Nagy vacsora-poszt


A kérdés, hogy mi legyen ma vacsorára, szerintem sok háziasszonynak okoz fejtörést. Aki az ebédet a munkahelye közelében egy étkezdében, étteremben oldja meg, vagy esetleg rendel, annak könnyebb a dolga, de aki egész nap otthon van (diákok, otthonról dolgozók, kismamák) és délben is főz, az bizony törheti a fejét. Enni viszont kell, nincs mese, ráadásul este együtt enni szerintem jó! Együtt van a család, akárhány fős is, meg lehet beszélni a napot, nekem ez a kedvenc étkezésem! 

Mivel alapból szenvedélyes listaíró vagyok, természetes, hogy van egy listám a vacsoraötletekről is. Ez igazából csak egy oszlop a "mit főzzek?" táblázatomban, amit már sok éve vezetek a gépemen. Ebben (ahogy azt korábban már meséltem) az összes étel fel van sorolva, amit készíteni szoktam: levesek, húsételek, tésztaételek, főzelékek, és így tovább, és a heti menütervezésnél mindig ehhez nyúlok, ha kifogytam a hirtelen ötletekből.

Többen kértétek-kérdeztétek, nem tudnám-e ezt a kajás listát közzétenni. A rövid válasz, hogy nem, mert rengeteg olyan ételnév, utalás van benne, ami csak számomra jelent valamit, ezért sok értelme nem lenne. De egyébként is mindenkinek azt javaslom, kezdje el írni a sajátját, mert az lesz igazán egyénre szabott és valódi segítség a későbbiekben. Az enyém is a semmiből nőtt ki, mikor 5-6 éve elkezdtem naplószerűen vezetni, mit ettünk.

Biztosan ezután is be fogom majd mutatni egy-egy kedvenc ételünket, ahogy eddig is (ötleteim máris vannak), azokból is meríthettek majd ihletet. A vacsora-témát viszont kicsivel egyszerűbbnek tűnik körüljárni, a mai posztban ezért is próbálkozom ennek összefoglalásával.

Az itt felsorolt javaslatoknál nem vettem figyelembe semmiféle diétázási szempontot, kalóriatartalmat, szerintem mindenki el tudja egyénileg dönteni, mi fér bele az esti étkezésébe.

A posztban hideg ételeket, és könnyen, egyszerűen elkészíthető meleg fogásokat fogtok találni. Nehéz volt meghúznom a határt, mert sok olyan étel van, ami belefér ugyan ebbe a "gyors-de-meleg"-kategóriába, én viszont főleg ebédre szoktam készíteni őket. Valahol azonban abba kellett hagynom, hogy ne egy végtelenített bejegyzés legyen belőle :-). Remélem, hogy ez a lenti, sok helyen receptekkel bővített lista sokak segítségére lesz akár a déli, akár az esti étkezésről van szó.

A kommentekben pedig szabad a vásár, ahogy mindig, szeretettel és izgatottan várom, várjuk az újabb vacsoraötleteket mindenkitől!

Üdvözlettel:
Piffeny




 • szendvics
A szendvics szerintem egy klasszik vacsora, nálunk legalábbis 80%-ban ez van este. Ez egy végtelen lehetőségeket rejtő étel, nem is ecsetelném hosszan. Nálam a megvajazott pékárura (ami többnyire egy finom bagett vagy jóféle kenyér, nagyon gyakran házi) jön valami húsféle (100% sonka, Pick-szalámi, hideg csirke, és évi egy-két borjúpárizsis elhajlás :-), sajt (sok), mellé pedig valami zöldségféle (szintén sok).


tojáskrém
Túl sokféle szendvicskencét nem szoktam készíteni, de ezt nagyon szeretjük. Én így csinálom: a főtt tojás sárgáját villával összetöröm, mehet mellé a fehérje fele, egy kis tejföl, majonéz, pici mustár, só, bors. Mindezt botmixerrel pépesítem, és a végén hozzáadom a maradék tojásfehérjét apró kockákra vágva. Kettőnknek 6-7 tojásból készítem. Érdemes egy fél napot állni hagyni, hogy összeérjenek az ízek.


körözött / tejfölös túró
- ki hogy szereti. Én nem teszek hozzá vajat, nálam a túróhoz csak tejföl, fűszerek (só, bors, őrölt pirospaprika, őrölt kömény) és egy kevés lilahagyma/metélőhagyma megy. Ennek a krémnek is jót tesz, ha hagyjuk kicsit állni. A tojáskrémhez hasonlóan ezt is vagy nagyon friss kenyérrel, vagy pirítóson szeretjük.


