9 tipp, ha luxusholmit vennél...


 Sokan azt gondolják, a luxus a szegénység ellentéte.
Pedig nem. Hanem a közönségességé.
-Coco Chanel- 

Emlékszem, 25 éves voltam, amikor az első drága holmit megvettem magamnak. Nem volt ez más, mint egy Longines Evidenza karóra. Nem a csúcsmodell volt, de már a luxus alját kapirgálta. Akkoriban kezdtem jól keresni, úgyhogy nem gondolkoztam rajta sokáig, az első komoly prémiumomból megleptem vele magamat. Éppen december volt, tökéletes karácsonyi ajándék! :-)



Amikor kijöttem vele a Petőfi Sándor utcai Orexből, még nem sejtettem, hogy ez a karóra elindít majd bennem egy folyamatot, ami átformálja az ízlésemet és igényszintemet. Az első perctől kezdve büszkén és boldogan hordtam, össze sem lehetett hasonlítani az érzést (és a minőséget) a korábbi Guess órámhoz képest. A divatórák egyszer és mindenkorra kiestek a pikszisből, és velük együtt a többi olcsó, közepes színvonalú ruhadarab és kiegészítő is.

Ez persze nem "egyéjszakás" folyamat volt. Még sokáig nem tudtam megtenni, hogy mindenből valódi minőséget hordjak (és igazából még ma sem tudom), de már elkezdtem törekedni rá. Elkezdtem ugyanis érteni és érezni, miért is éri meg drága darabokba invesztálni, esetleg spórolni rájuk. Hogy mit jelent a minőség, hogy miért kerül sokba a luxus, és mit ad nekem, a "felhasználónak" mindaz a tradíció, tudás és tapasztalat, ami hosszú évtizedek alatt halmozódott fel egy-egy márkanév mögött.

A luxus iránti rajongásomat sosem titkoltam, itt a blogon is mutatkoznak jelei :-). Ez lehet az oka annak, hogy időnként megkeres egy-egy olvasóm emailben, és vásárlási tanácsokat kér tőlem. Többen érdeklődtek már egy-egy konkrét márka, vagy egy bizonyos dizájnertáska, ékszer, kiegészítő iránt, amiről szó volt itt a blogon, de volt olyan is, aki a ruhatára "általános", minőségi fejlesztésével kapcsolatban kérte ki a véleményemet. Habár messze nem gondolom, hogy a téma szakértője vagyok, vagy hogy átlátom az egész divatvilágot, azért igyekszem mindig a lehető legjobb tanácsokat adni és főleg: megosztani a saját tapasztalataimat.

Bevallom, ezek az levélváltások adták az ötletet egy poszthoz, amiben összeszedem arra vonatkozó tippjeimet, hogyan kezdjünk el áttérni a drága, de minőségi holmik világába. Látom, érzékelem, hogy van egy réteg, aki igényli és értékeli az ilyesmit, és egyébként biztatok is erre mindenkit, mert a minőség mindig kifizetődő, habár látszólag nem adják olcsón.


 
Tudom, a "drága holmi" és a "luxus" mindenkinek mást jelent: valakinek egy húszezres Zara táska is az, másnak pedig még egy sokmilliós Birkin sem (és mindkettőt ismerek a mai, magyar valóságból, még mielőtt...). Maradjunk abban, hogy itt és most nem az egyszezonos fast fashion-termékekről lesz szó. De nem is a méretre készített Chanel-kosztümökről. Megállunk valahol félúton a kettő között: az eldobhatón túl, de még az eszelős luxuson innen.

Abból az irányból közelíteném meg a dolgot, hogyan vásároljunk "okosan", ha igényünk támad minőségben (és presztízsben) néhány szinttel feljebb lépni az eddig megszokotthoz képest. Ha ezentúl a mennyiség helyett a minőséget kívánjuk előtérbe helyezni. Ha van már fedezet a bankszámlánkon és igény & elhatározás a lelkünkben egy-egy komolyab ruhadarabra vagy kiegészítőre. Olyasmikre, amik miatt még nem kell ugyan vajas kenyéren élnünk hetekig, vagy alapvető dolgokról lemondanunk, de nem is tudnánk minden hónapban megvenni, mert spórolni kell rájuk.

Az angol investment pieces-nek hívja őket, és én ennél találóbb kifejezést nem tudok rá.

Íme tehát az én szempontjaim, és az irányelvek, amelyek mentén prémium- és luxusholmik vásárlásakor haladni szoktam:


1.) Felejtsük el az aktuális trendeket, koncentráljunk a klasszikus darabokra!

