9 tipp, hogy többé ne késsünk el


Úgy tapasztalom, időgazdálkodás tekintetében kétféle embertípus létezik. Az első, és ebbe tartozom én: aki sosem késik, mindig pontos, sőt, többnyire mindenhova 5-10 perccel előbb oda is ér. 
A másik pedig, akire az első típusnak várnia kell, mert örökös késésben és versenyfutásban van a múló percekkel, és szinte sosem érkezik a megbeszélt / kellő időben. Ide tartozik a legjobb barátnőm. 

Igen, jól gondoljátok: érdekes párosítás. Az elmúlt 18 évben bizony voltak ebből nagy sztorik. Sokat, összeadva szerintem napokat (talán heteket is) vártam rá buszmegállókban, egyetemi folyosókon és büfékben, kávézókban, éttermekben, de még otthon is. Főleg a mobiltelefonok, SMS-ek és Viber előtti korban, ajjaj... Néha kerekedtek ebből vicces helyzetek, de pl. pont egy ilyen vezetett kapcsolatunk egyetlen mosolyszünetéhez is.

Évek óta figyelem őt is, magamat is. Miért érek oda időben? És ő miért nem? Hogy csinálja ő, és hogy csinálom én? Ez a köztünk levő különbség adta az ötletet, hogy sok év közös tapasztalatát egybegyúrva összeszedjek pár tippet arról, hogyan javítsunk a helyzeten, ha mi magunk is ezzel a problémával küzdünk, és hogyan legyünk ezután pontosak. Pontosabbak legalábbis.

A téma szerintem különösen aktuális most, szeptember elején, amikor vége a lazább nyári napoknak, újra beszippant a munka és az iskola mókuskereke. Ajánlom ezt a posztot minden időhiánnyal küzdő későnek, de elsősorban barátnőmnek, M.-nak. És engedjétek meg nekem, hogy az igazságosság kedvéért ezúton ismerjem el: M. az utóbbi másfél évben bámulatos javuláson ment át, most már a "hibahatáron" belül van és 5 perc a max, amit késik - ha egyáltalán... Bravó!! Ha valaki, hát én tudom, mekkora dolog ez!


1.) A késés szokás. És mint ilyen, ugyanúgy "csak" akarat és elhatározás kérdése változtatni rajta, leszokni róla, mint pl. abbahagyni a körömrágást vagy letenni a cigarettát (mindkettő saját tapasztalat). Az én családomban mindenki pontos, engem így neveltek, de tudom, vannak, akiknek kész kihívás reggelente időben elstartolni. Akinek tehát nincs a vérében a pontosság, annak legyen a fejében: tudatosítsa magában, igen, én is ilyen vagyok, de tenni szeretnék ellene! Ameddig nem ismerjük fel a problémát (vagy egyszerűen nem is értékeljük problémának), a változás sem jön el.

2.) Lássuk reálisan, mire mennyi idő kell! Amikor beosztjuk az időnket, napunkat, könnyű elcsúszni azon, hogy rosszul mérjük fel a percmennyiségeket, hiszen nem mindenkinek működik jól az időérzéke. A profik azt tanácsolják, használjunk időzítőt (stoppert) mondjuk egy hétig, és nézzük meg, mindennapos tevékenységeink ténylegesen mennyi időt vesznek el. Ha örökös rohanásban vagyunk, akkor valószínűleg rosszul saccoljuk meg, meddig tart pl. egy teregetés, egy internetes cikk elolvasása, vagy odaérni a város X pontjából Y-ba, netán a hajunk vagy a sminkünk elkészítése.



3.) Pattanjunk ki az ágyból, amikor megszólal az ébresztő! Mármint úgy értem, azonnal. És különösen akkor, ha a szokottnál előbb szólal meg, hiszen oka volt, hogy így állítottuk be. Felejtsük el az (amúgy vicces nevű) szundi gombot, mert visszaalvással rengeteg időt veszíthetünk. A fürge felkeléshez persze az kell, hogy időben lefeküdjünk és a reggeli vekkercsörömpölésig jól kialudjuk magunkat (ez amúgy sem ördögtől való ötlet). Sokaknak, pl. nekem, még kipihenten sem egyszerű magamhoz térni, csakhogy az az igazság, hogy ha késve tápászkodunk fel és vad rohanásban telik a reggel, az az egész napra rányomhatja a bélyegét.



