Bécs - 1. rész ‹hasznos tippek, praktikus tanácsok›

Sok levelet és kérdést kapok tőletek Béccsel kapcsolatban. Adjak tanácsot utazással, parkolással, szállással kapcsolatban, hol érdemes vásárolni, enni, sétálni... Elnézést kérek azoktól, akinek nem válaszoltam az emailjére, de arra gondoltam, egyszerűbb, ha itt a blogon szedem össze 2 posztban mindazt, amire rákérdeztetek, és amivel én még kiegészíteném azt:


1. rész: ‹ hasznos tippek, praktikus tanácsok ›
2. rész: ‹ vásárlás ›

Mindenekelőtt azt azért szeretném leszögezni, hogy nem éltem soha évtizedeket ott, így nem ismerem Bécset - úgy általában. Csak Bécs bizonyos részeit, szeleteit, ahol gyakran megfordulunk, ahova szívesen megyek, amik a kedvenceim. Próbálok majd sok mindenre kitérni, de nyilvánvalóan a saját tapasztalataimat fogom előtérbe helyezni, és azt, ami nekem fontos, szóval ne feledjük: az, hogy mit és hova és hogyan érdemes, erősen szubjektív!

Ha pedig van kérdésetek, tegyétek fel bátran!





‹ UTAZÁS ›
Bécsbe mi kocsival járunk, illetve ha csak én egyedül utazom, akkor szóba jön még a vonat (a buszközlekedést nem ismerem, nem szeretem).

Autóval kb. 2,5 óra az út Budapestről, végig autópályán haladunk. Ne feledkezzünk meg az osztrák matricáról! A legkisebb egység 10 napos, ára 2.950 Ft. Megvásárlását még a magyar oldalon javaslom (utolsó lehetőségünk erre -és normális mosdóhasználatra- a nagy mosonmagyaróvári MOL benzinkút az M1 mellett). A határ utáni első osztrák töltőállomásig egy kb. fél km-es szakaszon már használni kell a pályát, és láttam már ellenőrzést ott is...

A másik lehetőség a vonat. A MÁV és az ÖBB közös üzemeltetésű, kulturált Railjet vonatai 3 óra alatt a bécsi Westbahnhofon vannak (Budapestről). Innen aztán a narancssárga U3 metróvonal visz be minket a belvárosba.
Napi 5 vonatpár közelkedik (menetrend ITT). A négy napig (bármely vonatra), oda-vissza útra érvényes kirándulójegy ára € 29/fő - helybiztosítás nélkül. Frekventáltabb időszakokban érdemes helyjegyet is venni mellé (€ 3/út/fő), hogy biztosan le tudjunk ülni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor figyeljük a vonaton az ülések feletti kis kijelzőket, amik azt mutatják, az adott helyre milyen szakaszra adtak el helyjegyet. Ha a kijelző üres, vagy csak mondjuk Bécsben szállnak majd fel oda, akkor leülhetünk, senki nem fog minket felállítani.


‹ PARKOLÁS ›
Amennyiben autóval megyünk, meg kell oldani a parkolást. Zöldfülű Bécsbe látogatóként még mi is beautóztunk a belvárosba, és küzdöttünk a Budapesten is ismert parkolási gondokkal. Az utcán parkolóhelyet találni ugyanis ott is művészet (de főleg szerencse kérdése).

Ha mégis ezt választjuk, akkor a parkolási díj megfizetéséhez nem automatában kell jegyet vennünk (mint itthon), hanem keresnünk kell egy trafikot (a belvárosban elég sok van), ahol kapható parkolójegy, azaz "Parkschein" (legfelső képen láthatjátok is). Ez létezik 30, 60, 90 és 120 perces verzióban, a különböző időtartamú jegyek más-más színűek. Értelemszerűen ki kell rajta tölteni a dátumot és a parkolás kezdetének időpontját (óra, perc), majd kitenni a szélvédőn belül. 
Árak: 30 perc: € 1,- // 60 perc € 2,- // 90 perc € 3,- // 120 perc: € 4,-.

A belvárosban vannak parkolóházak is, ez valamivel kényelmesebb, mint az utcán helyet vadászni. Javaslom pl. a 690 férőhelyes Freyung mélygarázst. Árak: 1 óra: € 4, napi maximum: € 40.
További parkolóházakról és a díjakról ITT tájékozódhattok. 

Mi a fentieknél jóval kedvezőbb árú Erdberg P+R-ben szoktuk letenni a kocsit. Ez egy 6 szintes, 1800 férőhelyes parkolóház Bécs külvárosában, ami Budapest felől jövet útba esik. Általában van hely, de ha épp tele is van, max. 5-10 percet kell csupán várni a bejutásra. Innen közvetlen metrókapcsolat van a belvárosba (narancssárga U3 vonal, "Erdberg" megálló).
Ár: legkisebb egység: 1 nap =  € 3,40 (ugye, mennyivel olcsóbb a belvárosnál?)