Nálam ez az első számú szabály, ha sok pénzt tervezek kiadni valamiért. A színben és fazonban is klasszikusnak számító alapdarabok kiállják az idő próbáját, sosem lesz égő viselni őket, sokoldalúak és nagyon jól kombinálhatóak.
Egyszerű szabású szövet- és ballonkabát, igényes kidolgozású bőrcipők, ceruzaszoknya, sötét farmernadrág, "kis fekete", selyemblúzok, kasmírkardigán...  Ezekre érdemes áldozni, ezekből érdemes prémiumot, jó minőségűt venni.

Ezzel szemben az aktuálisan agyonhájpolt cuccok (mint jelenleg mondjuk a destroyed, azaz gyárilag szaggatott farmernadrág) 1-2 év múlva úgyis kimennek a divatból (vagy mi magunk érezzük már lejárt lemeznek), ezért nem is éri meg belőlük drágát venni. Ha mindenképp beállnánk a sorba és mi is hordanánk azt, amit mindenki, akkor szerintem megteszi a plázaboltok kínálata.


2.) Kiegészítők! 

Ha sorrendet kellene felállítanom, akkor azt mondanám, kiegészítők terén számomra még fontosabb a luxusminőség, mint ruházati cikkeknél, és ennek három oka is van.
Egyrészt nálam ez kiemelten kedvenc kategória az öltözködésben, ezért szívesen költök is rá.
Másrészt: ruhadarabjaink könnyebben elhasználódhatnak, megunhatjuk, kihízhatjuk/kifogyhatjuk őket, míg a kiegészítők hosszú időn át elkísérnek. A táskák, cipők, sálak, ékszerek kiszolgálnak egy (fél) életet, akár tovább is örökíthetjük őket.
Harmadrészt, mert nagyon jól kihasználhatóak: egy rafináltan megkötött, színes kendővel, vagy szép élénk táskával pedig a legunalmasabb legegyszerűbb outfitet is feldobhatjuk, egy ruhából csinálhatunk sokfélét, nappaliból esti öltözetet, komolyból vidámat, feledhetőből emlékezeteset.

Arról nem is beszélve, hogy egy-egy ikonikus, "híres" darab (amiért ugyan mélyen a zsebünkbe kell nyúlni), a folyamatos ármelések miatt szó szerint befektetésnek is beillik és bármikor pénzzé tehető.




3.) Legyünk tisztában azzal, mi áll jól nekünk!

Nincs annál rosszabb, mint megvenni egy drága ruhát, amiben aztán feszengünk, mert előnytelen testtájainkat emeli ki és azt mutatja meg, amit pont nem kellene. Én jártam már így, mert buta voltam és tapasztalatlan. Azt hittem, majd megoldom, majd lefogyok a kritikus ponton (ez ebben az esetben a hasam volt) és akkor jó lesz. Nem fogytam le, és az adott szoknya, amiért egy vagyont hagytam ott, végül egyszer volt rajtam.

Ne áltassuk magunkat. Azt vegyük meg, ami ott és akkor jó. És nem csak kényelmi szempontból jó. Legyünk őszinték magunkhoz és gondoljuk végig: valóban illik ez az életvitelünkhöz, stílusunkhoz, korunkhoz, testalkatunkhoz? Teljesen mindegy, mennyire dizájnercucc: amiben észbontóak (vagy viccesek) voltunk húszévesen, az harmincon-negyvenen túl könnyen lehet kínos. Ezt sokan elfelejtik. Ilyesmire ne költsünk. Pláne ne sokat.


4.) Legyünk tisztában azzal, mi áll jól a ruhatárunknak!

A stylistok és personal shopperek képzeletbeli tankönyvének első mondata, ami minden vásárlásnál alapelv kellene, hogy legyen: csak olyasmit vigyünk haza, amit jól ki tudunk használni, és ami illik legalább 3 másik darabhoz a szekrényünkből. Ám különösen igaz ez akkor, ha felfelé ugrunk és komoly holmikhoz nyúlunk. Ugyan ki szeretne százezret kiadni egy narancssárga selyemfelsőért, ami végül nem passzol semmihez, vagy még többet egy piros bokacsizmáért, ami színben egyik szoknyánkhoz sem illik?
Kanyarodjunk vissza az elejére, és háromra közösen ismételjük el, mivel nem fogunk mellé:
a-lap-da-ra-bok! :-)



5.) A vásárlásra ne csak pénzt szánjunk, hanem időt is!

Nézzünk körül alaposan, semmit ne kapkodjunk el. Mint ahogy házat vagy autót sem veszünk hirtelen felindulásból, ne tegyük ezt akkor sem, ha "csak" egy selyemsálról vagy magassarkúról van szó. Menjünk be több üzletbe, akár olyanba is, amiről úgy gondoljuk, nem a mi stílusunk. Figyeljük meg a különböző márkák (és árszínvonalak) közötti különbségeket, mit jelent ez kidolgozásban, szabásban, anyaghasználatban. 