sült csirkés szendvics
A szendvicsek királynője (számomra legalábbis mindenképp), ami nálunk reggelire, ebédre, vacsorára, bármely étkezésre jöhet, függetlenül attól, hány óra van. A reggelis sorozatomban is írtam már róla, a receptet ITT találjátok Lillánál.



melegszendvics
Ezt is lehet variálni, mint a hideg szendvicseket, a klasszik verzió nálunk így néz ki: kenyészeleten vaj - pici mustár - sonka - sajt. Ha csavarni akarok egyet rajta, mindezt kiflibe töltöm, a kifliket egyesével alufóliába burkolom, és úgy sütöm át őket sütőben - ettől jó ropogósak lesznek.

Van egy igen jó májkrém-alapú melegszendvics-krémem, amit még anyukámtól tanultam. Mindig sikert aratok vele, ha elkészítem, ezennel közkinccsé teszem, próbáljátok ki. Azért szólok előre: ez masszívan a ronda és finom kategória :-)!
Két éhes főre: kb. 20 dkg májkrémet / kenőmájast összekeverünk 3 főtt tojással (sárgája villával törve, fehérje apróra kockázva), reszelt sajttal, nagyon apróra vágott újhagymával, 1 ek. tejföllel, pici mustárral, csipet sóval, borssal. A lényeg, hogy egy jól kenhető masszát kapjunk. Kenyérre kenjünk (nem rontja el, ha szórunk a tetejére még egy kis reszelt sajtot, de nem kell sok, és el is maradhat) és sütőben pirulásig sütjük.


pizza
Mivel a pizza is felfogható egyfajta melegszendvicsnek, itt említem meg.
Senkit nem akarok azzal sokkolni (és ámítani), hogy én egy fárasztó nap végén, a hétköznap esti vacsorához is s.k. dagasztom a pizzatésztát és nyugodtan várom, míg egy óra alatt megkel. Beleférhet éppen, hiszen mi elég felborult életet élünk, de ezt inkább meghagyom a hétvégékre és a baráti pizzapartikra.
Szoktam venni készen kapható pizzatésztát (általában EZT), amit csak meg kell pakolni és 20 perc alatt készre sütni. Hogy van-e olyan finom, mint a házi, az ízlés kérdése (szerintem a házi jobb), de hétköznapra gyors vacsorának kiváló, és simán veri a házhoz szállítottat vagy a mirelitet.

A pizzaszószt (a "rendes", házitésztás verzióhoz is) nem bonyolítom túl: egy doboz darabolt paradicsomkonzervet némi olívaolajjal, kevés hagymával, fokhagymával és olasz fűszerekkel összebotmixerezek. Nem szoktam főzni, hiszen a sülés közben kap hőt, de a paradicsomszósz főzéséről a későbbiekben még lesz szó.


virsli
Nagy ötlet, mi? :-) Szerintem nem csak Szilveszterkor jó kaja, hanem egy sima kedd este is. Gyerekeknek (és gyereklelkű felnőtteknek) óriáskiflibe töltve és mustárral meglocsolva = hot-dog! :-), de én imádom friss fehérkenyérrel is. Persze meg kell nézni, melyiket veszi az ember, igyekezzünk minél magasabb hústartalmút választani. Régen a Wiesbauert szerettem, volt egy 90% (95?) hústartalmú verziója, mostanában a Lidl-ben veszem a Dulanot, az is elég jó (85% körüli). A maradék 5-10-15% szemét meg kell a szervezetnek :-)


rántotta
Ezért fontos, hogy mindig legyen itthon tojás! A lehetőségek, variációk száma itt is végtelen, magában is finom, de turbózhatjuk zöldségekkel (az én kedvenceim: hagyma, gomba, paradicsomkockák, piroshúsú paprika), sajttal (én a kockázott vörös cheddarra esküszöm), sonkával.
Bátrabbak szalonnával vagy kolbásszal is dúsíthatják, bár ez utóbbi hozzávalók szerintem nem kifejezetten vacsorára valók, pláne, ha nyugodt éjszakát szeretnénk...



