Donut worry...

Imádom a fánkot. A szalagos farsangi fánkot is, amit anyukám süt, de annál sajnos sokkal jobban imádom az amerikai típusú, vastag cukormázzal leöntött, színtiszta műanyag fajtát. Bármikor jobb kedvem lesz tőle.


Régóta szemezek már ezekkel a minifánkokkal. Ha ilyen kicsik, akkor biztosan nem is hízlalnak! - így okoskodtam, mert csak így okoskodhat az, aki imád enni, és a kilók (már) nem annyira izgatják (németül tudóknak idézném osztrák barátnőm kedvenc mondását: "rund und gesund").
Na persze, ha ebből is csak egyet hármat eszek egyszerre, mint a hagyományos méretűből, akkor tényleg nem gáz. Csakhogy itt nincs megállás. Két falat az egész, és ettől csak még csábítóbb. 

A szilikon sütőformákat egy angol webshopból rendeltem, és a recept is, amit kipróbáltam, az ő blogjukról származik. Én eleve csak a fele mennyiséget készítettem el, és így is lett belőle 3 tepsi, azaz 24 fánkocska.

Ezt most közreadom, hogy nektek ne kelljen keresgélni és számolgatni, ha ki akarjátok próbálni. Nem rossz recept, bár a végeredmény engem -a formán túl- nem igazán emlékeztet fánkra. Igaz, sokak szerint az a "fánk", ami nem bő olajban sült, hanem tepsiben, nem is fánk igazán. Ezen el lehet vitatkozni, hiszen az ízlések különböznek.

Ezek a sütik egyébként önmagukban is jók: nem túl édes, enyhén vaníliás, könnyű kis falatkák, a cukros bevonattal együtt viszont már határozottan addiktív hatásúak. Hiszen nincs az a sütemény, amin ne segítene, ha vastagon leöntjük rózsaszín cukormázzal, nemde? :-)

Hozzávalók:
  • 2 tojás
  • 120 gr cukor
  • 60 gr vaj
  • 1 tk vaníliakivonat (nem aroma, meg egyebek)
  • 25 dkg liszt
  • 2 tk sütőpor
  • 1-1,5 dl langyos tej

Elkészítés:

Biztos, ami biztos alapon én vékonyan kikentem a szilikon formát olajjal (ennek ellenére volt, amelyik kissé beleragadt...) 

A tojásokat a cukorral és a vaníliakivonattal robotgépben habosra keverjük. Hozzáöntjük az olvasztott vajat, ezzel is járatjuk még 1-2 percig. Betesszük a gépbe a sütikeverő kart, vagy fakanálra váltunk, és apránként, felváltva hozzákeverjük a sütőporral vegyített lisztet és a tejet. Itt derül ki, mennyi tejet vesz fel, a recept szerint 1,5 dl kellene, de ez nekem mindig változó. 

A tésztát a formába öntjük. Én kiskanállal kezdtem a próbálkozást. Eltelt 5 perc, a fülcimpám is ragacsos volt a tésztától, és mindössze 2 lyuk volt tele. Ekkor váltottam habzsákra. Nekem eldobható fajta van, nagyon szeretem, mert így nem kell kimosni belőle a zsíros massza (vagy akármi) maradékát. 
A lyukakat csak a feléig szabad megtölteni, kb. addig, míg a középső rész ér, mert a sütik eléggé megnőnek.

200 fokra elmőlegített (nem légkeverés) sütőben 9-10 perc kell nekik. A formában hagyjuk kihűlni, akkor szépen kijönnek belőle (vagy nem, de a bevonat úgyis elfedi a hibákat).


Közben elkészítjük a bevonatot. Ez egyébként nem is igazi cukormáz, hanem egy annál sokkal vastagabb, sűrűbb valami, viszont nagyon jól kezelhető. Ezért aki a fánkozókban kapható érzésre és ízre vágyik, az inkább sima cukormázzal próbálkozzon (porcukor + kevés víz vagy citromlé). 


A mázhoz és díszítéshez szükséges:

sűrített tej (cukrozott)
natúr krémsajt (Philadelphia, mert az kellemesen semleges ízű)
porcukor
vaníliakivonat
ételfesték
dekorgyöngyök, virágok
és gyermeki énünk


Mennyiségeket nem írok, a szobahőmérsékleű (ez fontos!) krémsajthoz adjunk hozzá porcukrot (kezdésnek mondjuk 1,5 evőkanálnyit), 1 tk. vaníliakivonatot, és kezdjük el higítani a sűrített tejjel. Kóstolgassuk, elég édes-e. Egy kenhető, de nem folyós masszát kell kapnunk, amit ezután megszínezünk az ételfestékkel. Ebből én a zselé állagút szeretem, és szintén Wilton márkájút, mert nagyon könnyű vele dolgozni.

Tudom nagyon jól, hogy a múlkor azt ígértem, nem megyek át gasztroblogba - és ehhez képest azóta szinte csak ételről-italról írok.... De most már befejezem. Azt hiszem :-)

Üdvözlettel:
Piffeny




Ich liebe Donuts. Ein großer Donut mit Vanillefüllung macht mich immer und gleich happy. In dem meisten Fällen kaufe ich Krapfen, weil ich es nicht besonders liebe, sie zu Hause zu backen. Dann riecht die ganze Wohnung nach Öl, und auch nach einigen Tagen kann man diesen Geruch fühlen. Ich hasse es.
Diese Minidonuts haben mich aber schon seit langem gelockt, weil sie im Ofen gebacken werden. Viele denken, dass sie genau deswegen keine richtige Donuts sind - das ist aber Geschmackssache.

Den Donut-Backform aus Silikon habe ich im Internet bestellt, und auch das Rezept, das ich erstmals ausprobiert habe, stammt aus dem Blog dieser englischen Firma. Ich muss zugeben, dass diese Gebäcke mich nur wegen ihren Formen an Donut erinnern. Die sind überhaupt nicht schlimm, nur ganz anders, wie Krapfen, die im Öl vorbereitet werden.
Auch ohne Topping schmecken sie gut: sie sind ganz leicht und nicht zu süß, und haben einen absolut dezenten Vanillegeschmack.
Ich habe nur die Hälfte des obigen Rezeptes gemacht, so habe ich 24 Stückchen bekommen.

Das Topping, das ich hier benutzt habe, ist nicht die typische Zuckerglasur (Zucker und Wasser/Zitronensaft), mit der die amerikanische Donuts überzogen werden, schmeckt aber gut. So habe ich es gemacht: 

Frischkäse (wie z.B. Philadelphia, Zimmertemperatur) habe ich mit 1 TL Vanille Extrakt (keine Aroma, bitte...) und mit 2 EL Puderzucker verrührt, und dann mit gezuckerter Kondensmilch verdünnt. Es ist schwer, genaue Mengen zu schreiben, die endgültige Masse soll nicht zu dünn und flüssig sein. Mit Lebensmittelfarben habe ich die Glasur gefärbt (ich nutze immer Wilton Gelfarben, weil sie sehr schön sind, und es ist einfach, mit denen zu arbeiten).

Manchmal träume ich davon, dass ich in der Innenstadt von Budapest ein kleines Geschäft öffne, wo ich vor Ort gebackene Muffins, Donuts und Pies verkaufe. Na ja, so gut (und reich) bin ich aber nicht. Man darf aber unerfüllte Wünsche haben, nicht war? 
Liebe Grüße:
Piffeny