Prágai kirándulás


A mai posztot azzal kezdeném, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki eddig kitöltötte a nyereményjátékos kérdőívet. Nagyon hasznosnak érzem a válaszaitokat, mert így jobban megismerhetem az igényeiteket és a jövőben még több olyan tartalommal tudok készülni, amit szerettek. (A játék egyébként még fut, aki eddig lemaradt róla, ITT tájékozódhat a részletekről.)

Erről, azaz a kérdőívről még lesz szó a későbbiekben, mert rengeteg mindent kérdeztetek, sok témát vetettetek fel. Ígérem, hogy minden kérdésre, kérésre reagálni fogok. Már ez a bejegyzés is részben a ti válaszaitok hatására született, a milyen témákról olvasnál még többet a blogon c. pontban nagyon sokan írtátok ugyanis az utazást. Valamiért engem ez meglepett, de belegondoltam és valóban régen írtam utoljára ilyesmiről. 

Íme tehát, a köz kívánatára egy "utazóbejegyzéssel" készültem mára - ezúttal legutóbbi élményünkről: Prágáról!

Vigyázat! A poszt folytatásában rengeteg (rekordmennyiségű!) kép következik! :-)


Prága régóta szerepelt már az úticéljaink között, és nem is tudnám megmondani, miért tolódott ilyen sokáig. Most viszont elég spontán módon döntöttünk az utazás mellett: kedden este kitaláltuk és szombaton reggel már indultunk is. Szükségünk volt erre, el kellett kicsit szabadulnunk, kimozdulnunk, új élményeket gyűjtenünk. Sajnos csak 3 napra tudtunk elmenni, de villámlátogatásnak ez is tökéletes volt, pláne, hogy ez egy héttel ezelőtt volt, amikor már igazi tavaszias (nyárias) időben és gyönyörű napsütésben lehetett részünk.

Prága egyébként nagyon szép, minden dicséret, amit lehet hallani róla, igaz. Sokban hasonlít Budapesthez, és ettől az ember (ha budapesti) kicsit otthonosan érzi magát.

Egy belvárosi szállodában laktunk a központi elhelyezkedésű Vencel térnél, innen szinte minden fontos látnivaló elérhető volt gyalog. Ennek megfelelően rengeteget sétáltunk (napi 10-12 km-t!), ami üdítő volt a görnyesztő ülőmunka után, amivel a napjaink telnek.


 
A séta kiegészítéseként befizettünk a Hop on - Hop off buszra, ami minden idegen városban nagy kedvencem, szerintem irtó jó és kényelmes találmány, főleg, ha az embernek kevés az ideje. Így sok olyan helyet is láttunk, ami egyébként valószínűleg kimaradt volna, és nem kellett a városi tömegközlekedéssel sem bajlódni, ami ugye nem mindig a népszerű turistacélpontokhoz igazodik. Külön tetszett, hogy a 48 óráig érvényes jegy árában (kb. 9.400 Ft/fő) benne volt egy 1 órás hajókázás is a Moldva folyón, amit kár lett volna kihagyni, illetve klassz volt az is, hogy a buszon volt magyar nyelvű audioguide.


A főbb látnivalókat egyébként be lehet járni gyalogosan, mert azok a belvárosban (Óváros) és a Zsidónegyedben csoportosulnak, no és persze a Várban, amit a Moldva folyó választ el az előző kettőtől.

Gyönyörűek a híres látnivalók, a Vár, a Károly-híd, a régi Városháza, a Petrin torony, lenyűgöző volt a Szent Vitus-Székesegyház és az Aranyművesek utcája, számomra a legnagyobb élményt mégis az egyszerű séta jelentette a kis belvárosi utcákban, a hangulatos tereken, szebbnél-szebb házak között. Romantikus, mesebeli élmény volt, néhol úgy éreztem, egy képeskönyv lapjain lépegetek.


Eszméletlen szépek Prága régi épületei és rengeteg van belőlük, egymás mellett sorakoznak utcahosszan, egy egész városnegyeden át. Természetesen mind fel van újítva, karban van tartva. A városnak ez a történelmi központja szerepel az UNESCO Világörökség Listáján is, és ez –miután az ember a valóságban is látta– egyáltalán nem meglepő.

