In Chanel I trust


Szilveszteri "évértékelő" posztomból tudhatjátok, hogy 2015. legolvasottabb írása a Chanel balerinámról szóló bejegyzés volt. Fantasztikus, mennyi embert érdekelt, és érdekel mind a mai napig. Ezt igen örvendetesnek találom, és ezért gondoltam arra, hogy egy külön posztot szentelek egy újabb Chanel-szerzeménynek, amit már a februári kedvencek végén is beharangoztam!

Lábbelikről keveset írok itt a blogon, pedig be kell vallanom, van sok drága (és néhány nagyon drága) cipőm. Szívesen adok ki sok pénzt egy táskára, sálra, bármilyen kiegészítőre, sőt: tulajdonképpen bármilyen ruhadarabra is, mégis azt gondolom, öltözködésben kevés dolog van, amire jobban megéri költeni a cipőnél. 

Bizonyára a korral is jár, hogy így gondolom, mert 20-25 évesen még nem érdekelt a téma (és nem is fájdult meg a lábam a legolcsóbb kínai vacakban sem), de egyre fontosabb számomra, hogy a lábbeli, ami több órán át (vagy akár egész nap) védi-tartja-kiszolgálja a lábamat, tökéletesen kidolgozott, alaposan megtervezett, a lábamra 100%-ig illő és ezért kényelmes legyen... na és persze jól is nézzen ki! :-)



Tavaly vásárolt Chanel balerinám tökéletesen megfelel az elvárásaimnak, nagyon gyakran hordom, és minden alkalommal örömmel veszem elő a dobozából. Imádom a pihe-puha bőrt, imádom, hogy farmerhez ugyanúgy illik, mint egy csinosabb ruhához, és mivel van egy kis sarka (1 cm), akkor sem fájdul meg benne a talpam és a bokám, ha 8-10 óráig rajtam volt. De talán nincs is ebben semmi meglepő, hiszen maga Coco Chanel mondta: a luxus legyen kényelmes, különben nem luxus!

A bézs-fekete változat az alapkollekció része, évszaktól és trendektől függetlenül mindig kapható. De a klasszikus fazon minden évben meg is újul, új színekben, új anyagokkal, anyagkombinációkkal jelenik meg. Tavaly a Chanel egyik védjegyének számító steppelt bőr volt porondon (az engem kevéssé mozgatott meg), az idei tavaszi-nyári kollekcióban pedig a (szintén "tipikus Chanel") tweed anyagot használták fel, ami viszont már WOW!




Amint megláttam az interneten, azonnal tudtam, hogy ez kell nekem. Megmutattam a férjemnek, aki teljes eksztázisba került, mert szerinte sokkal különlegesebb, mint az alapdarab (igaza van). Hála az ismeretségeimnek, sikerült is belőle félreteteni a megfelelő méretet (a bécsi butik sajnos egyszerre csak 1-1 darabot kap méretenként), és 2 nap múlva már száguldottunk is Bécsbe. Addigra már az összes elfogyott belőle ...ilyen népszerű ez a modell! 

Van egyébként egy egész kollekció most ebből a sötétkék-piros tweed anyagból, engem a táska hozott lázba, férjemet a blézer ;-). Sötét farmerhez fantasztikusan néz ki ez az anyag, és mivel én sokat járok farmerben, jól ki is fogom tudni használni. 




Imádom ezeket a dombornyomott kis tokokat, amibe a számlát teszik vásárláskor!




Hadd meséljek most egy kicsit a (luxus)cipőkhöz fűződő viszonyomról - nehogy túl rövid legyen a poszt :-) és biztosan vannak is, akiket érdekel!

Évekig próbálgattam híres és kevéssé ismert márkákat, modelleket, fazonokat, keresve azt, ami tökéletesen illik a lábamra. Mert nem vagyunk egyformák, és ahogy ruhában is meg kell találni a márkákat, amikhez biztos kézzel nyúlhatunk, így van ez a lábbelikkel is (szerintem már a középmárkák között is, nem csak a felsőkategóriában). Hiába, hogy milliók rajonganak például a Ferragamo cipőkért, nekem egyszerűen kényelmetlenek.