‹ TÖMEGKÖZLEKEDÉS ›
Mi itthon a mindenhova-kocsival-járunk-típushoz tartozunk, budapesti metrózásra én ritkán adom a fejem, csak ha nagyon muszáj. Bécsben azonban teljesen más a helyzet. A tömegközlekedés tiszta, rendezett, olyan nyugat-európai, ott nem probléma, ha metrózni kell. Ezenkívül minden jól ki is van táblázva, az állomásokon levő térképek tiszták, áttekinthetőek, nem nagyon lehet eltévedni.
Ha "csak" turistáskodni, vásárolni szeretnénk, az 5 metróvonal egyike általában elvisz minket úticélunkhoz. Egyéb esetekre ajánlom figyelmetekbe a bécsi tömegközlekedési vállalat, a Wiener Linien utazástervezőjét,  ami igen jól használható. 

A vonaljegy ára € 2,20, a napijegy € 7,60. 
Vasár- és ünnepnapok kivételével érvényes az ún. "Einkaufskarte", azaz bevásárlójegy. Ez 08.00-20.00 óra között jogosít Bécsen belüli, korlátlan számú utazásra (ez az időtartam azért általában elég is), és az ára € 6,10, tehát picivel olcsóbb, mint a sima napijegy.
Az egyéb jegytípusokról bővebb infókat a Wiener Linien oldalán találtok. 

Jegyet automatából lehet venni, minden metróállomáson üzemel legalább kettő. Fizethetünk készpénzzel és bankkártyával is. Természetesen minden jegyet érvényesíteni kell! Bliccelni nem éri meg, a büntetés magas. 


‹ SZÁLLÁS ›
Bécsre nem elég egy nap, de még kettő sem :-). Viszont előnye a közelsége, így egy nap alatt is kényelmesen megjárható, és még úgy is sok minden beleférhet az időnkbe. Ha viszont ritkábban jutunk el, akkor talán érdemes több időt rászánni és ottaludni. Más nagyvárosokhoz hasonlóan itt is rengeteg szintű és árkategóriájú hotel és panzió közül válogathatunk. Csak a program, az egyéni preferenciák és a pénztárca szab keretet a válogatásnak.

A mi személyes kedvencünk a belvárosi Radisson Blu Style Hotel. Ez egy business szálloda a bevásárlónegyed közvetlen közelében, a Herrengasse-n, az U3 metrótól 2 percre. Szuper hely, itt még nem csalódtunk, és az ára (ebben a kategóriában) elfogadható! Parkolás a fent már említett Freyung mélygarázsban.





‹ ÉTKEZÉS ›
Bécs bőkezű választékkal gondoskodik arról, hogy itt senki ne maradjon éhen. A klasszikus kávéházak és cukrászdák kihagyhatatlan programpontot jelentenek. Szendvicseket mindegyik árul, és legtöbbjükben a hagyományos kávékon és süteményeken túl reggelit, ill. könnyű ebédet is fogyaszthatunk.

Számomra mind közül a Tiffany mellett levő Demel viszi a pálmát. Az ő császármorzsájuk –azaz a Kaiserschmarr'n– elképesztően könnyű, légies, itt-ott ropogósra sült darabkákkal és forró szilvamártással (vagy lekvár? nem is tudom, Zwetschkenröster!). Vigyázat, hatalmas adag, és függőséget okoz!
Egy jótanács: a híresebb helyekre (Sacher, Demel, Hawelka, Central) turistaszezonban érdemes előre asztalt foglalni, különben hosszú sorbanállásnak lehetünk boldogtalan részesei.



A bécsi pincérek (különösképp a kávéházi pincérek!) legendásan udvariatlanok. Vagy inkább úgy mondanám, ridegek. Mert nem "bunkók", csak épp nincs bennük semmi haverkodó virtus (amitől engem amúgy kiver a víz...), nem bájolognak,  nem viccelődnek, és ha te viccelsz, nem mosolyognak. Ellenpéldák persze mindig akadnak, de tapasztalatom szerint ez 90%-ban így van, és nem érdemes magunkra venni.
A jelenség okán már sokszor gondolkoztam, mert egyébként a kiszolgálás és a szervíz kitűnő az osztrák fővárosban, össze sem lehet hasonlítani a magyar kereskedelem színvonalával. Arra jutottam, ez talán még a monachia idejéből maradt rájuk, és valamiféle osztrák főúri felsőbbrendűség lehet a háttérben. Én azt javaslom, nézzük a dolog humoros oldalát, és akkor még akár jól is szórakozhatunk rajta. A hangulat és a finomságok biztosan kárpótolnak a kurtán és blazírtan odavetett "Was darf's sein?"-ért :-)



Az édesség-vonalon továbbhaladva megemlítenék még egy helyet (ha valakinek esetleg nem volt elég a kávéházak kínálata): fagyizó a Tuchlaubenen. Ők, igen szerényen, csak azt mondják magukról: "Itt kapható a világ legjobb fagyija!". (Mellékszál, de vicces, hogy Firenzében is jártam egy fagylaltozóban, ez volt a Bar Vivoli Gelateria, ami ugyanezt állítja magáról, sőt, a fal tele volt újságcikkekkel, amik mind ezt bizonygatták - mondjuk tényleg isteni volt a fagyi ott is!)