4.) Álljunk ellen a kísértésnek, hogy indulás előtt elintézzük "csak még ezt az egy dolgot"! Persze, senki nem szereti az idejét vesztegetni. Aki elfoglalt, akinek sűrű az élete, az meg pláne arra törekszik, hogy minél több tételt pipálhasson ki a teendőlistájáról. És az általában úgy szokott lenni, hogy pont az az utolsó, "csak még ezt"-dolog válik problémássá, húzódik el, vesz el sok időt és vezet késéshez. Murphy, vagy mi. Igaz ez otthon, de a munkahelyen is. Gondoljunk arra, hogy ha eddig még nem jutottunk el hozzá, akkor az az utolsó dolog valószínűleg várhat még egy kicsit.



5.) Hangoljuk össze az óráinkat, és állítsuk őket 5-10 perccel előrébb! Karórát, fali- és ébresztőórákat, a mikró óráját, a telefonét, laptopét - az összeset, amire a nap során ránézünk otthon és az irodában. Így nem lesznek fekete lyukak, eltűnt percek. Engem legalábbis eléggé össze tud zavarni, ha a laptopon dolgozva azt látom, 11.35, jó, még van időm, és mikor 5 perccel később felállok, a konyhában a sütő órája már 11.50-et mutat. Most akkor mi van?? Elvesztettem 10 percet? Persze én még így is időben ott leszek :-), de aki amúgy is csúszásban van, annak ez határozottan nem tesz jót.  



6.) Használjunk figyelmeztetőket! Az okostelefonok korában ez gyerekjáték. Csak állítsunk be magunknak egy naptárbejegyzést vagy riasztást 10-15 perccel a tervezett indulás előttre. Ez persze nem segít, ha akkor még zokniban-bugyiban-sminkeletlenül hörpöljük a kávét a konyhában ácsorogva, de egy megfelelően kellemetlen, pl. sípoló hangjelzés jó figyelmeztetés: mindjárt let's go van! Ideje összekapni magad!



7.) Gondolkozzunk előre! Sok ember azért késik, mert a reggeli kapkodásban nem találja a kocsikulcsot, a táskáját, a napszemüvegét, keresgélni kezdi őket, közben telnek a percek és szépen kicsúszik az időből. Ezen nagyon könnyű segíteni, ha már este összekészítjük, amire reggel szükség lesz. Ha a komplett outfitet nem is találjuk ki (habár miért ne?), de legalább az alapvető dolgok legyenek egyben. Ne indulás előtt ellenőrizzük, van-e zsebkendő a táskánkban (és ha nincs, akkor hol is van a múltkor vett csomag?), vagy ne a finisben derüljön ki, hogy a felvenni kívánt blúzt még vasalni kellene. 



8.) A cél legyen: előbb odaérni! Aki nem szereti az üresjáratokat, az mindig úgy tervez, hogy épp időben érkezzen. Ezzel a stratégiával viszont az a gond, hogy ha bármi váratlan közbejön, dugóba kerülünk, sokszor kapunk piros lámpát, kimarad egy metró, nem találjuk a napszemüveget.... nos, akkor az egész terv borul. A pontosság titka: ráhagyással dolgozni. Legyünk pesszimisták az időt illetően. Én azért érek oda mindenhova pontosan, mert eleve úgy számolok, hogy nagy lesz a forgalom, hogy nem találok majd egyből parkolót és a gyalogos távolságokat sem loholva szeretném megtenni.

9.) Jutalmazzuk magunkat! Egy nap végén, amikor mindenhova időben odaértünk, sőt, esetleg még (horribile dictu!) várnunk is kellett, akkor igazán megérdemlünk pl. valami vacsora utáni, extra finomságot. Jó, engem nyalánkságokkal könnyű lekenyerezni és motiválni (tisztára, mint egy majmot, haha), de mindenki kitalálhat magának olyan dolgokat, amit jutalomnak értékel a megtett erőfeszítésekért és eredményekért.  
És ha más nem, barátaink elismerő tekintete már önmagában jutalom lesz, amikor pontosan érkezünk - vagy esetleg már ott ülünk, amikor ők jönnek!


Ha van még ötletetek, személyes tapasztalatotok, taktikátok, szívesen várom kommentben. Írjátok meg, ti melyik típusba tartoztok, ha késtek, az miért van, hogyan javítotok ezen a helyzeten, tesztek-e egyáltalán ellene, és ha igen, mit! 


Üdvözlettel:
Piffeny