Ami a luxusmárkákat illeti, számomra a Chanel és a Prada-cipők mindent visznek, és nem csak balerinában. Fűzős, sportosabb fazonú téli cipőben éppúgy, mint nyári szandálban. Szinte minden modell olyan, mintha a lábamra öntötték volna, és a nap végén egyszerűen nem akarom levenni őket, olyan kényelmesek - ez pedig minden pénzt megér. Persze nagyon menő (lenne) azt mondani, hogy van 40-50-akárhány pár cipőm, de én ebben is inkább a minőségre törekszem a mennyiség helyett. Pár éve kidobáltam az összes régi vacakot, amiben szenvedett a lábam és csak azok a cipők maradhattak, amiket örömmel veszek fel.



Sok éven át szerepelt a kívánságlistám legelején egy pár Louboutin. Ilyesmit viszont nem rendel az ember a neten, úgyhogy amikor tavaly Dubajban végre butik közelébe jutottam, oda úgy mentem be, hogy most veszek legalább egy párat. Nagyon gyorsan ráébredtem azonban, hogy ezt az álmot el kell engednem.

Szó se róla, maguk a cipők gyönyörűek. Egy mestermunka mindegyik, tényleg élőben kell őket látni, megfogni, közelről megszemlélni. Belesajdult a szívem és rögtön megértettem, miért rajonganak értük olyan sokan. Egy ilyen kecses cipő mesés, szexi lábat csinál, feldobja a legegyszerűbb outfitet is, vonzza a tekintetet...

...már ha bírod hordani. Nekem ugyanis szembesülnöm kellett azzal, hogy a 10 centis tűsarkak egyszerűen nem nekem valók. Már felállni is alig tudtam bennük, és aztán még el kellett indulni! :-) Rémesen kényelmetlennek (és természetellenesnek) éreztem, hogy kb. lábujjhegyen kell járnom, néhány lépés után tettem is vissza a dobozukba őket. Lehet, hogy egyszer veszek egy párat és kirakom dekorációnak a gardróbba, de viselni sosem tudnám őket, akármennyire szeretném is.


Pigalle
Kép forrása.


Vannak persze nők, akik teljesen természetesen, lazán, "normálisan" tudnak járni akár egy sky-high Louboutin-ben is (ami egyébként 12-15 centit jelent), ez csak szokás kérdése. Én viszont nem szeretném rászoktatni magamat, mert az az elméletem, hogy ha pénzt költünk egy cipőre (pláne ilyen sok pénzt), akkor azt örömmel vegyük fel, és a viselése is legyen öröm, ne kínszenvedés. Ha egy cipő kényelmetlen, ha szenved benne a lábunk és az egész testünk, ha alig várjuk, hogy végre lerúghassuk magunkról - annak mi értelme?

Én mindenkinek azt tanácsolnám, hogy a jó cipőre ne sajnálja a pénzt! Válasszuk mindig a legjobb minőséget, amit még elbír a pénztárcánk. Legyen bőr, ez nem is kérdés, és persze a másik legfontosabb szempont, hogy érezzük benne komfortosan magunkat, és tudjunk benne könnyedén és magabiztosan lépkedni, állni, létezni. Legyen megfelelő méretű (sose fél számmal kisebb vagy nagyobb), az anyaga sehol ne dörzsöljön, a fazon és a kialakítás pedig legyen olyan, hogy a cipő ne nyomjon, ne szorítson, és ne a lábunk, lábizmaink tartsák a cipőt, hanem fordítva.

És ilyet lehet találni már a középkategóriában is (Gabor, Lloyd, Ecco, Tamaris, Högl, Geox, vagy pl. a Salamander választékában is), nem feltétlenül kell a luxusmárkák felé elmenni! A piacos, papírvékony talpú és nulla kialakítású vackokat viszont felejtsük el, akkor is, ha pláza-üzletben árulják őket! Ha belegondolunk, a lábunk nagyon sokat tesz értünk, tehát megérdelmi, hogy vigyázzunk rá és kényeztessük azzal, ami jó neki - azaz egy jó cipővel!

Üdvözlettel:
Piffeny