A blogolásról - háttérinfók


Ez a poszt nagyon régóta van már piszkozatban. Pár hónappal ezelőtti, blogolás örömeiről szóló bejegyzésemet azzal a gondolattal zártam, hogy számomra fontos (és nem szégyen) más bloggerektől tanulni, inspirálódni, és azt is megígértem, hogy fogok írni a saját tapasztalataimról, módszereimről, és azokról a tanulságokról, amiket levontam másfél év (most már majdnem két év) bloggerkedés után.

Nos, ez a bejegyzés különféle okok miatt elég messzire tolódott, többször gondolkoztam rajta, milyen formában tegyem közzé, sőt, közzétegyem-e egyáltalán. Végül az igen mellett döntöttem, mert a mai napig kapok kérdéseket tőletek - főleg a fotózással kapcsolatban, így erről bővebben is fogok most írni. Kulisszatitkok következnek tehát, hogyan születik nálam egy blogposzt, és milyen jótanácsokat tudok adni azoknak, akik kíváncsiak rá - vágjunk is bele!



_______________

• A TÉMA •
________________

Számomra a legnagyobb ötletforrás az élet, a legtöbb téma egyszerűen magától adódik. Plusz: állandóan nyitott szemmel és elmével járok, és ha bármi, a legkisebb apróság is eszembe jut, felírom (ez fontos, különben elfelejtem). Az is előfordult, hogy az olvasók kérdései nyomán született egy bejegyzés, de persze bármi inspirálhat: egy elejtett megjegyzés vagy fél mondat bármilyen internetes cikkben vagy blogposztban.

Fontosnak tartom, hogy olyasmiről írjak, ami érdekel, amiért rajongani tudok, és ami személyesen is érint, mert csak akkor tudom szívvel-lélekkel csinálni, és hiteles is csak akkor lehetek - a hitelesség ugyanis szerintem az egyik legfontosabb dolog, amire bloggerként törekednünk kell.

_____________________________

• KIDOLGOZÁS  -  A SZÖVEG •
___________________________

Nekem az írás könnyen és gyorsan megy. Habár a megjelenés előtt százszor is átolvasom a posztot (stilisztikai, helyesírási hibákat, elütéseket, szóismétléseket keresve), az első verzió, ami általában a végleges is egyben, gyorsan "kifolyik" a billentyűzetemből.

Célom, hogy írásaim közel álljanak az élőbeszédhez, a stílus legyen közvetlen, hétköznapi, mintha az olvasó itt ülne velem szemben és beszélgetnénk. Szeretek választékosan fogalmazni, de próbálom elkerülni a természetellenesen hangzó, modoros kifejezéseket, barokkos körmondatokat. Figyelek még arra is, hogy szellősen, felhasználóbarát módon tördeljem a szöveget - ne csak bekezdésekkel, hanem lehetőleg fotókkal is. Ha egy végtelen betűmassza, folyószöveg az egész poszt, valószínűleg még a legelszántabb olvasóimnak sem lenne kedvük nekiveselkedni :-).


_____________________________

• KIDOLGOZÁS  -  A FOTÓK •
_____________________________

Én nagyon szeretem saját magam készíteni a képeket, legtöbb posztomban ez kulcsfontosságú elem. Törekszem a lehető legjobb minőségre, ami csak telik tőlem, és ehhez két dolog kell: egy jó gép és sok-sok gyakorlás. Rengeteg.

A gyakorlásról nem lehet sokat írni, csinálni kell és kész. A posztokban látható képek általában nem sikerülnek első kattintásra. Egy-egy végleges, blogon megjelenő képhez nagyjából 15-20 fotót készítek, közben folyamatosan változatok a gépbeállításokon és a kompozíción, míg meg nem közelítem a fejemben élő ideális mintaképet, és a végén ebből a 15-20-ból választok egyet. Könnyen kiszámolható, hogy egy átlagos bejegyzéshez, amiben 7-8 kép van, közel 150 kattintás szükséges.

Ami a gépet illeti, abból tükörreflexeset javasolnék, és ennek több oka is van. Nekem egy Nikon D5100 modell van, ami már nem kapható (ez a gépváz az utódja). A gépváznál azonban szerintem még fontosabb az objektív - és a cserélhető objektív az egyik érv a tükörreflexes gép mellett. 

