Oh, Chanel...

Eredetileg egy másik bejegyzést szántam mára. De ezt a blogot végül is az élet(em) írja, az pedig mindig hoz olyan nem várt fordulatokat és örömöket, amiket meg szeretnék osztani veletek is. Most éppen egy Chanelt! :-)

Tegnapelőtt Bécsben voltam. Ez eddig "semmi extra", csak egy újabb nap a paradicsomban, ezúttal férjem nélkül, barátnővel, isteni (egészen nyárias) idővel, belvárosban sétálással, kirakatnézéssel, álmodozással. Volt persze néhány üzlet, amit nem lehetett csak kívülről szemlélni, mint pl. a Tiffany (naaa, kit lep meg? :-), de betértünk Chanelbe is - és nem jöttünk ki üres kézzel!



Egy Chanel butikban nézelődni fantasztikus élmény, közelebb visz mindahhoz, amit nagybetűs Divatnak, Luxusnak, Eleganciának hívnak. Kezdjük ott, hogy mesés ruhákat láttam a tavaszi kollekcióból, ó, egek! Azok az anyagok, rafinált szabásvonalak és az aprólékos, mesteri kidolgozás... Egy ilyen (alsó hangon is 3-4 ezer eurós) ruhát közelebbről megvizsgálva rögtön megértjük, miért van Chanelnek ekkora kultusza, miért imádják és hordják ezt a márkát arisztokraták, filmsztárok, milliárdosok, és miért vannak oda érte még az olyan egyszerű halandók is, mint például én...

Miután a táskák engem hidegen hagynak (igen, hidegen), a ruhák megszemlélése, ájuldozás és magunkhoz térés után a lábbelik felé vettem az irányt, és láss csodát: a polcon ott csücsült és nézett velem farkasszemet álmaim cipője!



Ha azt mondom, hogy kb. egy évtizede vágyakozom utána, akkor -higgyétek el- nem túlzok. Ez a cipő pedig nem más, tádádáám, mint a klasszikus, two-tone, fekete-bézs balerina cipő! 



Felpróbáltam, és... elvesztem. Most magyarázhatnám a bizonyítványomat és írhatnám, hogy "de hát meg kellett felelnem a 101-es listám 29-es pontjának" (psszt, az már kipipálva), vagy hogy "amúgy is akartam egy balerinát tavaszra" - de az az igazság, hogy mikor egyetlen mozdulatnyira vagyunk attól, hogy álmainkból valóság legyen, akkor nem szabad sokat teketóriázni. 
Long story short, nem bírtam otthagyni ezt a cipőt. 



Olyan egyébként, mintha a lábamra öntötték volna, sehol nem áll el, sehol nem szorít, és köszönhetően az igen finom kidolgozásnak és az extra puha anyagoknak, pár perc után az volt az érzésem, mintha mezítláb lennék. Bár tudom, hogy az ideális sarokmagasság 4-5 cm környékén van, én szeretem a balerina cipőket is. A mokaszin és a tornacipő mellett számomra ez az egyik legkényelmesebb tavaszi viselet, ideális egy átlagos napra. 

Ezt a modellt egyébként még maga Coco Chanel alkotta meg az '50-es években. A klasszikus fekete-bézs, és a mintájára készült, teljesen fekete változat mindig szerepel a kínálatban, állandóan kapható, évszaktól és mindenféle trendtől függetlenül. Azonban minden szezonban meg is újul, más és más színek és anyagok is felveszik a klasszik formát: idén éppen a lakk verzió tarol, ill. a (Chanel védjegyének számító, főként táskákról ismert) steppelt bőr - lakk orr kombináció.



Mindegy, melyik változatot választjuk, egy ilyen cipővel nem fogunk mellé. Abban a fél órában, amit ott töltöttünk, az enyémen kívül még 3 párat eladtak belőle - ekkora sikere van. Az egyik vásárló hölggyel szóba elegyedtünk, és elmesélte, hogy ő már a sokadik párat veszi ebből (most épp a pink verziót vitte), mert tökéletes lábbeli a hétköznapokra: sikkes, kényelmes, elegáns. 
Chanel örök. 

Nektek van cipő-álmotok? Nem feltétlen luxusmárkára gondolok, lehet az az ideális edzőcipő, magassarkú vagy mokaszin megtalálásának / megszerzésének vágya is! Meséljetek!! A cipő egy klassz és klasszikus női téma! :-)
Üdvözlettel:
Piffeny

UI: kezdem én, és elárulom, nekem a következő cipő-cél egy pár (fehér) Converse beszerzése. Nektek van esetleg? Szeretitek?