16 igazság, amire felnőttként jöttem rá


Amikor kislány voltam, azt hittem (és szerintem nem voltam ezzel egyedül), hogy felnőttnek lenni a legklasszabb dolog a világon. Mert felnőttként azt csinálok majd, amit akarok: megehetek akár öt csokit is egyszerre, nem kell minden este fogat mosnom, sem iskolába járnom, dolgozatot és leckét írnom, és fennmaradhatok akár este 9-ig is!

Aztán hipp-hopp felnőttem és időnként rajtakapom magamat, hogy bizonyos dolgokban megpróbálok mégis gyerek (vagy legalábbis fiatal) maradni. Van ebben némi ellentmondás, ugye? Pedig az ok egyszerű: azt látom, hogy azok, akik felnőttként is (akár idős korukig) meg tudják őrizni gyermeki énjük egy darabkáját, akik soha nem veszik 100%-ig véresen komolyan magukat és az életet, azok sokkal boldogabb, teljes életet élnek.

Én egyébként nem csalódtam, felnőttnek lenni tényleg klassz dolog. Tényleg megehetek (és meg is eszek :-) öt csokit, fennmaradok tovább is, mint este 9 óra, de a nagybetűs Élet azért nem egészen olyan, mint hétévesen képzeltem.


Kispiffeny szüretel :-)


Januárban ünnepeltem a 37. születésnapomat. Hogy ez sok vagy kevés, az viszonyítás kérdése, én egyáltalán nem érzem magam ennyinek - valószínűleg azért, mert lelkileg soha nem voltam még jobb formában, mint az elmúlt években. Számomra tényleg harminc körül kezdődött az "aranykor". De a szülinapom apropóján azért elgondolkoztam azon, mit is jelent a felnőtt lét? Mennyiben más a valóság, mint gyerekként, tiniként, vagy akár még a húszas éveim elején képzeltem? 

Összeszedtem egy listát azokkal a tanulságokkal, igazságokkal, amiket felnőtt fejjel tanultam és értettem meg, és amikkel kapcsolatban azt kívánom, bárcsak elmondta volna valaki (és el is hittem volna :-) ezeket az életről, amikor húszéves voltam...


NR. 01.
Élni kell, nem csak túlélni. Megélni a napokat, mindenben megtalálni az örömöt, a szépet és a jót. A pozitív életszemlélet messzebbre visz, mint azt korábban hittem.

NR. 02.
Behabzsolhatok ugyan öt csokit egyszerre - csakhogy (meglepetés!) ennek következményei vannak! Az évek előrehaladtával sokkal könnyebben szedem magamra a kilókat, cserébe viszont sokkal nehezebb megszabadulnom tőlük.

NR. 03.
Ha folyton arra koncentrálok, mi az, ami még hiányzik az életemből, sosem leszek elégedett. Sokkal jobban megéri arra figyelnem, ami már az enyém és boldoggá tesz.

NR. 04.
Harminc fölött a másnaposság kétnapos program. Rosszabb esetben három. 

NR. 05.
Összehozni a barátokkal egy találkozót kb. olyan, mint kirakni a Rubik-kockát. (Néha visszasírom azokat a napokat, amikor megtehettük, hogy minden este a kedvenc helyünkön lógjunk.)

NR. 06.
Ami régen uncsi volt, ma már nagyon is tetszik. Például a fekete blézer. A lakberendezési üzletek. A rózsaszín körömlakk. A francia pezsgő. Hugh Grant. A történelem. Kamillatea. Egy szombat este a tévé előtt a kanapén. 

NR. 07.
Az őszinte bocsánatkérés menő. 

NR. 08.
Sokan vannak, akik nem kedvelnek, de ez nem számít. Ez ugyanis az ő problémájuk, nem az enyém.

NR. 09.
Az élet igazságtalan. Nem mindig a jó győz. És a rossz nem mindig nyeri el büntetését. Néha gonosz, ostoba emberek lesznek sikeresek és boldogok, miközben a csodás emberek elbuknak és szenvednek. Az élet igazságtalan.

NR. 10.
Az évek száma nem mutatja meg, ki milyen bölcs. A diplomák száma pedig nem mutatja, ki milyen intelligens.

NR. 11.
Fontos, hogy tudjak nevetni magamon is. Nem mindig csak másokon ;-).

NR. 12.
Nem tartogatom a jó holmijaimat "különleges" alkalmakra. Szerintem a hétköznapokat kell különlegessé és élvezetessé tenni azzal, hogy a drágább szemfestéket használom, jó bort iszom a vacsorához, felveszem a szép fehérneműmet és a kedvenc parfümömet fújom magamra egy szimpla kedden is.

NR. 13.
Élményekre mindig megéri költeni. 

NR. 14.
Nem vagyok már elég fiatal ahhoz, hogy az higgyem magamról, mindent tudok és mindenhez értek (Oscar Wilde után szabadon).

NR. 15.
Ha nemet akarok mondani valamire, akkor a megfelelő válasz az, hogy "Nem." Magyarázkodás, indoklás és mentegetőzés nélkül is.

NR. 16.
A tökfőzelék finom! :-)


Kispiffeny első (és sokáig utolsó) kirándulása Budapestre, 
a városba, ami később az otthona lett, 
a városba, ahol mindent megkapott és kiharcolt az élettől, amiről valaha is álmodott.
De ezt még nem sejtette akkor, amikor a kép készült.