Én a gépemhez járó "általános", zoom-os alaplencsét hamar lecseréltem egy nagy fényérzékenységű fix objektívre (erre itt). Ég és föld a különbség, sokkal könnyebb vele jó fotókat készíteni akár kevesebb fényben is (ez borongós téli napokon nagy előny!), és csodás, elmosódott hátteret, amit szívesen alkalmazok a képeimen. Ezt a darabot jó szívvel ajánlom mindenkinek, ő az:



Fontos még, hogy mindig manuális üzemmódban, az aktuális témának és fényviszonyoknak megfelelő beállításokkal (főként záridő, rekeszérték) dolgozzunk, mert csak így érjük el a kívánt hatást. Ez a második érv a tükörreflexes mellett, kompakt gépen nincs manuális üzemmód.

Nem értek a technikai dolgokhoz, nem jártam fotóstanfolyamra. A funkciókkal, beállításokkal úgy kerültem közelebbi ismeretségbe, hogy végigolvastam a gép használati útmutatóját, ami pedig nem volt tiszta, arra rákerestem a neten, majd egyszerűen elkezdtem fotózni, és szép lassan rájöttem mindenre. Ez nem megy egy nap alatt, türelem és idő kell hozzá.

Lehet elfogadható képeket csinálni kompakt géppel, sőt, egyes telefonokkal is, de ahhoz olyan külső körülmények, fényviszonyok kellenek, és némi megalkuvás is, mert a végeredmény sosem lesz ugyanaz (még tökéletes körülmények esetén sem!), mint egy manuálisan beállított tükörreflexessel.



A technikai részletek mellett ugyanolyan fontos a kép kompozíciója és a háttér is. Erre szerintem nincs recept, nekem legalábbis egyszerűen csak jön, mit hogyan csináljak. Mint fent is írtam, a fotózás során többször is átrendezem a képet, állítgatom a tárgyat, a hátteret, mire olyan lesz az összhatás, mint szeretném. Ezt is próbálgatni, gyakorolni kell, és szerintem ebben is sokat lehet tanulni másoktól, ha megfigyeljük, milyen trükköket alkalmaznak.

Én pl. nagyon kedvelem a fehér hátteret, de szeretem is megtörni valamivel. Ha összehasonlítom a saját, korai képeimet a maiakkal, akkor a legnagyobb fejlődést abban látom, hogy a fotóim kevésbé katalógusszerűek, azaz a fő tárgy(ak) nem fehér alapon és fehér háttér előtt, a semmiben "lebegnek", hanem körül vannak véve más, témához illő tárgyakkal (ami lehet egy textília, egy könyv, egy virág, bármi, ami nagyjából illik oda - vagy eleve ott van). Ezeket az "egyéb" dolgokat állítom a háttérbe, és teszem elmosódottá a gépbeállítás során alkalmazott kis rekeszértékkel (azaz f értékkel).


_______________________________

• A FOTÓSZERKESZTÉSRŐL •
_______________________________

Minden képet, ami felkerül a blogra, képszerkesztő programban még utómunkázok kicsit.

Elő szokott fordulni, hogy olyan jól sikerült egy kép, hogy szinte semmit sem kell rajta változtatni, és ez a legideálisabb eset, erre törekszem, de nem mindig jön össze, ezért (kicsit vagy jobban) szerkeszteni szoktam őket. Fontos, hogy gépünkkel mindig nyers (RAW) képeket készítsünk, mert csak ezek szerkeszthetők (ezt egy kompakt gép megint nem tudja, csak a tükörreflexesek - harmadik érv mellette!).

Fotószerkesztéshez a Photoshop Lightroom programot használom (ami a Photoshop előkészítő, "alapozó" programja). Fizetős ugyan, de a havidíjas verzió vállalható számomra.
Azok a változtatások, amik végezhetők vele, tökéletesen megfelelnek nekem (kis világosítás, derítés, egyes színek, árnyékok, fénycsíkok kiemelése, vágás, stb.). A használatát egy fotós sráctól tanultam, aki pár órában tartott nekem egy gyorstalpalót az alapokról, de azóta már magamtól is rájöttem plusz funkciókra.



