Tavaszi gardrób-nagytakarítás

Nemrégiben arról beszélgettünk veletek kommentekben, kinek mi a kedvenc színe, ha öltözködésről van szó. Olyan klassz dolgokat írtatok, hogy ezen felbuzdulva (és színekre vágyva) beszereztem jópár új holmit tavaszra. Azonban a gardróbom, hiába foglal el egy komplett szobát, már túl szűkös a sok belegyömöszölt, felesleges ruhától. Idén lesz 6 éve, hogy itt lakuk, és a sok holmi azóta csak gyűlik. Közben megváltozott a testalkatom, a súlyom, kicsit az ízlésem is, de ki nem dobtam semmit.

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy rendezzek egy alapos tisztogatást, és veletek is megosszam, milyen szempontok mentén haladtam.


Tény, hogy nehéz megválni olyan holmiktól, amiket régen szerettünk, jól álltak rajtunk, dögösnek, csinosnak éreztük benne magunkat. Amik drágák voltak, vagy egyszerűen csak jó a szabásuk, az anyaguk, netán azt viseltük az első randin / sorsdöntő állásinterjún / a legjobb barátnőnk esküvőjén / a nagyi utolsó szülinapján.

De azt is nehéz kiszanálni, amit 70%-kal értékeltek le a szezonvégi leárazáson, és ezért aztán leheteten volt otthagyni, viszont egyszer sem volt rajtunk, mert otthon felpróbálva már nem állt olyan jól, vagy kiderült róla, hogy mégsem illik a narancssárga mintás szoknyához, amihez vettük. De hát sosem lehet tudni, mikor lesz éppen egy pont olyan darabra szükségünk, így elsüllyesztjük a gardrób (és az emlékezetünk) mélyén.

Valahogy megelégedéssel tölt el, hogy megtartsunk mindent, pláne olyasmit, aminek anyagi vagy érzelmi értéke van számunkra. Ez tiszta sor, ilyen az ember, raktároz, felhalmoz, hörcsögöl, vagy ahogy férjem mondja, kitölti a rendelkezésére álló teret. És ismerjük el, a gardróbrendezésnél az ember szembesül múltbéli karcsú alakjával, netán ma már rémesnek tűnő, korábbi ízlésével - nos, ennél jobb programot is ki tudunk találni szombat délelőttre. Például vásárolhatunk :-) 

De amikor a szekrényajtót már alig lehet becsukni, mégis minden reggel a "nincs egy rongyom, amit felvehetnék"-problémával szembesülünk, akkor itt az ideje annak, hogy megnézzük, mit tehetünk az ügy érdekében. És a rossz hír, hogy ezt nem lehet fájdalommentesen megúszni. Szanálni kell. Pont. De nem ám hirtelen nekiugorva, egy üres fél órában. Nem. Ebbe belebukunk, kb. 3 pólót fogunk kidobni, nem lesz több helyünk és több fogalmunk se arról, mivel van tele a gardrób. 

Ütemezzük be magunknak a dolgot. Egy esős hétvégi délutánon szánjunk rá legalább 3-4 órát, hogy mindent, de tényleg az összes ruhadarabunkat átnézzük ÉS felpróbáljuk. Miközben alaposan szemrevételezzük a kínálatot, tegyük fel magunknak a következő, igen egyszerű kérdéseket - és a válaszadáskor legyünk nagyon őszinték és szigorúak magunkhoz!

• Jól áll rajtam? Megfelelő a méret? Nem szűk, nem bő, nem rövid?

• Illik (még) a stílusomhoz, életvitelemhez, mindennapjaimhoz?  

• Volt rajtam az elmúlt egy évben? (Ha nem, gondolkozzunk el, miért nem.)

• Ha most látnám meg egy üzletben, megvenném?

• Olyasvalami ez, amit szívesen hordanék újra, ha lefogynék / visszahíznék?

• Jó állapotban van? Ha szakadt, sérült, hiányzik egy gomb róla, rossz a cipzárja, van rajta egy azonosítatlan folt, akkor meg lehet javítani, helyre lehet hozni a hibát? És ha igen, akkor veszem is majd a fáradságot, hogy valamikor a közeljövőben elvigyem egy varrónőhöz vagy a tisztítóba?

• És a legfontosabb kérdés: kényelmes viselni? Jól érzem magam benne?


Ha ezek közül bármelyikre is "nem" a válasz, akkor ideje búcsút venni az adott darabtól. Én egy őrületes kupac holmit válogattam ki, és így elég sok helyem lett. Nagyon jó érzés volt megszabadulni ettől a sok feleslegtől. Átláthatóbb, tisztább lett a gardrób (ja igen, közben ki is pucoltam a polcokat, fiókokat), és rájöttem, hogy igenis van egy csomó színes holmim - hiába hittem azt, hogy csak fekete-fehéret hordok...

Hogy mihez kezdjünk a leselejtezett darabokkal, az egy külön poszt témája lehetne. Alapvetően (és röviden) három lehetőségünk van: az új, újszerű, alig hordott, jó állapotú cuccokat eladni vagy elajándékozni, a vállalhatatlan, elhordott, kopott, szakadt példányokat pedig egyszerűen kidobni.

A maradékot nagyjából rendszereztem is (téli / nyári / hibrid), de bevallom, ezzel túl sokat nem vacakoltam. Egyrészt talán még nincs is itt az ideje, hogy meleg, vastag holmikat elpakoljam, másrészt sokkal áttekinthetőbb lett így a szekrény kínálata, könnyebben megtalálom benne, amit keresek, akkor is, ha látszólag mindenféle rendszer nélkül vannak felaggatva a ruhadarabok :-). Megszoktam, hogy bizonyos dolgoknak hol a helye, nagy átrendezést ezért sem szeretnék.

Amire még időm nem volt, viszont jó lenne megcsinálni: a "túlélőket" olyan szempontból átnézni, hogy mi passzol mihez. Tulajdonképpen szetteket összerakni (elég fejben is, de fel is lehet írni), mondjuk stílus, vagy program, alkalom alapján, hogy meglássuk, miből van hiány, mire kell gyúrni, vadászni a boltokban. (Ezen a ponton lehet esetleg stylist segítségét igénybe venni, ha valaki úgy érzi, szüksége van rá - erről is volt szó a kommentekben.)

Ti szoktatok szanálni a ruhásszekrényben? Mennyire könnyen váltok meg dolgoktól, és mit csináltok a leselejtezett darabokkal?

Üdvözlettel:
Piffeny

Megjegyzés: arról, hogy hogyan állítsunk össze magunknak egy klassz alap-ruhatárat, Helgánál olvashatttok egy igen hasznos, és a lényeget jól megragadó és összefoglaló bejegyzést!