tükörtojás
Ebben nálunk a férjem a nagy ász, ő süti, ha ennénk. Nem fordítja meg (úgy tudom, az az amerikai verzió lenne), hanem közepes lángon, szép lassan süti át, míg a fehérje megsül, a sárgája pedig kap annyi hőt, hogy ne maradjon nyers (a nyers tojástól ugyanis undorodom), de még picit folyós maradjon, hogy lehessen kenyérbéllel tunkolni :-).


frittata
A rántotta egyik "alfaja", tulajdonképpen sütőben sült tojáslepény. Nekem a két nagy kedvencem a cukkinis (reszelt vagy karikázott cukkinivel) ill. a pirított krumplis verzió.
Mind a rántotta, mind a frittata mellé nálam kötelező elem valamilyen kenyérféle és zöldség is (uborka, paprika, paradicsom, nyáron kovászos uborka), vagy akár egy vinaigrette-es zöldsaláta-keverék vagy koktélparadicsom-saláta.
Ez már egy olyan kaja, ami könnyű nyári ebédnek is elmegy.


bundás kenyér
Imádom! Én mustárba szeretem tunkolni (családi szokás), de finom friss zöldségekkel is.
Két baj van vele: egyre nehezebb olyan kenyeret kapni, amiből elkészíthető (a legtöbb kenyér valahogy nem sül, hanem csak megszívja magát olajjal - nem egy adag landolt már a kukában), illetve a sütés végén terjengő, kiszellőztethetetlen olajszag... Ritkán készítem (habár pont pár napja volt, mert a posztírás hatására kedvet kaptam :-).


saláták
Számomra egy szendvics, nagyon sok főétel és itt leírt vacsoraétel is elképzelhetetlen saláta, zöldségféle nélkül. Viszont nagyon ritkán eszünk salátát magában, főétel vagy vacsora gyanánt. Van azonban egy-két kivétel.

A görög saláta nyáron nagyon sűrűn készül, mert akkor isteni az uborka és a koktélparadicsom. Az olajbogyóért mi nem vagyunk oda, úgyhogy az kimarad és lilahagyma, olívaolaj és feta sajt kerül még bele. Pici só, és picit több frissen őrölt(!) bors.



Szeretjük még Cézár (jellegű) salátát is, akár csirkével, akár magában. Itt kulcsfontosságú a finom saláta (római salátával az igazi, de jégsalátával is elmegy), és az öntet.
Az öntethez én sűrű görög joghurtot keverek majonézzel, pici borssal, olívaolajjal, friss citromlével, sóval, borssal és egy gerezd reszelt fokhagymával. Ha kóstolás után úgy érezzük, egész kevés cukor vagy méz is mehet bele.
Kell még hozzá friss kruton (sütőben pirítva) és jó sok reszelt parmezán is, no meg a pirított csirke vagy garnéla, de ez már ízlés dolga.


édességek
Hogy az édesség mennyire való vacsorára, vagy egyáltalán: főételnek, arról lehetne vitatkozni. Én mondjuk kéthetente szoktam kívánni "valami édeset" vacsorára. Ha van itthon friss (nagyon friss) kenyér, akkor akár egy vajas-mézes is jöhet, de egyébként lehet ez tejberizs, tejbegríz, mákos / diós guba, palacsinta (Nutellás rulez!) vagy akár grízes tészta baracklekvárral.

A grízes tészta arányait leírom, mert nekem így mindig tökéletesen sikerül:
25 dkg tésztához (azaz 2 főre): 12 dkg búzadarát kevés olajon megpirítok. Ha már szép színe van, felöntöm 1,5 dl forró(!) vízzel - vigyázat, a gőz kicsap és könnyen megégetheti a kezünket. Azonnal lehúzom a tűzről, gyorsan keverek rajta egyet, majd fedőt rakok rá és hagyom állni 5-10 percig. Közben egyszer és a végén is villával fellazítom, és mehet bele a kifőtt tészta. Porcukor, házi lekvár, nyamm.


krémlevesek
Erről írtam tavaly télen egy posztot, amit ismét ajánlok figyelmetekbe. Hideg téli estéken egy tál forró krémleves igazi vigaszt jelenthet.



tészták
Be kell vallanom, a tésztaételek nagy gyengéim. Na jó, az egyik gyengém, mert a sült krumpli is az, meg a Nutella, meg a puncsmignon, meg egy jó fehérkenyér vagy ropogós bagett, na nem is folytatom. De a tésztákat imádom, rengeteget eszünk akár "hagyományos" formában, azaz melegen, akár hideg tésztasalátaként - ez meg is látszik itt-ott gömbölyödő formáimon, de már nem érdekel, viva la pasta!  Komoly gyűjteményem van receptekből, ötletekből, erről órákig tudnék mesélni, és most az jutott eszembe, hogy megeshet, hogy egyszer csinálok egy pastaposztot :-).

