A hónap kedvencei: május

Erre a májusra sokáig emlékezni fogok. De nem azon tárgyak miatt, amiket mindjárt megmutatok nektek. Történt ugyanis valami, ami egészen új megvilágításba helyezett sok mindent az életemben, és méghozzá pozitív értelemben. Volt egy régi, tizenéves félelem bennem valami miatt, nyugodtan mondhatjuk: fóbia. Nem szeretném kifejteni, mi is ez, legyen elég annyi, hogy ez volt az egyik legnagyobb félelmem, ami sok helyzetben (és nyilván mindig a legrossszabbkor) bénított már le. 

Akinek szintén van ilyen, az biztosan érti ezt, de azt hiszem, legbelül mindannyian félünk valamitől, talán csak annak mértéke változó, hogy mennyire hagyjuk ezt elhatalmasodni az életünkön. Kutyák, bacilusok, pókok, bezártság, víz, tömeg, szegénység, sötétség, madarak, repülés, nyilvános helyek... voltaképp majdnem mindegy is,  mert ezek sok esetben túlzott és irreális félelmek, amiket általában megmagyarázni se nagyon tudunk, éppen ezért felülkerekedni is igen nehéz rajtuk.

Egy kedvenc "önsegítő" mondásom szerint nem akkor vagy bátor, ha semmitől nem félsz, hanem akkor, ha félsz, de mégis cselekszel.

 (kép innen)

Erre a májusra azért fogok sokáig emlékezni, mert a férjem segítségével, akinek nem lehetek ezért elég hálás, én legyűrtem az én félelmemet. Még a folyamat elején tartok, és sok "lecke" vár rám, de a kezdő lépést megtettem, már szembe tudok nézni vele, és érzem: én vagyok az erősebb, és a végén győzni fogok. 

No, de mielőtt teljesen átmennék pszichoba :-), váltsunk témát, és nézzük, minek örültem még az elmúlt hónapban!

 

Férjem találta ezt a bögrét a neten, és úgy gondolta, tökéletesen illik hozzánk :-) Magának feketében, nekem fehérben rendelt egyet (innen), azóta gyakran iszom ebből a kávémat. Mondhatjuk, jelenleg ő a kedvenc, főleg a fáradtabb, táskás szemű reggeleken :-)!



Ezeket a praktikus izzadtságfelszívó betéteket már évek óta használom, de a mostani, májusi rendelésem adta az ötletet, hogy megmutassam nektek is. Erről az oldalról szoktam vásárolni, néhány nap alatt buborékos borítékban meg is érkezik a cucc. Jelenleg akciós, de kb. egy éve ez az akciós ár van fent.
Én télen-nyáron sokat használom őket, a ruha hónalj-részébe kell félbehajtva beragasztani, így: 



Felületre kb. olyan, mint egy tisztasági betét, csak a forma más, ugye, és picit még annál is vékonyabb. A dezodor még véletlenül sem okoz elszíneződést az anyagon, és nem üt át az izzadtságfolt sem. Ez főleg kényes, drága ruháknál fontos, de én szinte mindenbe ragasztok belőle. A mérete és a formája egyébként tökéletes, nagyon jól kitalált, "normál" mozgás mellett, és főleg színes ruháknál egyáltalán nem látszik ki a hónunk alól :-). Én fehér blúzba is szoktam ragasztani, és olyankor egyszerűen nem veszem le a zakómat, vagy nem emelgetem a karom a fejem fölé :-). 




Egy közös reggeli alkalmával húzta elő a barátnőm a táskájából ezt a cicás fémdobozt, ami amúgy nagyon finom skót tejkaramellát rejt (rejtett :-). Eredetileg köszönőajándék annak, aki a cicánkat gondozta a távollétünkben (nagyon ötletes!). Habár ez a mi esetünkben sajnos sosem fog előfordulni (barátnőm ugyanis nem igazán kedveli a macskákat), a dobozt látva mégis rám gondolt, mert tudja, könnyű engem boldoggá tenni bármivel, amin macska van :-). A karamellát gyorsan kiettük (puha volt és ízletes, hosszú évek óta a legjobb, amit ettem), most Alba jutalomfalatkáit tartom benne.




Ami még kedvencem volt májusban, az inkább aki. A krimis posztom alatti kommentben említette egy olvasóm, Luckos, az angol írónő, M.C. Beaton könyveit. Nem volt ismerős, úgyhogy utánaolvastam és megszereztem az Agatha Raisin-sorozat első pár részét. Sokáig tologattam őket ide-oda, valahogy nem akadózott nekiállni. Aztán egy fárasztó nap után korán ágyba bújtam, és gondoltam, itt az idő, hogy próbára tegyem őket, úgyse bírok sokáig fent maradni. Végül majdnem éjfélig olvastam,  annyira lekötött!
Amit már az első történetnél is sejtettem, az később tökéletesen beigazolódott: ezeknek a sztoriknak az erősségük nem maga a sztori, azaz a bűneset. A krimi-szál nem különösebben izgalmas, csavarosnak meg végképp nem mondható. Olyan átlagos. Az írónő viszont nagyon erős jellemábrázolásban és hangulatteremtésben.
A karakterek szuperek, szerethetőek, viccesek, az írásmód könnyed, humoros, és amit nagyon bírok, hogy Agatha nem egy tökéletes, bűbájos és hibátlan főhős, akinek mindig minden sikerül. Ó, de nem ám! Agatha középkorú, molett és nagyon magányos, amin nem segít erőszakos és harsány jelleme, sem pedig az, hogy képes egy kínos helyzetet még tovább rontani goromba beszólásaival - emiatt aztán nehezen illeszkedik be új környezetébe, egy idilli angol kis faluba. Dohányzik, szeret itókázni, ráadásul nem túl házias és nem is túl szép szegény. Mégis (vagy pont ezért) nagyon szimpatikus: mert emberi, mert esendő.

Az első 5 rész nagyon tetszett, jelenleg a hatodiknál tartok (A tenyérbe mászó turista), és most érzem először, hogy kicsit "leült" a dolog és több benne az unalmas rész, az üresjárat. De tovább fogom olvasni, mert összességében nem untat, hanem könnyed kikapcsolódást kínál, ha épp nem vágyom "súlyos" történetekre.
Köszönöm Luckosnak, hogy megemlítette!


No, és ha már ismét az olvasásnál tartunk... Régóta érdekel, és régóta várom az alkalmat, hogy feltehessem ezt a kérdést: ha rendes könyvet olvastok (tehát nem e-könyvet), akkor mit használtok könyvjelzőnek?? (Én, bevallom, rémes vagyok ezen a téren: mindig azt, ami épp a kezembe akad. Tesco blokkot, szalvétát, névjegykártyát, szórólapot, áhhhh, hagyjuk is... :-)

Üdvözlettel:
Piffeny