Kedvenc szakácskönyveim


A szakácskönyvek és a különféle "főzős" újságok már gyerekkoromban is vonzottak. Nagyszüleim konyhájában volt egy sokat látott, masszív, tömörfa asztal; hatalmas volt, akkora, mint egy franciaágy. Még az 1920-as években került a dédszüleimhez valamiféle (akkor tipikusnak számító) falusi csereberélési ügylet által, és a házzal együtt aztán megörökölték a nagyszüleim is. Azt ültük körbe a nagy családi ebédek alkalmával minden hétvégén, ott zajlott a csirke- és disznóvágás, mosogatás, főzés és befőzés, tésztanyújtás, hímzés-varrás és sok egyéb konyhai és háztartási művelet. 

Ennek az asztalnak volt egy óriási fiókja, telis-tele kézzel írt receptes füzetekkel és fecnikkel, megsárgult lapú, szétesett szakácskönyvekkel és a Magyar Konyha című magazinnal – ezt ugyanis mindig megvette a nagymamám és igen nagy becsben tartotta. Az utolsó betűig kiolvasta, habár arra nem emlékszem, hogy túl sok mindent meg is főzött volna belőle. De ez volt a szórakozása: délutánonként leült a rendbetett konyhában az említett asztal mellé, ha maradt reggelről egy kis kávé, maga mellé vette, feltette a szemüvegét és –jól beosztva az értékes oldalakat– elolvasott pár receptet vagy cikket belőle. Én-idő volt ez a javából, bár magasra szaladt volna a szemöldöke, ha bárki is ezt mondta volna neki :-).

Én is nagyon szerettem nézegeti ezt az újságot (csak tiszta kézzel volt szabad hozzányúlnom :-). Az oldalak 80%-a fekete-fehér volt, és engem főleg ezek a fekete-fehér fotók kötöttek le: mindig próbáltam elképzelni az adott ételt színesben.

Jelenleg 39 szakácskönyvem van. Hogy ez sok vagy kevés, az viszonylagos, én mindenesetre lassan már nem férek el tőlük. Sajnos amikor a konyhánkat terveztük, erre a gyűjtőszenvedélyemre nem gondoltunk... Legtöbbjüket csupán inspirációnak használom: imádom őket kézbe venni és nézegetni a gyönyörű képeket, vagy ellesni belőlük egy-két ötletet, elkészítési módot, hozzávalók párosítását. Van azonban néhány olyan kötet, amikből egy az egyben (esetleg minimális változtatásokkal) szoktam elkészíteni a recepteket, tehát bizonyos értelemben ezek a kedvenc szakácskönyveim.

A mai posztban ezeket fogom nektek megmutatni, és őszintén ajánlom őket a ti figyelmetekbe is.




_____________________________

JAMIE OLIVER: Jamie főzőiskolája  
_____________________________

Jamie sajnos túljutott azon a korszakán, amikor még igazán rajongani tudtam érte. Mostanában sem a műsorát, sem a könyveit, de még az általa elkészített ételeket sem tartom jónak. Valahogy olyan kutyulás az egész, számomra össze nem illő alapanyagok és ízek, túlzásba vitt fűszerezés, nem túl bizalomgerjesztő külsejű végeredmény...
Ez a könyve már az "új" korszakából való (a magyar kiadás 2010-ben jelent meg), mégis kiválónak tartom. Kicsit iskolás a stílusa, de ez nem meglepő, hiszen a kötetet afféle alapfokú képzésnek szánja, egy kísérletnek, hogy azokat is rávegye a főzésre, akik eddig nem szívesen időztek a konyhában. Ennek megfelelően az ételek viszonylag egyszerűek mind az elkészítés, mind az alapanyagok tekintetében. Teljesen kezdőknek talán nem ezt adnám a kezébe, de akiknek már van egy kis jártasságuk, azoknak feltétlenül.
Kedvenc receptem a kötetből: karfiolos-sajtos sült makaróni. 

_____________________________

NIGELLA LAWSON: Nigella Expressz
_____________________________

Ó, Nigella. Imádom. Imádom, hogy kézzel nyúl az ételhez, imádom, hogy őszinte élvezettel főz és őszinte élvezettel eszik. És gömbölyűsége ellenére (nem is: pont azért!) gyönyörűnek is tartom, de ez már részletkérdés :-).
Szakácskönyvei (mind ott van a polcomon!) csodásan vannak fényképezve és nagyon szeretem az ételek bevezető leírásait is. Recepjeinek többsége sajnos túl extrém a mi ízlésünkhöz és sok olyan alapanyagot használ, amit itthon nehézkes beszerezni, mégis ő a kedvenc tévés szakácsom evör, mert őt tartom a leghitelesebbnek.
Ez a könyv sem lóg ki a sorból, imádom már csak átlapozni is, hogy inspirálódjak, ha tanácstalan vagyok a menüvel kapcsolatban. Az már csak hab a tortán, hogy tényleg minden, ami benne van, gyorsan elkészül.
Kedvenc receptem a kötetből: cheddar sajtos rizottó.



