Viszlát, stressz – helló, én-idő!


Pörgünk. A mai modern nő ezerrel és ezerfelé pörög. Sok kicsi búgócsiga. Dolgozik, céget vezet, háztartást vezet, gyereket nevel, ügyeket intéz, sorban áll bankban, postán, közértben, családot és baráti társaságokat tart össze, ünnepeket szervez, vendégséget ad. Millió feladat, kényszer, önként vállalt vagy rá erőltetett kötelesség között él, gondoskodnia kell másokról, megfelelnie ezernyi elvárásnak és betöltenie ezernyi szerepet.

Mindez persze stresszel jár. És a stressz ma már szinte olyan természetes az életünkben, mintha csak így lehetne élni. Én nem is hiszek abban, hogy teljesen el lehet hagyni, hogy örökre ki lehet iktatni - hacsak nem lépünk ki a civilizációból és költözünk egy tibeti kolostorba mondjuk. Úgyhogy inkább azt mondom: tanuljuk meg kezelni, legyűrni, megszelídíteni annyira, hogy együtt tudjunk élni vele - káros következmények nélkül.

A stressz leküzdésére ezernyi módszer létezik. A legjobb lenne persze csapot-papot otthagyni és elvonulni egy hétre valami wellness-szállóba vagy egy távoli tengerpartra, amikor már kezdenek a fejünk fölött összecsapni a hullámok. De ezt sajnos kevesen tehetik meg, legtöbbünknek nincs annyi ideje és pénze arra, hogy kéthavonta egy hétig csak stresszoldásra, belső harmóniára, meg egyéb fennkölt dolgokra fókuszáljon.

Ám ettől a stresszkezelés még fontos. Húszévesen ezt még nem láttam be, de mára már (bőven túl a harmincon) igen lényegessé vált az életemben. A stresszoldás alapja pedig szerintem az, hogy törődjünk magunkkal. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy aztán legyen erőnk másokkal is törődni. Az én-idő beiktatása elengedhetetlen. Rendszeresen fel kell töltődnünk, leállítani és újraindítani a rendszert, hogy aztán bírjuk tovább a gyűrődést.

A mai posztban összeszedtem azokat az apróságokat, kis rituálékat, amik nekem segítenek ebben, és amiket ti is bevethettek, ha a rohanás közepén pár percnyi lecsendesedésre vágytok.



Stresszoldó légzőgyakorlatok
Kezdjük ezzel! Millió módszer és tipp létezik, de szerintem nem kell ebbe túl sok tudományt vinni: a lényeg, hogy közben magunkra figyeljünk, a légzésünkre, a levegő áramlására. Orron beszív (lassan), egy-két másodpercig benntart, szájon kifúj (szintén lassan), majd párszor ismétlés. Tegyük ezt egy friss levegőjű szobában vagy a szabadban.   
Ami még jó benne, hogy kifejezetten stresszes szituációkban is alkalmazhatjuk (pl. az irodában), mert szinte észrevehetetlen.


Teremtsük meg a hangulatot a relaxáló félórához! 
• aromaterápia
Sokáig nem hittem a gyógynövényekben, de ez kezd megváltozni, ráadásul a stresszoldás pont olyasmi, amiben komoly segítségünkre van sok növény illata (ilyen pl. a levendula, kamilla, vetivert, rozmaring vagy a citrusfélék). Illóolajat kizárólag patikában vagy a Herbáriában veszek (a biztonság miatt), de nagyon szeretem még, ahogy már többször is meséltem róla, a This works cég levendulaspray-jét, amit ugyan alvássegítésre találtak ki, de megnyugtató illata napközben is beválhat. 

• illatgyertya
Az előző ponthoz kapcsolódik, és hűséges olvasóimat szerintem nem is lepi meg ez a javaslat, hiszen már tudják: nekem nagy kedvenceim a finom illatgyertyák, melyeket mindig nagy örömmel égetek. Amikor lelassulnék, magamra figyelnék, akkor is előkerülnek, mert a fenséges illat mellett adnak egy csipet luxust is a pillanathoz, ami mindenkinek jár!



• egy ital
Snassz? Nem az! Főzzünk egy bögre jóféle teát, esetleg tejeskávét vagy forró csokit (ez utóbbit én így szoktam, és igen, most megengedett egy kis tejszínhab is! :-), vagy nyáron csináljunk egy limonádét, koktélt, turmixot, töltsünk egy pohár bort - és üljünk le vele egy fotelba. Lassan kortyoljuk el, közben ne foglalkozzunk mással, ne nyomkodjuk a telefont vagy a TV távirányítóját, csak figyeljünk oda az ízre, illatra, élvezzünk ki minden cseppet, mintha valami isteni nektárt szopogatnánk!



