Miért szeretek blogolni?


Egy vallomással kezdem! El kell ismernem: nem gondoltam volna, amikor másfél évvel ezelőtt elkezdtem blogolni, hogy ennyire meg fogom szeretni ezt az új hobbimat. Sőt, azt sem gondoltam, hogy egyáltalán a hobbimmá válik. Nem gondoltam, hogy ilyen örömmel és kitartással csinálom majd, mint ahogy azt sem, hogy ennyien fogják olvasni és szeretni. 

Ha bárki is közületek azon törné a fejét, hogy blogot indít, én azt tanácsolnám neki: hajrá! Vágjon bele bátran, mert ha szívvel-lélekkel csináljuk, akkor ebben rengeteg öröm van. Még sosem beszéltem itt erről, ezért most elmesélem nektek (természetesen pontokba szedve :-), miért is olyan fontos számomra a blogolás.



1. SZABADSÁG  Az internet végtelen világában ez az én saját kis "helyem", ahol arról írhatok, ami érdekel, ami szerintem és nekem fontos, amiért rajongani és lelkesedni tudok. Szabadon kifejezhetem a gondolataimat, érzéseimet, véleményemet egy-egy dologgal kapcsolatban, ráadásul akkor és olyan gyakran, ahogy nekem kényelmes. 

2. FEJLŐDÉS  Anélkül, hogy tudatosan dolgoznék rajta, szépen fejlődnek bizonyos képességeim, készségeim: fotózás (kezdve a gép beállításától, használatától egészen egy kép kompozíciójáig), fotószerkesztés, írás, végül pedig, és talán ez a legfontosabb: kreativitás. Ez a fejlődés már most, másfél év távlatából is nagyon feltűnő, ha visszanézem a kezdeti posztjaimat - izgatottan várom, hova-meddig visz ez az út.

3. KÖZÖSSÉG  A blogon keresztül sok szuper embert ismertem meg - néhányat személyesen is. Megtisztelő számomra, hogy vannak rendszeresen visszatérő "törzsolvasóim", akik követnek és szeretik, amit létrehozok. Fantasztikus érzés, amikor emailben tanácsot kértek, vagy egyszerűen csak beszámoltok valamiről, megosztotok velem akár egy új szerzeményt, akár más, örömteli hírt.

4. POZITÍV VISSZAJELZÉSEK  Az előző ponttal összefügg, hogy sok pozitív visszajelzést kapok. A dicséretek és bókok mindig nagy löketet adnak a folytatáshoz, de szerintem a fontosságukat nem kell ecsetelnem. Egészen különleges dolog olyasvalamiért elismerést kapni, amit 100%-ban én hoztam létre, és ami ráadásul "csak" a hobbim (tehát nem tanult szakmám mondjuk).

5. ÚJ ISMERETEK  Rengeteg hasznos tanácsot és tippet kaptam tőletek, és sok olyan dologról meséltetek vagy ajánlottátok, amit nem ismertem, de megtetszett és utánanéztem. Aztán vagy kipróbáltam/megvettem, vagy nem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy tágult a látóköröm, új ismeretekkel gazdagodtam, és ez mindenképpen pozitív irányú fejlődés.

6. KIKAPCSOLÓDÁS  Amikor a bloggal foglalkozom, minden más háttérbe szorul és csak erre koncentrálok. Ez egy külön kis világ számomra, ilyenkor nincs munka, gond, fejtörés, aggodalom, csak az öröm, hogy alkotok valami (reményeim és szándékaim szerint) szépet. Órák tudnak így eltelni, és ez nagyon üdítő számomra. Olyan is volt már, hogy odaégett az ebéd, annyira belefeledkeztem a fotózásba vagy írásba :-).

7. KIHÍVÁS  Heti átlagban 2 új poszt elkészítése nem tűnhet soknak, de higgyétek el: rengeteg idő és nagy feladat. Kihívás, hogy megtaláljam a jó témákat, azok lehetőleg minél változatosabbak, sokszínűbbek legyenek, de azért mindben legyek ott benne én is, mert csak akkor hiteles. A fotók legyenek szépek, esztétikusak, olyanok, mint ahogy előre elképzelem őket, és tükrözzék az ízlésvilágomat és környezetemet. És kihívás, hogy egy "köszönöm"-ön túl is válaszoljak valamit minden kommentre, nem is beszélve az emailekről, amikből egyre többet kapok.

8. A BLOGOLÁS MEGTANÍTOTT arra, hogy jobban tiszteljem és értékeljem más bloggerek munkáit, mert már én is tudom, amit korábban elképzelni sem tudtam, hogy mennyi energia és idő van egy-egy poszt mögött. Ma már sokkal jobban odafigyelek másoknál a részletekre, többet időzök a kedvenc oldalaimon - teszem ezt egyrészt tiszteletből, no és azért is, hogy inspirálódjak és tanuljak :-). 
A blogolás megtanított ugyanis arra is, hogy érdemes tanulni másoktól. Lásd még 5-ös pont. Én abban hiszek, hogy mások sikerét támogatnunk kell és elismernünk, nem pedig fújjogni rá, vagy hozzájuk hasonlítgatni és méregetni magunkat. Az ember egyetlen versenytársa saját maga, és ha ezt felismertük, nyert ügyünk van - nem csak a virtuális világban!


A poszt végén két kérdést tennék fel.

Egyet minden kedves olvasómnak (mert ezt már régóta szeretném megkérdezni tőletek): hogyan találtatok rá a blogomra, hogy kerültetek ide az első alkalommal?

A "kollegáknak" :-) pedig még pluszban egy másikat is: van-e olyan téma vagy technikai kérdés a blogolással kapcsolatban, amiről szívesen olvasnátok? Előkészületben van már egy poszt, amiben bloggerként szerzett tapasztalataimat, és a belőlük levont tanulságokat fogom megosztani veletek, mert remélem, hogy hasznára lehet minden kezdő, de akár haladó bloggernek is.

Üdvözlettel:
Piffeny