Ez a bécsi szalon 1962 óta működik egy eredetileg Olaszországból származó család saját vállalkozásaként. Természetesen csak a legjobb alapanyagokat és osztrák biotejet használnak hagyományos főzött fagylaltjukhoz, színezéket, adalékanyagot vagy aromát itt nem találunk. Minőség és választék tekintetében a budapesti Vári Cukrászdához tudom hasonlítani (akinek ez mond valamit): a klasszikus, hagyományos ízek mellett itt is vannak meglepő, újszerű kreációk.



Bécs belvárosa tavasztól őszig tele van kiülős éttermekkel & kávézókkal. Szinte minden szabad placcot (azaz Platz-ot :-) felhasználnak. Ezeken a helyeken többnyire ebédelni is lehet, menüt € 10-12 körüli áron kaphatunk, korrekt adag és minőség. Én ezt imádom, közben lehet napozni, megfigyelni a turistákat és a helyieket (a bécsiek igen jól öltözöttek, van mit ellesni tőlük!), irigykedni a fiákerezőkre és a luxuskocsikkal furikázókra... :-)

Kiülős helyek közül is favorit a Julius Meinl a Grabenen. Ez tulajdonképpen egy delikátesz bolt, mindenféle földi finomsággal, amit csak el tudtok képzelni (a bevásárlós posztban még lesz róla szó!), de üzemel az aljában egy étterem és kávézó is. Télen a panorámaablakok mögül, nyáron kinti asztaloknál ülve szemlélhetjük a luxus bevásárlóutca forgatagát.



Ha evésről van szó, bécsi kedvencünk még a Wurst. Szinte minden sarkon van egy talponálló kioszk (Würstelstand), ahol helyben sütik a finomabbnál finomabb kolbászokat. Nem csak turisták, de öltönyös, helyi üzletemberek és kiskosztümös hölgyek is sorban állnak ott ebédidőben és nyammognak elégedetten a pult mellett falatozva. 
Kóstoljátok meg a Currywurst-ot vagy Bratwurst-ot – igazi bécsi élmény! A mi kedvenc helyünk a Kärtner Str. és a Kupferschmiedgasse sarkán levő stand (térkép), egy nagybajuszú, mindig mosolygó osztrák bácsival és kissé rátarti feleségével :-) 
(Árak € 2-5 között, kioszktól és kolbászfajtától függően, kenyérrel és mártással, de ital nélkül)

Ide szerettem volna egy fotót betenni a mi törzshelyünkről, de sajnos legutóbbi látogatásomkor egyszerűen elfelejtettem csinálni. Chanel-mámorban lebegtem, nézzétek el nekem! ;-) Jövő héten újra megyek Bécsbe, de nem akartam a posztot emiatt halogatni, mindenesetre megígérem, akkor lövök egy képet és pótolom! Ezt az alábbi kolbászos fotót én csináltam még valamikor télen :-)



Bevallom, mikor ehhez a részhez értem, dilemmáztam egy sort, mennyire merüljek bele az étteremajánlóba. Bécsben megszámlálhatatlanul sok klassz hely van a Michelin-csillagosoktól kezdve egészen a kifőzdékig és büfékig, azt gondolom azonban, ezekről könnyen tájékozódhatunk pl. a Tripadvisor oldalon, ahol szűrhetünk elhelyezkedés, árfekvés vagy a konyha jellege és a kínálat alapján. És persze úgyis mindenki a saját kedvencére esküszik! ;-)

Az én favoritjaim egyébként, tényleg csak felsorolás-szinten: Fabios, Zum Schwarzen Kameel, Big SmokeBeaulieu Bistrot (ez főleg reggelihez, könnyű ebédhez), Onyx Café Bar (koktélozáshoz, könnyű snackekhez, és csodás kilátással a Stephansdomra és a sétálóutcákra), ill. az Albertina Passage.

Egy egynapos kirándulás esetén különben mi általában nem is ülünk be "hagyományos" étterembe, mert akkor én Wursttal és/vagy császármorzsával akarom magam tömni. Nektek is a fent taglalt megoldások egyikét javasolnám (persze csak, ha nem kifejezetten azért utaztok Bécsbe, hogy kulináris élményeket halmozzatok :-), higgyétek el, a belvárosban egymást érik a jobbnál jobb büfék, szendvicsezők, bárok, igazán van miből válogatni!  