• a zene, a zene, a zene, a zene kell 
Én szeretem a zenét, szól a kocsiban és szól itthon is, ha épp nem valami komoly dologban vagyok benne, és jól tud esni kikapcsolódás közben is. Amikor viszont igazán lecsendesednék, és szeretnék figyelni magamra meg a belső hangokra (nem, ezek nem olyan hangok :-), akkor viszont a csendet preferálom.
A nyugtatónak szánt, úgynevezett chill out stílus és a meditatívnak szánt zenék engem inkább idegesítenek, zavarnak, nem tudok velük mit kezdeni. De ha valakit valóban megnyugtat és élvezi, akkor press play!



Relaxáló semmiségek, avagy mit szeretek csinálni?
Azt mondom, ha a kikapcsolódás a cél, akkor majdnem mindegy, mit csinálunk, a lényeg, hogy élvezzük és magunkra figyeljünk közben. Nehéz, de tanulható és feljeszthető azon készség, hogy a gondokat és problémákat átmenetileg kizárjuk a gondolatainkból. 

Én főleg itthon szeretem tölteni ezt az időt, de el tudom képzelni, hogy valakinek egy edzőterem vagy wellness-szalon jelenti a relaxálás felsőfokát.

Számomra stresszoldó egy pedikűr. A főzés is az lehet. Vagy pláne a sütés. Egy jó könyv vagy szép magazin. Egy habfürdő, utána alapos krémezés egy finom luxuskrémmel.



Ölbe venni Albát, és hallgatni, ahogy dorombol. Egy arcpakolással ledőlni a kanapéra és becsukni a szemem. Kiülni a napra (akár a téli hidegben is). Egy Túró Rudi. Vagy kettő. Csend és magam elé bambulás (úgyse lát senki :-). Egy nagy tányér olasz pasta, a fotelben plédbe burkolózva. Régi családi fotók, fekete-fehérek. Egy kis színezés



Habár a világ megköveteli, mégis nagyon fárasztó folyamatosan online lenni, örökösen pittyegő telefon, emailek, emlékeztetők, üzenetek között létezni, ezért számomra jólesik időnként mindenki hagyjon békén-célzattal kikapcsolni a telefont és lehajtani a laptopot - de hogy rögtön rá is cáfoljak magamra: olykor az is jólesik, hogy blogokat olvasgatok, webshopokat böngészek, Instagramot vagy Pinterestet nézegetek (ez a két utóbbi hely igazi eye candy tud lenni, ha a ízléses táblákat, stílusérzékkel megáldott embereket követünk).



Fontos megjegyeznem, hogy minden perc és minden apró momentum számít! Amennyiben rendszeressé tesszük, akkor alkalmanként akár 20-25 perc egyedüllét is elég az "elemek" újratöltéséhez. Ennek az egésznek ráadásul nem is kell nagy feneket keríteni és őrületesen különleges dolgokkal kitölteni.

A lényeg, amire a poszttal fel szerettem volna hívni a figyelmet: hogy csináljuk! Kapcsolódjunk ki, szánjunk magunkra időt, törődjünk magunkkal, és tegyük ezt rutinná az életünkben. Ne várjuk meg, amíg hisztisek, nyűgösek, lelkileg (és testileg is!) lestrapáltak leszünk a nyomástól, ami rajtunk van. A relaxálás NEM egyenlő a semmittevéssel, ezt sose feledjük. A relaxálás ritka luxus (és épp ezért nagyon értékes) ebben a rohanó, felgyorsult világban.

És bár tudom, hogy a december általában pont nem a lecsendesedésről szól, hanem a közelgő ünnep még tökéletesebbé tételéről, én mégis azt mondom, álljunk meg egy több pillanatra! A karácsonynak csak kellékei a finom falatok, a fa, a dekoráció és az ajándékok, de valójában nem ezekről szól, és az úgy nem okés, ha az előkészületek úgy elgyötörnek minket, hogy aztán félholtan rogyunk le az ünnepi asztal mellé. Kényeztessük magunkat nyugodt adventi percekkel, és így maga az ünnep is szebb és élvezhetőbb lesz majd.

Üdvözlettel:
Piffeny