A hónap kedvencei: április


Ó, a hónap kedvencei... Imádom ezt a rovatot, olyan klassz összegyűjteni a kisebb-nagyobb örömöket.

Régóta fájt már a fogam egy igazán szép pirosítóra. Volt egy régim, de már fogytán is volt, és nem is tetszett annyira. Valami könnyű, rózsaszínes árnyalatot kerestem, ami éppen csak egy kis egészséges színt ad fehér bőrömnek. Végül emellett a Dior mellett kötöttem ki, ami már a csomagolásával is elbűvölt: sötétkék kompakt ezüst felirattal, a kis bársony védőtok, amit adnak mellé, és a csodás préselt felület (ami nyilván lekopik majd).... engem ezzel meg lehet venni.


Nem tudom, mi a jó pirosító ismérve, nekem nagyon tetszik benne a finomsága: egy réteg még szinte láthatatlan, szép fokozatosan, 2-3-4 vonással alakul ki a megfelelő erősségű szín, így aztán soha nem hibázok vele és nem csinálok magamnak lázrózsákat :-) Ellenben a megfelelő alapokon (alapozó és porpúder) egész nap kitart.



Nemrégiben beszélgettünk veletek kommentekben a kávékról... Nem titok, hogy én Nespresso-rajongó vagyok, minden negatívumával együtt (amikből különben olyan sokat nem találok). Általában az évközi limitált kiadásokért nem szoktam különösebben odalenni, a standard választékból engem tökéletesen kielégítenek a kedvenceim. Ezúttan azonban nagyon finomra sikerült a tavaszi limitált, és ami még nagyon tetszett benne, az a kapszula gyönyörűséges mintája! Nem egy nagy dolog, tudom, engem mégis minden reggel felvidított kicsit, mikor bedobtam egyet a kávéfőzőbe. Az élet apró örömei, ugye? :-)




A Disney és köztem nagy a l'amour, ezt már többször meséltem. De ne higgyétek, hogy ez gyerekkoromból maradt meg! Akkoriban még nem voltak annyira ismertek ezek a figurák itthon, nem volt Disney-mintás bögre, póló, ágynemű és plüssállat, és még ki tudja, mi minden. Felnőtt létemre, az elmúlt 7-8 évben alakult ki ez a nagy rajongás, nem fogok mentegetőzni, ez van, vessetek a mókusok elé :-).
Nem telt el 10 perc aközött, hogy az Instagramon megláttam ezeket a Mickey-füleket mintázó könyvtámaszokat, és aközött, hogy már meg is rendeltem őket ebből a svéd design store-ból. Most látom, hogy azóta már van belőle bögre és tányér is, awwww.... Hát ne lepődjetek meg nagyon, ha a májusi kedvencekben meg azok szerepelnek majd! :-)



Dubaji vásárlós posztom után, melyben az ott kint kóstolt Pierre Hermé makaronokról is áradoztam, többen ajánlottatok itthoni helyeket, ahol kiváló minőségben lehet kapni ezt a közkedvelt, igen trendivé vált francia édességet. Nos, jelentem: lelkiismeretesen leteszteltem közülük néhányat, és ezúton ünnepélyesen revideálom korábbi kijelentésemet: igenis lehet itthon is kapni "értékelhető", sőt, nagyon finom makaront! Egy közülük abszolút elnyerte a tetszésemet, minőségben, állagban, ízben és kinézetre is abszolút felveheti a versenyt a "makaronkirály" remekműveivel.

A hely pedig, ahol ezeket a csodákat megvehetjük, nem más, mint Szalai Dóri kézműves üzlete, a Chez Dodo.


Dóri évekig tökéletesítette technikáját, rengeteget gyakorolt és tanult (többek között egy párizsi szakiskolában), hogy a hazai közönség is megtapasztalhassa az igazi makaron-élményt. A lelkesedés, elhivatottság és a magas minőségre törekvés nemcsak magukon a sütiken, de az egész körítésen is látszik: az üzlet hangulatán, berendezésén, a csomagoláson, a kedves, mosolygós cukrászlányokon, akik nemcsak kiszolgálnak, de ott helyben, a szemünk láttára készítik ezeket a mesebeli édességfalatkákat.
Kifinomult színek, kifinomult ízek és ízkombinációk, tökéletes krém-buci arány.... Piffeny le van nyűgözve!



Múlt héten Bécsbe menet beugrottunk Parndorfba is. Csak a Tommy Hilfigerbe mentünk be egyetlen dologért, és mivel pontosan tudtuk, milyen szín és méret kell, csak lekaptuk a polcról és irány a kassza. Én körül se néztem, nem akartam költeni. A pénztárnál sorban állva elrévedt a tekintetem balra, a cipők felé, és persze azonnal kiszúrtam egy telitalpú szandált, ami nagyon hasonlított arra a modellre, amit két (három?) éve vettem. Iszonyat kényelmes, de sajnos már kezd elkoszolódni, és azóta sem találok helyette másikat: mindegyiken van valami csat, vagy bőrdísz, ami nem tetszik, plusz a legtöbbnek túl magas a sarka.
Naná, hogy nem bírtam ki, és odaoldalaztam :-) Nem hiszitek el, pontosan az a modell volt, és egyetlen darab volt belőle, az is az én méretemben! Ráadásul féláron. Figyeltek? Fél-á-ron! Abban is mázlim volt, hogy nem volt rajta semmi kosz, fogdosásnyom (amire igen finnyás vagyok amúgy), valószínű nem régóta volt kint.
Olyan boldog voltam, mint a kisgyerek karácsonykor! Néhány évre most megint el vagyok látva ilyen típusú szandival, hurrááá!



Most már csak néhány könnyű, hétköznapi viseletre szánt nyári ruhát kell vadásznom, és felkészültem a hőségre. Ti hogy álltok nyári holmikkal? Kell (vagy szeretnétek) valamit beszerezni a kánikula kitörése előtt?

És persze a másik kérdés, ami érdekelne: voltak-e áprilisi kedvenceitek, nagy felfedezések, vagy kis örömök?

Üdvözlettel:
Piffeny