Dubaj útinapló


Már a kiutazás előtt tudtuk, hogy ez a pár nap reménytelenül kevés lesz az összes látnivaló és érdekesség felfedezéséhez, de azt nem hittem, hogy a végén úgy fogom érezni magam, mint egy kisgyerek, akinek csak egyet engednek nyalni a fagyiból. 
Kedvcsinálónak tökéletes volt ez az út, "átjött" a hangulat, de már most van egy listám, mit szeretnék megnézni, ha legközelebb ott járunk, és mondhatom, akkor sem lesz elég egy hét... No, de nyafogás helyett lássuk inkább, hogyan-mivel telt ez a 6 nap.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a fotóink sajnos nem lettek olyan minőségűek, mint azt elvárom magamtól. Ennek oka egy furcsa jelenség: a várost szinte egész nap beburkolta valamiféle köd, vagy inkább pára, ami csak a legerősebb déli napsütésben oszlott fel, különben egy fátylat vont mindenre. Szabad szemmel nem volt zavaró (alig láttuk), de emiatt a képeink nem lettek mindig tiszták és élesek. Remélem, ennek ellenére azért élvezitek a beszámolót!

 Radisson Royal Hotel Dubai

A késő éjszakai órákban érkeztünk Dubajba, és nagyon kényelmes volt, hogy a szálloda sofőrje várt minket a reptéren, és nem kellett csomagokkal megpakolva, hulla fáradtan taxit vadásznunk. Ebben a hotelben ez gratis jár a szobához, ha az ember egy bizonyos kategóriát foglal, de ennél fontosabb volt számunkra, hogy ehhez a kategóriához magas (pontosabban 43.) emeleti szoba tartozik, pazar kilátással a városra és felhőkarcolókra. 

Emirates Towers & Sheik Zayed road a szobánkból, az esti szürkületben




Első reggelünkön autót béreltünk, és rövid ismerkedő városnézés után kimentünk a Pálma-szigetre, hogy a karéj végén álló Atlantis Hotelben töltsük a napot. Ez a világ egyik legkülönlegesebb szállodája 1500 szobával (köztük víz alatti lakosztályokkal), egy 46 hektáros vízi vidámparkkal és szintén víz alatti akváriummal. A létesítmény tematikája az elsüllyedt Atlantisz legendájára épül, nekem kicsit túl harsány és giccses, de elismerem, hogy az utolsó részletig átgondolt és jól szervezett, és persze az arab (ízlés)világba tökéletesen belepasszol.


 Ki gépen száll fölébe...


Lehet delfinekkel, sőt, cápák között is úszni, fókákkal fotózkodni, könnyűbúvárkodni - ezeket mi kihagytuk, helyette inkább megnéztük az akváriumot, ami 65,000 egészen különleges tengeri élőlénynek ad otthont, simogattunk rákot és különféle hatalmas halakat, illetve pihentünk és sétáltunk a parton, ahol "vége a világnak" (ezt az érzést imádom a legjobban a tengerben). A napot vacsorával zártuk a szálloda egyik éttermében, ahol különleges ázsiai fogásokat kóstolhattunk.



Aztán a következő napokon is egyik ámulatból a másikba estem. Kihagyhatatlan látnivaló volt a Burj Khalifa, ami a maga 828 méterével a világ legmagasabb épülete, és a város minden pontjáról látszik (mint a párizsi filmeken az Eiffel-torony :-). Egy mérnöki csoda, szédületes emberi teljesítmény (pláne, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy 5 és fél év alatt termett ott a semmiből). Hihetetlenül vékony és kecses a sok tömbszerű felhőkarcoló között, minél többször láttam, annál jobban beleszerettem.

 
Két kilátója van, ami látogatható, ezek közül mi a felsőbe mentünk, ami a 148. emeleten, 555 méter magasan helyezkedik el. Az élményt nem lehet szavakba önteni, egyszer mindenkinek meg kellene tapasztalnia. Az ottani idegenvezető rengeteg érdekességet mesélt az épületről, a tervezésről és építésről, és ha a célja a lenyűgözés és elkábítás volt, sikerrel járt.

 Csupa üveg és acél



 Burj Khalifa mérete a többi felhőkarcolóhoz képest -  és a mindent beborító pára....


