6 lépés a rendezett pénzügyekért


Sosem volt erős oldalam a spórolás. Bosszantóan drága ízlésem van szinte mindenben, és ehhez még adjuk hozzá, hogy hajlamos vagyok az impulzusvásárlásokra, szóval igen, életem során nem mindig sikerült, hogy félretegyem a megkeresett pénzt.

A helyzetet tovább rontja, hogy a férjem pontosan ugyanilyen. Ez nem gond egy élelmiszerboltban vásárolva, de mi ugyanezt adjuk elő egy luxusüzletben is: nem sokáig kell egymást győzködnünk arról, miért is vegyük meg az adott dolgot, amit épp megláttunk és megtetszett. Szép kis páros, ugye? A jó hír viszont, hogy mindketten szeretnénk félretenni, így hát -mivel az alaptermészetünk nem ilyen-  ki kellett dolgoznunk néhány módszert a cél elérése érdekében.

Hogy miért bánok ilyen bőkezűen a pénzzel, arra nézve van több elméletem is, de azt tudnotok kell, hogy igen szerény körülmények között, nagy spórolásban nőttem fel és éltem életem első 20 évében. A minta tehát adott volt, mégsem követtem. A húszas éveim elején, amikor elkezdtem keresni, aztán egyre jobban keresni, szerettem magamat megjutalmazni apróságokkal, mondván: én ezt megérdemlem, mert megdolgoztam érte. Csakhogy ezt gyakran, túl gyakran tettem meg, pedig az ilyen "önjutalmazások" lényege és értéke pont a ritkaságukban áll. Azt hiszem, valahol ott kezdődött önmagam pénzügyi "elrontása".

Aztán 8 éve férjhez mentem egy olyan emberhez, aki, hogy úgy mondjam, csak felerősítette ezt a tulajdonságomat :-). Az első 2 közös évben kifolyt a pénz a kezünk közül, irdatlan összegeket vertünk el minden hónapban (hozzáteszem, ezt nem éltük meg tragédiaként, mert nagyon jólesett). Szerettünk volna viszont egy nagyobb, kényelmes lakást, úgyhogy 6 évvel ezelőtt, amikor a téma égetően aktuálissá vált, együtt nekiláttunk annak, hogy a dolgokat józan ésszel végiggondolva kidolgozzunk egy amolyan házi pénzügyi stratégiát.

Ezeket a jópár év alatt összegyűlt tapasztalatokat és tanulságokat szeretném ma veletek megosztani, azaz: hogyan uraljuk és tartsuk kézben az életnek ezt a néha kissé ijesztő területét, a pénzügyeket. 



1. Prioritások & célok meghatározása
Amennyiben nincs végtelen jövedelmünk és feneketlen bankszámlánk, lényeges felállítanunk egy fontossági sorrendet. Mi fontos nekem, mi az, amiért hajlandó vagyok lemondani dolgokról, éspedig milyen dolgokról pontosan. Sokan inkább laknak egy garzonban, de szeretnek gyakran utazni, míg másoknak a nagy kertes ház a fontos, és nem érdekli őket, milyen autójuk van - ez teljesen egyéni ízlés és igények függvénye.

A prioritások egyben meghatározzák pénzügyi céljainkat is. Lakást, házat vennénk? Családot alapítanánk? Elmennénk egy komolyabb nyaralásra? Kicserélnénk a konyhabútort? Beszereznénk egy új sífelszerelést / táskát / laptopot? Mindegy, hogy ezek a célok (objektíven nézve) mennyire nagyok, a leglényegesebb, hogy nekünk fontosak, tehát mi magunk legyünk tisztában az általunk választott fontossági sorrenddel, annak következményeivel, és tudjuk is elviselni azokat (erről még később).


Álmodozni szabad és jó is, nem igaz? :-)
Valódi céljaink legyenek azonban ennél reálisabbak!


2. Legyen egy "életmentő" aranytartalékunk
Akár havi fixből élünk, akár változó mennyiségű vállalkozói bevételekből, tegyünk félre X százalékot minden jövedelmünkből, ami megérkezik a folyószámlánkra. Gyűjtsük ezt a pénzt egy olyan jól elkülönített megtakarítási számlán, amihez nem könnyű hozzáférnünk (azaz pl. nincs hozzá bankkártya), vagy egyszerűen kössük le hosszabb távra, a szabály ugyanis az, hogy ehhez az összeghez NEM nyúlunk.

