások tekintetében. Átgondolt, jó stílusban megírt posztok, amiken érződik a ráfordított sok munka és a mögötte húzódó személyes élettapasztalat.

A blog ez év júliusában indult, én augusztus elején találtam rá (ezért is része ennek a posztnak). Heti egy írás jelenik meg rajta, de itt is azt mondom: a minőségi tartalom elkészítéséhez idő kell, és mint az írásokból kiderül, a szerző kisgyerekes anyuka, nyilván kevés szabadidővel. A blog azért is lett pillanatok alatt kedvencem, mert olvasás közben nagyon sokszor éreztem azt, mintha ez vagy az személyesen nekem íródott volna: én is hasonló cipőben járok, én is ezzel küzdök, én is gyakran szembesülök ezzel!

Kedvenc bejegyzéseim eddig:
Út a mininalista ruhatárig
Kevesebb döntéssel az egyszerűbb életért
A könyveket is kidobod?
A legfrisebb poszt –nyárvégi ruhaselejtezés– pedig egyszerűen zseniális!

Kisgyerekes szülők találnak gyerekneveléssel foglalkozó írásokat (rendszerezés a gyerekszobában, játékok kiszanálása a kicsivel együtt), de olvashattok évszázados(!) hatékonyságnövelő tippekről, továbbá egy érdekes és egyedi határidőnapló-szervező módszerről is - mindenképp ajánlom tehát figyelmetekbe a blogot!


És akkor most, a poszt végén hadd kanyarodjak vissza az elejéhez és az Auchanos-történethez, és hadd mondjam el, hogy amikor (kb. ugyanabban az időben: augusztus első napjaiban) betévedtem pár nőiruha-üzletbe, és ott felfedeztem az új, őszi kollekciót, kardigánokat, bőrdzsekiket, nagy, kötött pulóvereket - nos, akkor nem volt bennem semmi ellenkezés, és nem volt az arcomon semmiféle elnéző mosoly, egyszerűen csak mosolyogtam, mert örültem, hogy a kedvenc évszakom már csak karnyújtásnyi távolságra van. Ugye, milyen relatív is az, hogy valami korai-e még, vagy épp időben történik? ;-)

Üdvözlettel:
Piffeny