A vakáció közepén eltöltöttünk egy napot Abu Dzabiban is. Abu Dzabi az Emírségek fővárosa, és nekem talán még jobban tetszett, mint Dubaj. Ami elsőre feltűnt, hogy sokkal zöldebb. Pontosabban minden zöld. Egy sivatag közepén fekvő városban, ahol a víz a legnagyobb és legritkább kincs, ez nem kis teljesítmény (és nem két fillér dirham). Ez is jelzi, hogy ők még Dubajnál is gazdagabbak, mivel sokkal több olajuk van. Tetszett még, hogy sokkal élhetőbbnek, európaibbnak látszik. Dubajban (akármennyire elvarázsolt is) nem tudnék élni, de Abu Dzabiban meg merném próbálni.


 Szaúd-Arábia: jobbra :-)



Meglátogattuk az Etihad Towerst, pontosabban a benne levő szálloda kilátó-éttermét (ami itt csupán a 74. emeleten volt, szégyen :-). Innen egy kellemes, könnyű ebéd közben megcsodálhattuk az egész várost és a környéken folyó lázas építkezéseket, mert persze itt is számolatlanul nőnek ki újabb és újabb felhőkarcolók a semmiből. És nem csak épületek: Dubajhoz hasonlóan itt is beviszik a szárazföldet a tengerbe, és kisebb-nagyobb mesterséges szigeteket, félszigeteket építenek, ahol szállodák, magánházak, bevásárlóközpontok és mecsetek kapnak helyet.



 őt nem zavarják a szomszédok :-)

Abu Dzabi fő vonzereje azonban a Sheik Zayed Nagymecset, ami egyike az iszlám vallás azon kevés templomának, ahova (megfelelő öltözetben és imaidő kivételével) nem muszlimok is bemehetnek. 40,000 imádkozó befogadására képes, és ezzel a 8. legnagyobb mecset a világon. Sokan azt mondják róla, inkább üzleti vállalkozás ez, mint egyházi, mert inkább a pénz látszik rajta, mint a vallás. Ezzel kicsit egyet tudok érteni, ennek ellenére nem vonhattam ki magam a hely varázsa és lenyűgöző szépségének hatása alól.









És ha már a sivatagban voltunk, egy napra kimentünk a sivatagba is. Férjem mesélte, hogy 10 éve, mikor Dubajban járt, a városból kiérve kis utacskák vezettek mindenfelé, amik mellett sok szabadon legelésző tevecsordát látott. Gondoltuk, megnézzük ezt, de sajnos csalódnunk kellett. A régi kis utak eltűntek, helyettük soksávos autópályák épültek, és csak egyetlen (kerítéssel körbevett) tevecsaládot láttunk, őket is elég messze. Végül találtunk egy régi utat, igaz, ez egy katonai bázisra vitt, de azért be tudtunk menni rajta egy darabig, hogy legalább egy kicsit az érintetlen, kietlen táj és forró homok közelébe kerüljünk. Legközelebb viszont biztosan befizetünk egy dzsiptúrára.




Teve-veszély :-)! Cuki.


Dubaj egy kevéssé ismert látnivalója a Ras Al Khor madárrezervátum. A várost két részre osztó Dubai Creek (azaz a Dubaj-öböl) utolsó, kb. 10 km-es szakasza egy elmocsarasodott terület, ami télen 270 féle költöző madárnak nyújt menedéket - és nem mellesleg nagyjából 1000 rószaszínű flamingó állandó otthona is egyben. Azt olvastam, ez már évszázadok óta így van, viszont a területet lassan körbenövi a város, ezért ezt a mocsarat nagyon védik, és minden eszközzel igyekeznek megóvni háborítatlanságát.



Egyetlen megfigyelő pont van, azt sem könnyű megtalálni. Egy kis faház, ahonnan apró, lőrés-szerű ablakokon keresztül lehet figyelni a madarakat, akik mintha éreznék az ember közelségét, próbálnak minél messzebb lenni. Azért szerencsénk volt, mert néhány flamingó odajött a közelünkbe, de a háttérben (távcsővel lehetett csak látni) rengeteg aludt fél lábon állva, nyakát teste köré tekerve.




Dubaj ikonikus és legtöbbet fotózott épülete (a Burj Khalifa mellett) a híres luxusszálloda, a Burj Al Arab. Nehéz a közelébe jutni, mert -érthető módon- nagyon védik a hotelvendégek privát szféráját. Felső, víz fölé kinyúló éttermében van ugyan lehetőség nem szállóvendégek részére is teázni vagy vacsorázni, de a szabad helyek korlátozott száma és az idő rövidsége miatt ide sajnos már nem sikerült asztalt foglalnunk.