Van Photoshopom is, de ritkán nyitom meg. Nem igazán értek hozzá (célom, hogy idővel abba is beleássam magam, ezért szoktam nézegetni, próbálgatni, viszont ez már bonyolultabb annál, mint hogy magunktól tanuljunk bele), ezenkívül Photoshoppal elérhető, drasztikus változtatásokat én csak elvétve szeretnék alkalmazni a képeimen.

Vannak az interneten ingyenes képszerkesztő oldalak, amik nagyon népszerűek, nekem nincs velük személyes tapasztalatom. Név szerint a PicMonkey-t említeném meg, mert sok helyen belefutottam már, sokan szeretik, dicsérik.


________________________________

• A KIDOLGOZÁS - HELYSZÍN •
________________________________

Erre vonatkozó kérdést is kaptam, azaz: hol blogolok? Ide most jó lenne feltenni egy Pinterest-kompatibilis képet az íróasztalomról, amin tökéletes a rend és minden tárgy gyönyörű, hatalmas csokor virág áll ott és luxus-jegyzettömbök hegyekben... aha.

Van egy óriási íróasztal a lakásunkban: ez a mi home office-unk, ahol a munka folyik, de azon minden van: nyomtató, számítógépek, dossziék és papírhalmok - de virágcsokor, tündibündi kiegészítők és rend, na ezek nincsenek! :-) Főleg a férjem használja, nekem ennél kisebb hely is elég, így általában a (szintén nem kicsi) étkezőasztalunk mellé telepszem le a gépemmel és a szükséges papírokkal.

Ha posztot írok, akkor is vagy oda ülök le, vagy a kanapén kucorgok össze, ölemben a laptoppal, de olyan is előfordul, hogy reggel visszabújok még az ágyba és ott írok. Habár a blogolás nekem már önmagában öröm, szeretem azért még örömtelibbé tenni azzal, hogy szép dolgokat és rendet teszek magam köré-körül, csinálok egy jó kávét, hozok valami nasit... :-)



_________________________________

• SZEMPONTJAIM OLVASÓKÉNT •
_________________________________

A fent már említett poszt alatt Dóri felvetette, írhatnék arról, olvasóként mi fog meg engem más blogokban. Erre a rövid válasz az, hogy az igényesség, mégpedig 3 dolgot illetően: fotók, szöveg és az oldal kinézete. Mindhárom dologban harmóniát és minőségre törekvést keresek, és ha ez nincs meg, simán továbblépek. 

Továbblépek, mert elriaszt, ha rosszak a képek (homályosak, sötétek, rossz kompozíciójúak), vagy ha a szöveg bugyuta, iskolás, ha helyesírási, stilisztikai hibák vannak benne, netán a stílusa mesterkélt, negédes, modoros.
Elriaszt, ha az oldalon sok a felesleges sallang, ha a blognak nincs áttekinthető, egységes kinézete, ha nem találom az archívumot, címkéket, keresőmezőt, vagy túl sok a szín, esetleg nem jól olvasható a választott betűtípus.

Elriaszt a sok reklám is: hagytam már ott blogot azért, mert túl sok lett a szponzorált poszt, de azért is, mert hirtelen egész oldalt és oldalsávot beterítő reklámáradat jelent meg rajta. Ha ezt akarom, kinyitom a postaládát és kiszedem belőle a szórólapokat. A blogolvasás kellemes időtöltés legyen, ne kínszenvedés, mire átkecmergek a reklámtengeren vagy kihámozom a szövegből, fotókról a lényeget. Ha nem gyönyörködtet, nem szórakoztat, akkor mi értelme ott maradnom??

A téma is fontos, naná, nyilván szívesen követek olyan témájú oldalakat, amik egybevágnak az érdeklődési körömmel, életstílusommal, de mivel elég nyitott vagyok mindenre, majdnemhogy azt mondom, a fentieken túl a téma szinte másodlagos. Ha egy blogon szépséget és minőséget látok, olvasok én akár a kertészkedésről vagy házépítésről is, mert hátha tanulhatok belőle (habár megfigyelésem szerint bizonyos témák jobban együtt járnak az "alkotói igényességgel").


Remélem, blogger és olvasó egyaránt talált érdekességet ebben a bejegyzésben és megválaszoltam minden kérdést, ami felmerült bennetek. Ha mégsem, akkor írjatok emailt, nagyon szívesen segítek bárkinek, ha tudok.

Üdvözlettel:
Piffeny