Ezt a képet, mint látható, a Hermés előtt lőttem, de nem is ez az érdekes benne. Ajánlom figyelmetekbe a jobb alsó sarokból érkező idős hölgyet. Először mérges voltam, hogy belesétált a képbe, de ahogy elhaladt előttem, jobban megnéztem magamnak, és tudtam, meg kell nektek is mutatnom, hogyan van felöltözve: persze semmi "extra", csak egy pirosas-narancssárgás kabát, turbán, igényes bőrtáska... Nem tűnt gazdagnak, "csak" egy átlagos bécsi nyugdíjasnak. Mégis, mennyire nagy a kontraszt egy átlagos magyar nyugdíjashoz képest...
Valami ilyesmire gondolok, mikor azt írom, hogy Bécs más, vagy ahogy az ő szlogenjük szólt pár éve: "Wien ist anders". Nyugat-Európában élő olvasóim szerintem még jobban értik, miről beszélek, volt is erről itt egy eszmecsere pár hónapja kommentekben...
A képet direkt a szokásosnál nagyobb felbontásban tettem fel (kattintásra előjön).



‹ LÁTNIVALÓK ›
Bécsből, a bécsi utcákból, épületekből, és magukból a bécsi emberekből is árad a jólét és az életöröm. Bécset az üzleti és pénzügyi világ rangos magazinjai évről-évre beválasztják a világ legélhetőbb városai közé, általában az igen előkelő első vagy második helyen. Ez a besorolás nyilván főleg gazdasági szempontokat vesz figyelembe, de a jólét egyszerű odalátogatóként is szembeötlik, és minél gyakrabban megyünk, annál jobban megérjük az okokat. Így aztán mondhatom, hogy a város egyik fő "attrakciója" maga a hangulat.

Én magam sosem voltam az a látnivalókat hajszoló és egy külföldi út esetén mindent "kipipálni" akaró típus, aki az összes híres épület és szobor előtt lefényképezteti magát és rohan a következőhöz, míg a végén valójában alig lát és fog fel valamit a városból. Természetesen vannak műemlékek és nevezetességek, amik feltétlenül hozzátartoznak egy-egy úticélhoz, de számomra mindig a hangulat legfontosabb, nekem talán ez a legérdekesebb egy idegen városban. 

Egy hely hangulatát pedig úgy tudjuk legegyszerűbben felfedezni és átérezni, ha elindulunk céltalanul a belvárosban (Bécs esetén mondjuk a Stephansplatz környékéről), és hagyjuk, hogy a gyönyörűen rendezett és karbantartott régi épületek, "tüchtig" kis utcácskák vezessenek minket. Én nagyon szeretek így sétálni, véletlenszerűen betévedni egy-egy utcába, melyek végén nem ritkán cuki kis terek, újabb csodás utcák, egy park, egy kis templom vagy egy mesés apró üzlet vagy kávézó bukkanhat elő - igazi élmény!

Mikor a bejegyzések tervezésekor erre a pontra értem, sokat gondolkoztam, mennyire menjek bele a látnivalók felsorolásába, taglalásába. Ezzel egy komplett blogot meg lehetne tölteni, nemhogy egy posztot. A legfontosabbakat szerintem mindannyian fel tudjuk sorolni magunktól is, de ha mégsem, útikönyvek és weboldalak százai sietnek segítségünkre leírásokkal és ajánlókkal. Nem voltam biztos benne, hogy nekem is kell-e írnom még egy összefoglalót, mikor mások ezt már remekül megtették helyettem. Nem is kaptam kifejezetten erre irányuló kérdést tőletek, ebből is azt szűrtem le, hogy könnyű tájékozódni a témában.

Ráadásul azt, hogy a híres látnivalók közül melyekre vagyunk közelebbről is kíváncsiak, úgyis az egyéni érdeklődés dönti el. Hiába írom én azt, hogy a Belvedere Klimt-kiállítása "kötelező" vagy az Albertina 65.000 grafikából álló gyűjteménye "kihagyhatatlan", ha benneteket mondjuk egy kastélyparkban sétálás tesz boldoggá, vagy fordítva.  Így végül arra jutottam, hogy csak néhány weboldalt ajánlok figyelmetekbe, ahol (magyar nyelven) találtok összefoglalókat és átnézhetitek a lehetőségeket:

Wien.info
látnivalók A-Z-ig
Wien.hu
CheckVienna.com
Austria.info

Remélem, tudtam hasznos infókkal szolgálni. Ha bármiről úgy érzitek, hogy kimaradt, ne fogjátok vissza magatokat a kommentekben! ;-)

Üdvözlettel:
Piffeny