Smooth criminal


Nagyon szeretem a krimiket. Érdekes, mert filmen vagy untatnak, vagy túlságosan izgulok :-), olvasni viszont imádom őket. Talán a kedvenc műfajom.

Már persze a krimi. Edgar Allan Poe még ma is ütős horrortörténetei és detektívnovellái (a műfaj atyját tisztelhetjük egyébként benne), aztán Arthur Conan Doyle párosa: Sherlock és Watson (A sátán kutyáját 12 évesen olvastam először, talán első krimiélményem volt, emlékszem, teljesen letaglózott és rettenetesen féltem, mégsem bírtam letenni :-), na és persze a megkerülhetetlen klasszikus, a "Királynő": Agatha Christie. Tőle a kedvencem, és egyben kedvencem az egész krimiirodalomból: a Tíz kicsi néger. Nem tudom, hányszor olvastam már, de nem is számít, mert mindig imádom!



A kortársak közül pedig nálam az amerikai Lawrence Block viszi a pálmát, ez nem is vitás. Megunhatatlan Bérgyilkos- és Betörő-sorozatának egyediségét az adja, hogy az (amúgy elítélendő tevékenységet folytató) főszereplőt úgy mutatja be emberi tulajdonságai és apró, hétköznapi mozzanatok által, hogy ezzel szerethetővé teszi, de legalábbis eléri, hogy szimpatizáljunk vele és neki szurkoljunk. (Blockról egyébként a Moly bűnügyi rovata készített egy igen jó összefoglalót tavaly nyáron.)



Csakhogy a krimi, valljuk be, valójában egy-kétszer olvasós műfaj. Az igazán jól megírt történetekre az ember még évek múltán is emlékszik, így a "csavar" hatása, a meglepetés ereje soha nem olyan már, mint elsőre. Így aztán mindig kutatom az új könyveket és új rejtélyeket. Az utóbbi hónapokban volt is szerencsém három olyan regényhez, amik nagyon tetszettek, és amiket –a fentieken túl– szeretnék ajánlani nektek is.




Kezdjük is akkor rögtön egy Blockkal. Ez a könyv a Matt Scudder-sorozat 10. része: Scudder egy alkoholista, majd később az alkoholizmusból kilábalni akaró ex-zsaru, aki –törvény és törvénytelenség határán egyensúlyozva– magánnyomozóként tevékenykedik.
Ez a kötet már jó 20 éve jelent meg, magyarul viszont csak tavaly adták ki a belőle készült film apropóján. Én a Scudder-sorozatból még nem olvastam mást, de lehet, hogy el fogom kezdeni, mert nagyon tetszett. Érzékeny lelkűek viszont a benne levő sok kegyetlenség és erőszakos jelenet miatt óvatosan kezdjenek neki!


Bár ez a történet Norvégiában játszódik, stílusában hasonló a fentihez: elvezet az alvilág mély bugyraiba: legalja drogosok, korrupt rendőrök és kegyetlen dílerek közé, börtönökbe, elhagyatott gyárépületekbe és reménytelen hangulatú drogtanyákra. A főhőssel –hiába heroinfüggő, szökött fegyenc, hiába gyilkos– itt is szimpatizálunk, szorítunk neki, mert az Igazságért harcol, így, nagy betűvel. Pörgős cselekmény, izgalmas fordulatok, jól megírt karakterek – azt mondják, ez Jo Nesbo legjobb regénye (ő maga is érdekes figura egyébként, focistából lett közgazdász, majd hazájában nagyon sikeres rockzenész, majd író, és a kemény hangulatú krimik mellett gyerekkönyveket is ír).


Ezt a könyvet Stahl Judit kiadója, a Kulinária jelentette meg, és az ő magazinjában olvastam róla először. Emiatt volt bennem némi fenntartás, de végül megvettem és kellemesen csalódtam. Végig izgalmas, csavaros történet, erőszak (az elején elkövetett gyilkosságon kívül) nincs benne sok, ezért nem félve, nem döbbenten, hanem csak "simán" izgulós sztori. A fenti két történettel szemben itt mindenki a "normális", hétköznapi emberek világába tartozik: tévés műsorvezető, bróker, bébiszitterek, rendőrök, újságírók... akár velünk is megtörténhetne!


Nektek melyik a kedvenc műfajotok, ha olvasásról van szó? Szeretitek a krimiket? Van esetleg abszolút-top-kedvencetek?

Üdvözlettel:
Piffeny