A hónap kedvencei: december

Avagy: karácsonyi ajándékok. Hiszen mi más lehetne a decemberi kedvenc? :-)

Évről-évre változik, hogy férjemmel megajándékozzuk-e egymást ilyenkor. Volt már több olyan év, mikor semmit nem vettünk a másiknak, és ennek nem volt jelentősége. Nekünk nem a karácsony az ajándékozós ünnep, hanem az évfordulók és szülinapok, illetve az év bármely napja, ha épp olyan a kedvünk. Egy semmihez nem kötődő, szimpla szerdán kapni valamit, amire vágysz - az aztán a meglepetés! :-)



Ezúttal azonban valahogy egyikünk se bírt magával. December 23-án, még a nagy családi karácsony előtt kettesben ünnepeltünk -ennek nálunk már hagyományai vannak-, és ekkor kerültek oda pici karácsonyfánk alá a régóta rejtegetett dobozok is. Férjem szégyenlős mosollyal tette le a magáét, mondván, "csak egy kis apróság". Nos, számomra nem apróság volt, a csomagokból ugyanis olyasmik kerültek elő, amiket régóta szerettem volna, és amikre (különösen az egyikre) tuti soha nem szántam volna pénzt. Számomra ez az igazi ajándék ismérve.

Évek óta nézegetem a Louis Vuittonban a táskadíszeket. Nagyon klasszak, de őszintén szólva elég meredek az áruk. Férjem azonban úgy gondolta, házassági évfordulónkra kapott Almám megérdemel egy kis ékszert. Külön tetszik, hogy kapható kifejezetten Epi bőrhöz való változat, aminek ugyanolyan a mintázata, "erezete", mint a táskának. Most begőzöltem, és az összes táskámra akarok (bocs, édes... te tehetsz róla :-).




A naptár, ami a másik dobozban volt, szintén nagy örömet szerzett. Karácsonyi kívánságlistámon is szerepelt, igaz, én eredetileg Monogram Canvas anyagból gondoltam, de férjem az Epi bőrt választotta, mondván, az sokkal elegánsabb. Itt is találtam részleteket, amik levettek a lábamról, például a cserélhető naptárbetét lapjainak aranyozása... Ez egy Kate Spade albumban is így van, amit tavasszal vettem, iszonyat elegánsnak tartom.




Anyukámtól kaptam Jamie legújabb szakácskönyvét: 15 perces kaják. Nagyon megörültem, de aztán belelapoztam. Hááát...
Alapból nem nevezném magam Jamie-rajongónak, bár szakácskönyv-gyűjteményemben jópár szerzeménye megtalálható. Azt hiszem, én inkább ötleteket szeretek meríteni tőle, inspirálódni, hogy ezzel a ma divatos szóval éljek. Eddig minden kötetében találtam legalább 2-3 olyan receptet, amin el tudtam indulni, amit saját ízlésünkre formálhatta.
Ez a 15 perces téma viszont elég durva. Nem csak az alapkoncepció (szerintem a főzés nem lóverseny, és nem is kell azzá tenni), de a fotók sem túl étvágygerjesztőek és az alapanyagok nagy része is túl extrém számomra. Én ebben most csalódtam.



Nem karácsonyi ajándék volt ugyan, de nagyon örültem még decemberben két Zara Home-os képkeretnek. Mivel utoljára bő 7 éve, az esküvőnkön készültek rólunk vállalható fényképek, 2015-ben szeretnék végre egy profi fotózást, amit már évek óta tologatok, mert mindig várok valamire. Hogy lefogyjak, hogy megnőjön a hajam, hogy megnőjön a körmöm, hogy ráérjen a férjem, stb. Arra gondoltam, ha megvannak a keretek, amibe majd a legjobban sikerült képeket tennénk ki az éjjeliszekrényekre, akkor talán ez ad egy kis lendületet.


Egyébként továbbra is nagyon szeretem a Zara Home kínálatát, amin viszont eléggé ki vagyok akadva, az a "kiszolgálás" minősége. Annyira tipikus, annyira magyar, és annyira elveszi a kedvem attól, hogy bemenjek. Az elmúlt 4 hétben ért ott jópár negatív tapasztalat, jó lenne, ha hamarosan megváltozna a hozzáállás - de nagyon nem reménykedem, mert így is egymást tapossák a vásárlók...

Ti kaptatok olyan ajándékot karácsonyra, aminek úgy igazán, ujjongva örültetek? 
Üdvözlettel:
Piffeny



DEZEMBER FAVORITEN

....oder: die Weihnachtsgeschenke.

Bei uns ist es keine Gewohnheit oder Regel, dass mein Mann und ich einander Geschenke zum Weihnachten kaufen. Es gab schon einige Jahre, wenn wir überhaupt nichts geschenkt gegeben haben, und es war kein Problem, niemand von uns hat davon ein Theater gemacht. 
Aber in diesem Dezember hatten wir beide Ideen, womit wir den anderen überraschen könnten. Es ist schon eine Tradition bei uns, dass wir am 23. Dezember (noch vor dem großen Familienfest) unser gemeinsames Weihnachten zu zweit feiern. Es war auch jetzt so, wir haben leckeres Abendessen gekocht (immer das selbe Menü), schöne Kleider angezogen und die -heimlich gekaufte und gut versteckte- Päckchen unter unseren kleinen Weihnachtsbaum gelegt.
Als er die braune Schachteln mir übergegeben hat, hat er scheu gesagt: nur einige Kleinigkeiten. Ah, Gott, mir haben die aber keine Kleinigkeiten bedeutet.

Schon seit vielen Jahren sehne ich mich nach den Taschenanhängern von Louis Vuitton. Sie sind super süß, die Preise sind aber stolz. Mein Mann dachte aber so, dass meine Alma, mit der er mich zu unserem Hochzeitsjubiläum überrascht hat, einen kleinen Schmuck verdient.

Auch der Taschenagenda, der in der anderen Schachtel gelegen ist, hat mir große Freude gemacht. Der stand auch schon auf meiner Weihnachtswunschliste. Ich wollte ihn aus Monogram Canvas haben, mein Mann hat aber gemeint, dass Epi Leather eleganter ist - und er hat recht...

Meine Mutti hat mir das neueste Buch von Jamie gekauft. Obwohl in meiner Kochbuchsammlung mehrere Bücher von ihm zu finden sind, würde ich nicht sagen, dass ich ein Jamie-Fan bin. Sein Geschmack ist zu extrem für mich, ich lasse mich eher nur inspririeren. Sein neues Kochbuch (15-Minuten-Küche) hat mich aber enttäuscht. Die Fotos finde ich überhaupt nicht lecker, und auch die Zutaten (und die Kombination der Zutaten) sind extrem und manchmal komisch für mich. 

Im Dezember habe ich mich noch über die Bildrahmen gefreut, die zwar keine Geschenke waren: ich habe sie bei Zara Home gekauft. In diesem Jahr möchte ich über uns ein professionelles Photoshooting machen lassen. Diese Idee habe ich schon seit einigen Jahren in meinem Kopf, ich habe aber immer auf etwas (Unwichtiges) gewartet. Jetzt dachte ich, wenn wir schon die Rahmen haben, die wir -mit den besten Fotos dieses Fotoshooting- auf unseren Nachttisch stellen können, das gibt vielleicht einen kleinen Schwung...

Ich wünsche euch einen angenehmen Januar,
liebe Grüße:
Piffeny