Ez arra az esetre van, ha váratlan nagyobb kiadásunk akad, amit nem tudunk a folyószámláról fedezni, vagy ha beüt a krach és vészhelyzet van (és az üzleteken virító szezonvégi SALE!-felirat határozottan nem vészhelyzet!), vagy ne adj' Isten elveszítjük az állásunkat és át kell vészelnünk pár hónapot valahogyan.

Ha pedig minden klappol és sokáig nem kell elvenni belőle (legyen így!), akkor is halmozzuk tovább, és nem vesszük ki, nem verjük el, mert ez a pénz olyan, mintha nem is létezne. Ez a tartalék engem megnyugtat, mert tudom, hogy ha esetleg jönne is pár rossz hónap, meg sem érezzük, mert van mihez nyúlni.


3. Minden célhoz külön számla
Az első pontban arról beszéltem, határozzuk meg a céljainkat - most pedig kezdjünk el gyűjteni rájuk! (Ez azért csak a 3. pont, mert a fontossági sorrendben az aranytartalék képzése áll elöl.) Nekünk minden jelentős tervhez van egy külön megtakarítási számlánk, amire az előző bekezdésben taglaltakhoz hasonlóan utaljuk a bevételeink egy részét. Mi erre a célra a CIB Malacperselyt használjuk (lehet, hogy más banknak is van hasonló terméke). Nem kell hozzá semmilyen más folyószámla bankon belül, és bár a kamat ugyan röhejes, de legalább nincs számlavezetési díj és kártya sem, így nem férünk hozzá egykönnyen (lásd még: impulzusvásárlás).



4. A kiadások dokumentálása
A spórolás kicsit olyan, mint a fogyókúra. Ha kaja-naplót vezetünk, azaz felírunk minden(!) falatot, amit csak megeszünk egy nap, az bizony visszatartó erővel bír, pláne, ha még a kalóriákat is számoljuk mellé ("Nem eszem meg ezt a Túró Rudit, mert akkor be kell írnom!" - saját életemből vett példamondat). 

A pénzzel sincs ez másképp: ha jegyzünk minden fillért, amit csak kiadunk (beleértve ebbe még az utolsó 100 forintot is, amit a parkolóautomatába dobtunk), akkor egyrészt jobban átlátjuk, mire megy el a pénz, másrészt kicsit talán el is rettenünk, mi mindenre költünk (sokszor feleslegesen, vagy legalábbis lefaragható módon).
Mert OK, tudom, hogy egy minőségi télikabát vagy bőrcsizma drága. Tiszta sor, mire ment el a pénz abban a hónapban, mikor azt megvettem. De belegondoltam-e már abba, mennyit költök egy hónapban nasira / újságokra / könyvre / cigire / egyszer használom-kategóriájú sminkekre / papírpoharas kávéra?? Ennek felismerése visszatarthat minket a legközelebbi aluljáró-pékséges sütemény & üdítő vagy az újabb csillogó magazin megvásárlásától, és egy lépés lehet az észszerű költekezés felé vezető úton.

Arra most nem térnék ki részetesen, habár igen lényeges, hogy mennyi olyan dologgal lehet pénzt megtakarítani, mint olcsóbb bankszámla, mobiltelefon- vagy tévéelőfizetés, mindenféle biztosítások, stb. Mi évente-másfél évente felülvizsgáljuk ezeket is, és ha kell, váltunk - és ezt ajánlom nektek is.



5. Havi limit meghatározása
A kiadások vezetése nagy segítség a havi limit meghatározásában is, ami szintén lényeges pont, ha nem akarunk túlköltekezni és emiatt a hónap végén mínuszba menni (pl. hitelkártya-tartozás, kölcsönkérés) vagy a tartalékokhoz nyúlni (mert már nincs pénz kajára sem). Ez a pont különösen azok számára lehet fontos, akik most teszik első lépéseiket a pénzügyi önállóság útján, és hajlamosak hónap közepére lenullázni a bankszámlájukat.