Tésztát én egyébként 90%-ban ebédre szoktam készíteni, mert a legtöbbjük önállóan is megállja a helyét, de szerintem a vacsorák között is abszolút megérdemelt helyük van.

Vannak egyszer a magyaros klasszikusok: káposztás, krumplis, túrós, sajtos-tejfölös, esetleg a fent említett grízes. Tojásos nokedli fejessalátával, hmmm.... Ezek viszonylag gyorsan megvannak (talán a krumplis igényel picit több időt), egyszerűek, szerintem mindannyian ismerjük őket. 


olaszos tészták
A másik csoport az olaszos tésztáké. Na ők igazán tudják, mitől döglik a légy, persze olyan alapanyagokkal, tésztakészítési kultúrával, friss zöldségekkel és főleg paradicsommal én is könnyen parádéznék...

A lehetőségek tárháza tényleg végtelen, kezdve az egyszerű fokhagymás-olívaolajos spagettitől, vagy a pirított cukkinis-koktélparadicsomos fusilitől, át a bolognaiként ismert darálthúsos változaton egészen a bonyolult, időigényes fogásokig.

Van Stahl Juditnak egy szakácskönyve (Gyorsan, valami finomat!), amiben egy külön fejezetet szentel a tésztáknak. Én mindet kipróbáltam már belőle és a legtöbb nagyon klassz. Ezt a könyvet egyébként is ajánlom mindenki figyelmébe, a tésztákon kívül van még benne jó pár kiválóan használható, gyors recept (mellékszál: számomra ez a legjobb Stahl-könyv. Ő maga amúgy nem nagy kedvencem, roppantul idegesít a stílusa -szóban és írásban is-, de vannak vitathatatlan és komoly érdemei, tök jól működő receptjei).


Az olaszos tészták közül is kiemelnék párat, ami szerintem illik ebbe a felsorolásba:
 
paradicsomos spagetti frissen reszelt parmezánnal
Nálunk gyakran felbukkan, szerintem alig akad ember, aki ne szeretné. Nem leszek álszent, szoktam itthon tartani bolti spagettiszószt (amolyan vész-vésztartalék), de évente kb. egyszer esszük. A paradicsomszószt ugyanis én főzöm, és mindenkit erre biztatok, nem ördöngösség ugyanis, az ízbeli különbség óriási, a szószfőzéstől ráadásul igazi olasz mammának érezhetjük magunkat, ha akarjuk :-)

Így szoktam: vöröshagymát, 2-3 gerezd fokhagymát, 2-3 szál sárgarépát, 1 szál fehérrépát, egy kis zellergumót felkockázok. Nem kell nagyon finomra, apróra vágni, csak ahogy jön. (Tehetünk bele más zöldséget is, cukkinit, karfiolt, karalábét, szárzellert, minél többféle van benne, annál jobb, de az alap az, amit leírtam, és az is elég.)
Finoman sózom és olívaolajon megpirítom. Felöntöm 2-3 nagyüveges (700 grammos) passzírozott paradicsommal és 1 db 40 dekás darabolt paradicsom-konzervvel. Én mindkettőből az olasz Mutti márkájút veszem, szerintem ezek igen jó minőségűek.

Adok hozzá borsot, fűszereket. A friss fűszernövény a legjobb, de nekem nem mindig van itthon akkora választék belőle, hogy elég legyen. A szárítottak közül nagyon szeretem a Kotányi "Toscana" keverékét (oregano, bazsalikom, majoranna, rozmaring, kakukkfű, zsálya), mert jók az arányai és a morzsolt fűszereken kívül nincs benne semmi egyéb adalék vagy só.
Kis lángon, finoman bugyogtatva főzöm kb. 2 órát, amíg a zöldségek szinte már szétmállanak. Időnként óvatosan megkeverem, aki főzött már paradicsomot, az tudja, hogy szeret "köpködni" és sajnos leégni is.
A 2 óra elteltével botmixerrel összepürésítem az egészet. Legyünk itt is óvatosak, nehogy a forró szósszal teli lábast magunkra rántsuk.

Ha nem akarunk a pürésítéssel bíbelődni, vagy nem zavar minket, ha a szósz nem teljesen sima és krémes, akkor azt is megtehetjük, hogy a belevaló zöldségeket nagyon finomra vágjuk (julienne), mert abban a formában tényleg szinte teljesen szétfőnek.