__________________________________

HORVÁTH ILONA: Szakácskönyv
F. NAGY ANGÉLA: A család szakácskönyve
__________________________________

Ezeket a köteteket akkor veszem elő, ha bizonytalan vagyok egy hagyományos fogás mikéntjével kapcsolatban. A legtöbb recept (és elkészítési mód), amit ezek a könyvek bemutatnak, számomra már kissé elavult, illetve nem a mi ízlésünknek megfelelő, de a tejberizst, pozsonyi kiflit, aranygaluskát és néhány főzelékfélét mindig az itt leírtak alapján készítem.
Egyébként érdemes vacsoraötlet-ügyben is átlapozni, találhatunk benne jó tippeket!


Nem tudnám megmondani, miért,
de egy ősrégi Sport Szelet-papír jelzi a tejberizs receptjének helyét, 
és ehhez ragaszkodom! :-)


__________________________________

STAHL JUDIT: Gyorsan, valami finomat!
__________________________________

Stahl Judittal kapcsolatos érzéseim igen kettősek. A stílusa (szóban, írásban egyaránt) roppant módon idegesít, mesterkéltnek, modorosnak tartom, valahogy nem illik hozzá ez a lazának szánt, haverkodós hangnem. Az viszont tagadhatatlan, hogy igen jól (és igen jó időben) ráérzett, mi hiányzik a magyar gasztronómiából. Abszolút elismeréssel adózom előtte üzleti szempontból, korai receptjei pedig napi szinten kerülnek nálunk az asztalra.
Vacsoraötletes posztomban már esett szó erről a kötetről, és ez nem véletlen: szerintem ez Stahl legjobban sikerült szakácskönyve. A benne levő receptek tényleg működnek, tényleg gyorsak és tényleg finomak. És a legtöbb hozzávaló ma már szinte bárhol kapható.
Kedvenc receptem a kötetből (ez nehéz választás volt, mert szinte mind szuper): szélesmetélt gombával, csirkével és tárkonyos pezsgőmártással.



_________________________________________

ROSE ELLIOT: Nagy vegetáriánus szakácskönyv
_________________________________________

A vegetáriánus Biblia! Aki hozzám hasonlóan szereti a húsmentes ételeket, az imádni fogja ezt a könyvet. "Több, mint 1000" recept, ötlet, variáció vegetáriánusok és vegánok számára, a legtöbb egyébként nagyon jól "húsosítható", ha valakinek arra fáj a foga.
A fotók száma sajnos minimális benne, de ez érthető, még így is az egyik legvaskosabb és legnehezebb kötet, ami a polcomon csücsül. Ennek ellenére jól kezelhető, könnyen átlátható rendszerű, nagyon jó tagolású kiadvány, melyből a kedvenc receptem (ismét a bőség zavara...): kukoricapuding ÉS paradicsomos vörösbab-pite.
Bocs, nem tudtam csak egyet kiválasztani! :-)



Tervezem, hogy egyszer egy másik posztban a kedvenc főzőblogjaimat is összeszedem, mert abból is rengeteg van. Nagyon szeretem a gasztronómiai témájú oldalakat, könyveket, magazinokat is, sokkal szívesebben vásárolok és veszek kézbe ilyeneket, mint az úgynevezett "női" lapokat, még akkor is, ha csak elvétve fordul elő, hogy meg is főzök belőlük valamit. A szó szerinti követésnél számomra sokkal fontosabb (mint azt a beveztőben is írtam): az inspiráció; hogy ötleteket merítsek, amiket aztán átalakíthatok a saját ízlésünknek megfelelően.

Egyébként mindenkit arra buzdítok, hogy legyen bátor a főzésben, merjen változtatni egy recepten (akár még egy olyan hagyományos fogáson is, mint a pörkölt vagy a gulyás), merjen kísérletezni. És nem baj, ha olykor elrontunk valamit: mi is mentünk már vasárnap a Mekibe, mert a szuperkülönleges, átalakított, vadiúj recept nem egészen olyanra sikerült, hogy meg lehetett volna enni :-). Nem dőlt össze a világ.

Üdvözlettel:
Piffeny



Lábjegyzet: habár a tulipánt mondanám kedvenc virágomnak, 
tavasszal odavagyok a jácintért. Szezonban szinte mindig van itthon 
a lakás valamely pontján :-), mert imádom, 
hogy az egész lakást beteríti az illata 
(főleg a piacon vásárolt, kertben nőtt példányoké).