Mondjuk szeretnénk egy szép bőrtáskát, amit hétköznapi használatra szánunk. Próbáljunk fel több fazont, fogjuk kézbe, tegyük vállra, álljunk vele egy tükör elé. Próbáljuk kinyitni egy kézzel, nézzük meg, mennyire praktikus a csatja, a cipzárja, a belső zsebei, mennyire kényelmes (puha) a fogantyúja, vállpántja. El fogunk férni benne? Lesz külön hely a mobilnak, kulcsnak, iratoknak, vagy ami még fontos? Milyen a bőr, amiből készült? Puha? Van tartása, vagy "összeesik", ha nincs kitömve? Na és milyen a bélés? Finom tapintású? Ízléses mintájú?

Nyugodtak lehetünk, a "jobb" üzletekben nem fognak minket kinézni azért, mert csak nézelődünk, és a végén üres kézzel távozunk. Igaz, ezért sokszor minimum Bécsig kell menni, mert az itthoni "jobb" üzletválaszték sajnos elég szerény. De aki komoly dolgok vásárlásán töri a fejét, annak ez nem lehet akadály. 
  


6.) Gondoljuk végig az "utómunkát"! 

Bizonyos anyagok, mint kasmír, selyem, gyapjú, különleges gondozást igényelnek. Ezeket nem célszerű csak úgy behajítani a mosógépbe. Mindig nézzük meg a bevarrt címkén levő utasításokat. Ha az adott darabot csak vegytisztítóban lehet kezelni, gondoljuk végig, lesz-e ehhez türelmünk, időnk, van-e olyan megbízható hely, ahova nyugodt szívvel adjuk be féltett kincsünket (tapasztalataim erről ITT). 
Dizájner cipőnél ugyanez: ismerünk-e olyan cipészt, aki tud vigyázni egy szép párra, a dobozában tartja, nem dobálja a többi közé, és tiszta kézzel nyúl a kényes bőrhöz? (én IDE hordom az enyémeket, ötcsillagos mestermunka és hozzáállás!)




7.) Nem túl drága ez nekem?

Hogy összegszerűen mire mennyit költhetünk, az persze egyéni. De hadd meséljek el egy ehhez kapcsolódó érdekességet.
Az amerikai De Beers cég a világon a legnagyobb gyémántokkal foglalkozó vállalat, eljegyzési gyűrűjeik csodálatosan megmunkáltak, presztízsben a legnagyobbak között vannak. Ez a cég még a '80-as években felállított egy "mankót" a hozzájuk forduló, házasodni kívánó fiatalemberek számára, akik bizonytalanok voltak, milyen összegű gyűrűt engedhetnek meg maguknak. A cég azt mondta, és ez a mai napig általános szabályként él az USA-ban: a gyűrű ne legyen drágább, mint két havi nettó fizetésed. Ha így teszel, akkor nem lősz túl a célon, akkor az a gyűrű illeni fog a társadalmi státuszodhoz, és nem hajszoltad magadat miatta túl nagy kiadásba.


 Ez az eljegyzési gyűrű 50 millió Ft-ba kerül. A fotót én készítettem, 
de az ékszert nem vettük meg :-) 
Ez csak kevesek kiváltsága...


Másik példa: férjem (az autóbolond :-) szerint autóvásárlásnál a "plafon" kb. az egy éves nettó fizetésünk. Ez alatt persze lehet maradni, de egy kocsi, ami ennél drágább, már nem a realitás, nem a mi szintünk, azzal túl nagy terhet veszünk a nyakunkba. 

Ezek jó példák, érdemes rajta elgondolkozni és felállítani magunknak egy ilyen szabályt öltözködésben. Gondoljuk végig, mik azok az összegek, amik számunkra észszerűek. Legyünk tisztában saját anyagi lehetőségeinkkel és a határokkal: mi az, ami luxus, de még elérhető, ha akarjuk - és mi az, ami viszont már elérhetetelen, akárhogy is akarjuk. Ez nagyon fontos, mert ha olyasmire vágyunk, amire nincs esélyünk, az csak frusztrációt okoz.

Fontos még, hogy csakis azt az árszínvonalú terméket vegyük meg, amit aztán nem féltünk "mániákusan", és aminek az esetleges pótlása vagy sérülése nem jelent megoldhatatlan anyagi problémát és hatalmas lelki törést. Ha ezt nem érezzük, akkor az nekünk egyszerűen túl drága.

Nem is az olyan szélsőséges esetekről beszélek, hogy pl. ellopják, hanem mondjuk arról, hogy folt esik egy blúzon, amit nem lehet kihozni, vagy megkarcolódik egy táska bőre. Tudomásul kell venni, hogy ilyenek előfordulhatnak (és elő is fognak), mert ezek, akárhogy nézzük, használati tárgyak. 
És ebből az utolsó mondatból következik a legfontosabb tanács, amit adhatok:


8.) Hordjuk bátran!