Ez a szósz kiváló önmagában is, de én ezt használom alapnak lasagnéhoz és darált húsos vagy húsgombócos spagettihez is. Álmos, ráérős hétvégi délutánokon szoktam főzni, amikor amúgy is itthon vagyunk. Mindig nagy adagot készítek belőle (a fent leírt mennyiséget), és ha kihűlt, dobozolva lefagyasztom, így bármikor előkapható egy gyors vacsorához. Felnőtt fejenként kb. 20-25 dekával érdemes számolni, amikor szétosztjuk, kiadagoljuk.


"Hajni makarónija"
Ez az étel a fent emlegetett Stahl-könyvben szerepel, és a paradicsomos spagetti (makaróni) egy villámgyors változata. Mivel pontosan ez a recept nincs fent Stahl oldalán, nem tudom linkelni, úgyhogy leírom ide.

Kevés olívaolajon finoman megpirítunk 3-4 gerezd reszelt fokhagymát. Óvatosan, nehogy megégjen. Hozzáöntünk 1 doboz (40 dekás) hámozottparadicsom-konzervet, sózzuk-borsozzuk, 5 percig főzzük, majd adunk hozzá 20 dkg tejszínes krémsajtot (pl. Philadelphiát), de mascarponéval is kitűnő. Összefőzzük. Ezen a ponton az eredeti recept szerint már kész is a mártás, de a Piffeny-féle verzióban a végén botmixerrel még krémesre, selymesre pürésítjük (a paradicsomkonzerv ugyanis darabos, és én azt nem szeretem, habár pont a Mutti nagyon finomra van aprítva).
Hozzáadjuk a kifőzött tésztát (kb. 30 dkg; és makarónival tényleg jól működik!), friss bazsalikomleveleket tépkedünk és parmezánt reszelünk a tetejére. Ha van otthon, mehet bele egy kis szárított paradicsom is, az sem rontja el :-).
2 főre.


cukkinivel és ricottával töltött kagylótészta
A receptet Lillánál találjátok, mindenben egyetértek vele a leírtakat és változtatásokat illetően. Igaz, hogy kell egy szűk másfél óra, mire a semmiből ott terem az asztalon, de elő lehet készíteni délután is (ha akkor van időnk) és este már csak sütni kell. Másnap is finom, melegítve.


karfiolkrémes tészta
Legújabb felfedezésem, abbahagyhatatlan, ráadásul igazi őszi-téli laktató comfort food, amit egy nagy pastás tányérban (vagy akár egy mélyebb tálkában) ölünkbe véve, pléd alá bújva elnyammoghatunk a kanapén. Elsőre nem tűnik nagy cuccnak, nem is néz ki különösebben ütősen, na de most gondoljátok át: isteni olasz durumtészta és selymes, krémes, finoman ízletes szósz. Ebből rossz azért nem sülhet ki, ugye? :-)

Így készül: a rózsáira szedett karfiolt (mirelit is jó) sós vízben kb. 15 perc alatt jó puhára főzzük. Személyenként kb. 30 dkg tiszta karfiollal számolunk. Ha van kéznél alaplé, tegyünk a főzővízbe azt is (nagyon sokat dob rajta!), vagy esetleg 1 bio leveskockát. 
Amíg fő, egy serpenyőben kb. 5 dkg vajon fokhagymát pirítunk (1-2-3 gerezd, attól függ, mennyire erős, szerintem nem érdemes túlzásba vinni). 

Ha a karfiol megpuhult, a főzővízből felfogunk egy bögrényit, majd leszűrjük a zöldséget. Beletesszük a turmixgépbe, megy hozzá a vajas fokhagyma, egy kevés a főzővízből, só, bors. Összepürésítjük. Krémesnek, lágynak kell lennie, de vigyázzunk a vízadagolással, ne legyen túl híg! Érdemes ezt két részletben csinálni, hogy a karfiol kényelmesen elférjen a turmix kancsójában. 
A szószt visszaöntjük a serpenyőbe. Hozzáadunk 7-8 dkg vörös cheddart (apróra kockázva vagy reszelve), mert nagyon jót tesz neki. Ha a sajt felolvadt benne, hozzákeverjük az időközben kifőzött tésztát (én fejenként szűk 15 dekát számolok). Érdemes olyat választani, ami jól felveszi a szószt (kedvencem ehhez a Pipe rigate). A tetejét megszórjuk egy kis aprított petrezselyemmel.