Alapvetően nem más ez, mint egyszerű matematika: ha tudom, hogy keresek 100 pénzt egy hónapban, melyből 80 pénz a fix kiadásokra kell (rezsi, hiteltörlesztés, autó fenntartása, kaja, sőt, beleértjük ebbe a fenti megtakarításokat is), akkor tudom, hogy 20 pénzem marad étterembe menni, taxizni, ruhákat, cipőket, könyvet, akármit venni. Ha ezt a 20 pénzt én a hónap 11. napján mind elverem egy isssteni csizmára, akkor ez van, a többi 19 napon nincs extra kiadás. 

A limitek természetesen az életünkkel és életünk céljaival együtt változhatnak, érdemes ezt időnként újragondolni, akár pozitív irányba billen a mérleg (előléptetés, fizetésemelés, új állás), akár negatívba (új célok, új fix kiadások kerülnek a képbe).


6. Ragaszkodjunk a felállított rendszerhez
Miután mindezen túl vagyunk és kidolgoztuk a saját kis szisztémánkat, tisztába kerültünk a céljainkkal, vágyainkkal, kialakult, min és hogyan tudunk észszerűsíteni, utána már csak egy a lényeges: ne adjuk fel!

Kicsit megint a fogyókúrához hasonlítanám: ideig-óráig megy a drasztikus megoldás, azaz, hogy semmire nem költünk, de hosszútávon nyilván nem, mert ki leszünk éhezve erre-arra. A rendszer "kiépítését" csináljuk logikusan, józanul, saját habitusunkat és alapvető igényeinket figyelembe véve, és így könnyű könnyebb lesz tartani magunkat hozzá. 

Az élet néha mindannyiunkat megkísért, ezért fontos, hogy észben tartsuk, milyen pénzügyi keretek között mozoghatunk, és azt is, hogy ezeket a kereteket jó okkal határoztuk meg a magunk számára. És itt visszakanyarodék az első pontban emlegetett fontossági sorrendhez és annak következményeihez. Például ha tudom, hogy most fürdőszoba-felújításra gyűjtök (mert az az elsődleges cél), akkor tudjam elviselni, hogy átmenetileg ezen nagy cél érdekében le kell mondanom a napi két Starbucks lattéról és arról a mesés leopárdmintás ballonkabátról is, amit a kirakatban láttam.


+1: gyűjtsük a fémet!
Ezt a trükköt egy ismerősünk javasolta, és hosszú időn át csináltuk is. A nap folyamán a pénztárcánkban összegyűlt összes 100 és 200 forintos érmét dobjuk esténként egy perselybe (nagymenők ötezressel is csinálhatják :-). A trükk abban áll, hogy napi-havi szinten meg sem fogjuk érezni ezen összegek hiányát, év végére viszont szép summa gyűlhet össze az így megtakarított korongokból. Én anno már olyan szintre fejlesztettem ezt, hogy eleve el sem költöttem ezeket az érméket, sőt, úgy kértem a visszajárót is a boltban, hogy legyen benne fémpénz!
A módszernek két hátránya van. Az első, hogy csak akkor van igazán értelme, ha kiadásaink nagy részét készpénzzel fedezzük, így az "pörög" is a tárcánkban (nálunk azon bukott meg a projekt, hogy mindenhol áttértünk kártyás fizetésre, és alig hordunk magunknál készpénzt). A másik, hogy a beváltás macerás lehet, ha épp nincs szerencsénk a postán, vagy nem ismerünk egy piaci kofát, aki örül az aprónak és boldogan ad érte bármennyi papírpénzt (mi ezt a módszert alkalmaztuk).


A felnőtt élet két nehéz kérdése (a sokból :-): hogyan keressünk elég pénzt, és hogyan használjuk fel aztán a lehető legokosabb módon. Nyilván mindannyiunknak megvannak a maga tapasztalatai és módszerei, ezek voltak az enyémek, amik már 6 éve igen jól működnek az életünkben. Talán nem világmegváltó ötletek, de remélem, lesz köztetek olyan, akinek egyik-másik tipp a hasznára válik, vagy akit arra sarkall, hogy átgondolja életének ezen területét!

Nektek milyen módszereitek vannak a spórolásra, észszerű költésre? Hogyan gyűjtötök egy nagyobb, előre jól látható kiadásra?

Üdözlettel:
Piffeny