Mikor az ember megveszi az első és rég áhított, drága táskáját, félti és óvja mindentől. Legszívesebben ki se vinné a lakásból, nehogy baja legyen, megfogni is alig meri. Ezt nem szabad. Természetesen nem kell felelőtlennek lenni, de tanuljuk meg természetesen viselni és használni őket, és örülni annak, hogy megengedhettük magunknak. Örülni annak, hogy milyen szép kidolgozású, minőségi munkát hordhatunk nap mint nap. Nem a szekrénynek vásárolunk ugyanis, hanem magunknak, azért az örömért, ami egy-egy ilyen darab kézbe vétele jelent.
És elhihetitek: amikor egy (eleve hétköznapi használatra szánt) minőségi holmit vesztek, akkor az strapabíróbb is lesz olcsóbb társainál.




9.) Jó, de hol vegyem meg?

Szeretnék még kitérni a beszerzési forrásokra. A legmegbízhatóbb természetesen mindig az adott márka üzlete, saját butikja, ill. a nagy department store-ok. Itt biztosan eredeti és új termékhez jutunk, igaz, az ár is az "eredeti". Én mégsem mennék soha máshova, mert számomra a megbízhatóság mindennél fontosabb - arról nem is beszélve, hogy ezekben igazán élmény vásárolni, itt a kiszolgálás új dimenzióival ismerkedhetünk meg (főleg a márka üzleteiben). Akinek igénye van a luxustermékekre, annak nagy valószínűséggel erre is van igénye és tudja értékelni.



Vannak internetes oldalak, ahonnan szintén biztonsággal rendelhetünk. Néhány példa: NET-A-PORTERMyTheresaLuisaviaromaShopbop, vagy az amerikai Bergdorf Goodman, Nordstrom és Saks. Őrületes szezonvégi leárazásokat szoktak tartani, ami nagyon csábító, de innen csak akkor vásároljunk, ha előtte üzletben már felpróbáltuk, megtapogattuk, láttuk az adott terméket. Még a méret nélküli dolgoknál (kendő, táska) is ezt tanácsolom. 
Cserére/visszatérítésre természetesen mindig van lehetőség, de itthonról macerás és drága. Ha mégis rendelünk innen, akkor előtte alaposan nézzünk utána minden feltételnek. Én egyébként arra használom ezeket a webshopokat, hogy felmérjem a kínálatot és tisztába kerüljek az árakkal, választékkal.

Lehetőség van másodkézből beszerezni dolgokat, erre egy igen közkedvelt forrás az eBay. Mégsem ajánlom senkinek. Nagyon gyakorlottnak és hozzáértőnek kell lenni ahhoz, hogy a rengeteg (sokszor igen jó!) hamisítvány közül kiszűrjük az eredeti darabokat. A fénykép könnyen lehet megtévesztő, arról nem is beszélve, hogy nem biztos, hogy ugyanazt kapjuk... Sajnos az eladó értékelései sem mindig a valóságot tükrözik: rengeteg USA blogot és fórumot olvasok, ahol hajmeresztő sztorikat írnak le pórul járt vásárók.
Vonzó lehet az olcsóság, de én dizájner cuccokat, drága ékszereket nem rendelnék eBayről, mert aggasztó lenne azzal a bizonytalansággal élni, hogy kifizettem sok eurót egy esetleg hamis darabért.

Ha Párizsban járunk, betérhetünk egy luxusbizományiba, illetve vannak ilyenek az interneten is: VestiaireCollectiveLuxusSachen, Ann's Fabulous Finds vagy LuxuryExchange (és még persze kismillió másik). A nagyokban szintén nem kérdés az eredetiség, de a probléma ugyanaz, mint a "normál" webáruházakban: nem tudjuk megfogni, nem látjuk, nem tapintjuk, pedig ez használt terméknél különösen sarkalatos pont.


A poszt, mint az elején is említettem, a saját tapasztalataimat és gondolataimat foglalja össze. Tudom, nem szokás nyíltan vállalni, ha valaki többre, netán luxusra vágyik, vagy pláne, ha meg is engedheti magának. Az én álláspontom azonban, hogy a megkeresett pénzével mindenki úgy gazdálkodik, ahogy akar, ezért azt mondom: ha ilyesmire vágytok, és anyagilag megtehetitek: hajrá! Az, hogy ehhez mások (barátnők, kolleganők vagy pláne idegenek) mit szólnak, vagy hogy épp tetszik-e nekik az adott darab, nem lényeges, mert ez a ti életetek és a ti pénzetek, nektek kell jól érezni magatokat!

Ha pedig bármilyen kérdésetek van még a témával kapcsolatban, tegyétek fel, és igyekszem válaszolni, ahogy eddig is! :-)

Kellemes hosszú hétvégét kívánok mindenkinek,
üdvözlettel:
Piffeny