Múltkor megpóbáltam ugyanezt brokkolival, és úgy is működött. Pár apró különbség: ott semennyi főzővizet nem kellett adnom a szószhoz, abba parmezánt reszeltem cheddar helyett, és petrezselyem helyett pirított fenyőmagot szórta rá a végén - mit mondjak, nagyon jól állt neki...


zöldségfasírtok
Zöldségfasírtot készíthetünk szinte bármiből, az egyetlen nehézség: hogyan tartsuk egyben őket? Nos, bevallom, erre nincs kész válaszom, néha nekem is szétesik. Van, amikor segít a tojás, de van, mikor csak ront a helyzeten. Próbálkoztam már midennféle magokkal, fura nevű őrleményekkel, eddig egyetlen olyan recept volt, ami igazán bevált, mégpedig Zizi bab-zab burgere. Az ott leírt módszert alkalmazva (azaz áztatott zabpelyhet adva a masszához) szinte mindig sikerül elérnem az áhított célt.

A fenti recepten túl további két kedvencem még a témában:  Cserke sajtos-kukoricás lepényei, amit sok-sok éve találtam még az előző blogján (ami azóta megszűnt, elköltözött, nem tudom, szerencsére sikerült ráakadnom az új helyre és így be tudom nektek is linkelni); a másik pedig Kicsi Vú karfiolfasírtkái, valami mennyei és amúgy is véééégre karfiolszezon van!!


morzsás karfiol
És ma már a karfiolnál tartunk, akkor ennek az ételnek is elő kell kerülnie! Egyszerűen imádom. A titka (szerintem) a házi morzsa, én boltit már régóta nem veszek, hanem jó minőségű fehérkenyérből készítem. (A rántott csirkemell is kategóriákkal jobb vele, de minden más is!)
A morzsás karfiolt minden család máshogy csinálja, én nem bonyolítom túl. A kb. egyformára darabot karfiolrózsákat sós vízben megfőzöm. Vigyázat, nem kell túlfőzni őket! Ha a hústű már belemegy a szárába, de még van benne "tartás", akkor kész! Leszűröm, hagyom kicsit lehűlni, majd a rózsákat egy kivajazott és zsemlemorzsával gazdagon beterített jénaiba fektetem egy sorban. Mehet rá egy szórásnyi morzsa, ízesített tejföl (só, bors, fokhagyma), reszelt cheddar, majd megint morzsa és még egy sor ugyanebből. A tetejére sajt kerüljön.
180 fokos sütőben kb. fél órát sül.
És ha már itt tartunk, a "morzsa" szerintem tök jó szó.


grillezett zöldségek grillsajttal
Ez a tepsiben készülő finomság sem biztos, hogy elkészül egy óra alatt, de nem sokkal több, így számomra ide kívánkozik. Bármilyen zöldséget felhasználhatunk, amit szeretünk, én a következőket szoktam: lilahagyma, cukkini, piros húsú paprika, gomba, koktélparadicsom, krumpli. Összesülve nagyon finom ízeket adnak ki.



Falatnyi darabokra vágjuk őket (a krumplit vékony karikákra), egy nagy tepsiben összekeverjük némi olívaolajjal, mehet rá só és valamilyen fűszerkeverék. Szeretem a fent említett Toscanaval, de illik hozzá a Provence is (szintén Kotányi), vagy ha más irányba mennénk, akkor Alexa Christi fajitas keveréke, amiből nekem mindig van egy adag házilag bekeverve, mert rengeteg mindenhez jó.

A zöldségeket 180 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt megsütjük, az utolsó 10 percben én bekapcsolom a grillfunkciót is, így szépen megpirulnak. Ne süssük őket agyon, maradjon bennük tartás.
Közben, inkább már a vége felé a kb. fél centis szeletekre vágott grillsajtot egy enyhén olajozott teflonserpenyőben szép pirosra sütöm. Mivel annak elég 5 perc, ráérünk akkor nekiállni, ha a zöldségköret már majdnem kész.


A fentieken túl ajánlok még figyelmetekbe két olyan receptet, amiket korábban megosztottam már itt a blogon: az egyik a sült zöldséges - feketebabos taco, a másik a jelenleg ugyan kevéssé aktuális, de szintén finom spárgabatyu, és ígérem, lesznek még a jövőben is receptes posztok! :-)