Így beültünk a mellette levő (nem kevésbé pazar) szálloda egyik szabadtéri éttermébe, ahonnan az ebéd (és isteni gránátala-koktélok) mellől csodálhattuk ezt a remekművet. Vannak arrafelé már sokkal nagyobb, magasabb, sőt, szebb épületek és szállodák is, mégis a "dubaji luxus" hallatán a Burj Al Arab az, amire az ember elsőként asszociál. Nagyon kíváncsi lettem volna a belsejére - újabb pont to-do listámon!



Dubaj kulináris szempontból is pont olyan sokszínű, mint az ott élő emberek, és az arra nyitottaknak rengeteg felfedeznivalót kínál. Sok nemzet konyhája képviselteti magát, az egyszerű kifőzdétől kezdve a Michelin-csillagos étteremig minden igényszintet ki tudnak szolgálni, és persze jelen vannak nagy amerikai étteremláncok is. Kóstoltunk arab, indiai, kínai, thai, japán, spanyol ízeket, és ettünk a Cheescake Factory-ben is, ami -Agymenők rajongók lévén- kötelező volt számunkra :-).

Utoljára hagytam a vásárlás témakört, ami szintén hozzátartozik egy dubaji nyaraláshoz, mert ami itt nincs, az nem is létezik, és sokan kifejezetten azért utaznak oda, hogy pénzt költsenek. Erről (ill. a szerzeményeimről) pár nap múlva egy külön posztot fogok írni, most csak a piacot/bazárt, azaz a souk-ot említeném meg.
Több ilyen is van, a leghíresebb a Deira városrészben levő gold souk. Igazi turistalátványosság ez kb. 300 ékszerüzlettel, és habár a világon itt (azaz Dubajban) a legolcsóbb az arany, ma már ezek a boltok inkább gyémánt- és platinaékszereket kínálnak - kiszolgálva ezzel a turisták ízlését.
Mi csak a kirakatokat nézegettük, a választék zavarbaejtően óriási, a minőség és kidolgozottság (üvegen keresztül legalábbis) elfogadhatónak tűnt, az árak tényleg alacsonyak (és nyilván alkuképesek), de engem nagyon zavart a híres arab erőszakosság. Mindenáron be akartak rángatni az üzletekbe, vagy ami még rosszabb volt: sikátorokba, hogy ránk tukmáljanak ezt-azt, a "copy Rolex"-től kezdve a "Louis Vuitton" (khmm) táskákig.... Fárasztó volt és nem is tudtunk tőle nyugodtan nézelődni. De azért kihagyhatatlan élmény, ezt is ajánlom mindenkinek, csak tudjunk elég állhatatosak maradni.

Azt hiszem, látható, hogy ez a város, akármilyen céllal érkezünk is oda, bármit meg tud adni. Alkalmas tengerparton fekvős, pálmafás, kék eges nyaralásra, aktív városnézésre, gyakorlatilag bármilyen extrém sportra, sőt, sivatag ide, vagy oda, akár még síelhetünk is az Emirates Mall tetején levő pályán. Gyerekeseknek milliónyi vízi és szárazföldi tematikus vidámpark áll rendelkezésére, ki tudjuk elégíteni különleges kulináris ízlésünket és kíváncsiságunkat, és bármit megvehetünk, ha van rá elég pénzünk. 

Csak igényeink, a képzeletünk és a pénztárcánk szab határt annak, ki tudjuk-e használni a város adta lehetőségeket. Én nem tudom elképzelni, hogy itt bárki is unatkozna, vagy ne találná meg azokat az elfoglaltságokat, amik számára különlegességé és felejthetetlenné tesznek egy vakációt. 

Számomra nagyon kevés "álomdesztináció" létezik a világon, és ezek közül volt már szerencsém egy-kettőre eljutni. Dubaj eddig nem szerepelt ezen a listán, de most felkerült rá, és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk.

A kérdés pedig egy útibeszámoló végén adja magát: tudjátok már, hol-merre fogtok idén nyaralni?

Üdvözlettel:
Piffeny


tevepata :-)


lakóház a Pálma-szigeten