Mi mindenhol szeretünk letérni kicsit a bejáratott, tipikus turistaútvonalakról és elmenni oda, ahol már jóformán csak helyiekkel találkozni. Szerintem ez nagyon jó képet ad egy városról, az átlagember életszínvonaláról, gondolkodásmódjáról, a fejekben levő rendről vagy káoszról. Prágában a mellékutcák, sőt, a mellékutcák mellékutcái, illetve a külső kerületek is rendben vannak. Nyilván ott is vannak romos, felújításra váró házak és szerényebb épülettömbök, valahogy mégis az egész város olyan nyugat-európai hangulatot sugároz. Aki szintén sokat jár-kel tőlünk nyugatabbra, az biztosan érti, miről beszélek.

Az ottani jólétnek, a hazainál magasabb életszínvonalnak egyébként sok jele van, többek között ez a rendezettség is, de mutatja azt a fiatal autópark, a helyiek öltözködése, és az eldugott kis közértek választéka ugyanúgy, mint a luxusüzletek kínálata (öltözködésben és drága boltok tekintetében Prága egyébként simán felveszi a versenyt Béccsel, sőt azt kell mondjam, luxusmárkák választékában meg is előzi azt).

Itt képen csak kettő a kedvenceim közül :-)




Érdekesség: Prágát –rengeteg temploma miatt, amik erősen meghatározzák a város látképét– a tornyok városának, vagy a száztornyú városnak is nevezik, mégis Csehország Európa legateistább országa: egy pár évvel ezelőtt népszámlálás alkalmával a lakosság közel 80%-a mondta magát ateistának vagy vallás nélkülinek. Így ez a sok templom inkább tanúskodik a régmúltról, mint a jelenről.


Prágában a "hagyományos" múzeumok és képtárak mellett rengeteg különleges tematikájú gyűjtemény is megtekinthető. Ilyen pl. az Apple Múzeum, a Középkori Kínzóeszközök Múzeuma, a Modellvasút Kiállítás, a Szexjátékok Múzeuma, a KGB Múzeum, a Színházi Maszkok Múzeuma, a Játékmúzeum, a Képregénymúzeum, a WC-Múzeum vagy a Sörmúzeum. Időnk rövidsége miatt nem mentünk be ezekbe (néhányuk épp hétvégén zárva is van), de elhatároztuk, hogy Prágába úgyis visszatérünk még, és akkor feltétlenül sort kerítünk néhányra.

Aki még nem járt Prágában, annak mindenképp javaslom, hogy menjen egyszer el, mert nagyon megéri! Most pedig következzen a képáradat, remélem, élvezni fogjátok!

Üdvözlettel:
Piffeny


A "Ginger és Fred", vagy más néven a "Táncoló házak" volt az egyik oka,
ami miatt szerettem volna elmenni Prágába.
Ezt az épületegyüttest a híres amerikai építész, Frank Gehry tervezte.
Szerintem nagyon jópofa és ötletes, 
számomra viszont azért bír különös jelentőséggel, 
mert Frank Gehry a Tiffany-nak is tervezett korábban ékszerkollekciókat,
és a férjem meg is lepett egyszer egy általa megálmodott gyűrűvel. 





A prágai TV-torony a város legtöbb pontjáról látható, 
étterem és kilátó is működik benne, 
továbbá egy egyszobás hotel is, ahol 70 méteres magasságban 
tölhetünk el egy éjszakát, a város fényeiben gyönyörködve.





Az Angelato nevű olasz kézműves fagyizóra véletlenül bukkantunk rá.
Eszméletlen finom volt, a minőséget és a választékot
a budapesti Vári Cukrászdához* tudom hasonlítani. 
Miután megkóstoluk, nagyon örültünk, hogy kiálltuk a hosszú sort, 
ami az utcán kígyózott előtte.

* a poszt megjelenése után pár nappal hívta fel egy olvasóm a figyelmemet 
arra a szomorú tényre, hogy a nagy népszerűségnek örvendő, 
és általunk is igen kedvelt Vári Cukrászdát tavaly ősszel botrányos körülmények között, 
higiéniai problémák miatt bezárták. Brrr. Azóta mi nem voltunk, de azt hiszem, 
nálam ezzel kiesett a pixisből. Kár érte, Juicy-nak pedig köszönöm az infót!



 








 



 






Múlt és jelen.
Fent: a 20. századi cseh templomépítészet legjelentősebb alkotása, 
a Mi Urunk Legszentebb Szíve Templom (1932-ből), 
lent pedig a Szent Vitus-Székesegyház, mely a 12. században épült és a Vár közepén magasodik.