Csokis-mandulás keksz

Ó nem, ebből a blogból nem lesz gasztroblog, ezt megígérhetem. Na nem mintha nem szeretnék enni vagy sütni-főzni: nem is tudom, melyik a jobb a kettő közül. Mindkettőt hobbimnak tartom: ezt mutatja kilóim száma és a tény, hogy minden nap (de a hétköznapokon mindenképp) én készítem az ebédet és a vacsorát magunknak. Viszont ételfotózásban nem vagyok túl jó (nehéz műfaj, sokan belebuknak), és amúgy is inkább követem, mint kitalálom a recepteket.


Csakhogy van ez a keksz...

Szegény nem néz ki különösebben jól. Élőben sem, pláne fotón. Viszont eddig kivétel nélkül mindig zajos sikert arattam vele. Rengeteg alkalommal megsütöttem már, családi és baráti összejövetelekre, és mindig volt valaki, aki elkérte a receptet. Megrögzötten nem-édesszájú (van olyan, hogy sósszájú?) embereket hódított meg, hármasával tömték magukba. 

A recept eredete az idők homályába vész, valahol a neten (vagy egy magazinban?) találtam, és aztán az évek során picit át is alakítottam az ízlésünknek megfelelően. Gondoltam, felteszem ide a blogra, próbáljátok ki ti is. Néhány tudnivaló:

- ez egy keksz. Csak azért hangsúlyozom ki, nehogy egy puha sütit várjatok. Elkészülte után pár órával már ropogós kérge lesz a rásült cukortól - na nem ehetetlenül kemény, csak olyan keksz-szerű, viszont a belseje ekkor még puha;
- a tárolására fémdoboz javasolt. Pár napig eláll, már ha marad, de sokáig nem érdemes őrizgetni (és ebből következően sokkal hamarabb megsütni sem, mint ahogy ennénk), mert sajnos hajlamos kiszáradni;
- az alábbi mennyiségből 20-22 db lesz, ami elég sok, mert ez egy tartalmas keksz.




És íme a recept:

Hozzávalók: 
  • 7 dkg puha vaj
  • 4 dkg barna nádcukor
  • egy csipet só
  • 1 tojás
  • 15 dkg liszt
  • 1 tk sütőpor
  • 1,5 ek cukrozatlan kakaópor
  • 2 ek víz
  • 15 dkg csokoládé (ét-tej-fehér vegyesen, ízlés szerint)
  • 10 dkg mandula
  • porcukor a hempergetéshez

Elkészítés:

A vajat és a cukrot robotgépben pár perc alatt habosra keverjük, majd hozzáadjuk a tojást, a csipet sót, és ezzel is verjük még 1-2 percig. 
Ezen a ponton vagy betesszük a sütikeverő kart a gépbe (ha van ilyenünk), vagy fakanálra váltunk. Keverés mellett hozzáadagoljuk a sütőporral elkevert lisztet és a kakaóport. 1-2 evőkanál vízzel higíthatjuk a végén, ha szükséges. A cél: egy sűrű, ragacsos massza. 

A kockákra tördelt csokit és a mandulát egy aprítóban durva darabokra vágjuk (vagy egy éles késsel, de az macerásabb). A kulcsszó a durva: ne legyen nagyon apró (különösen a mandula), mert nagyon jó a kész sütiben ráharapni. Kézzel szépen belegyúrjuk őket a masszába. 

Pingponglabdánál picit nagyobb golyókat csinálunk, lapos koronggá formáljuk őket, majd meghempergetjük porcukorban. Igen, ettől nyakig maszatosak leszünk. 
Sütőpapírra mehetnek egymás mellé. Nem nagyon fognak nőni, 1-1,5 cm hely elég közöttük. 

Az előmelegített, 170 fokos (légkeveréses) sütőben 13 perc kell nekik. Nem több! Sülés közben a tetejük megrepedezik, ez normális.
Rácsra szedve hűtjük ki őket, majd a következő 2 reggelen nagyon örülünk, hogy van mit majszolni a (tejes)kávé mellé. 

Sok sikert hozzá!
Üdv:
Piffeny





SCHOKO-MANDEL KEKS

Oh nein. Ich möchte und werde hier nicht sehr viele Rezepte veröffentlichen, weder jetzt, noch in der Zukunft, das kann ich versprechen. Obwohl ich sehr gerne esse und koche - beide sind meine Hobbys. Ich bin aber nicht sehr kreativ und folge nur die Rezepte, statt sie zu erfinden.

Es gibt hier aber diesen Keks.
Der arme sieht nicht besonders gut aus. Nicht einmal im Leben.
Aber immer, wenn ich ihn gebacken habe, habe ich lauten Beifall geerntet. Ich habe ihn schon vielmals für die Familie oder für Freunden gemacht, und immer gab es jemanden, der das Rezept haben wollte. Auch Leute, die eher Salzgebäck lieben, haben diesen Keks zu dritt gegessen.

Das Rezept habe ich irgendwo gefunden (Internet? Magazin? ich kann mich daran nicht mehr erinnern), und ich habe es während der Jahren nach unserem Geschmack gestaltet. Jetzt dachte ich, dass ich darüber einen Beitrag mache, vielleicht hat jemand von euch Lust, ihn zu probieren.
Hinweise:

- es ist ein Keks. Also nicht ein weiches Gebäck! Der Zucker bildet während des Backens eine knusprige Kruste, und die Kekse werden aufspringen. 
- am besten lagert ihr die Kekse in einer (Blech)Keksdose. Nach einigen Tagen trocknen sie leider aus, deswegen sollten sie schnell aufgegessen werden :-) Und es lohnt sich nicht, zu früh vor dem Essen sie zu backen.
- dieses Rezept macht 20-22 Stückchen. Es ist eine ziemlich große Menge, da diese Kekse sehr reich sind.

Und so geht es:

Zutaten:


  • 70 gr weiche Butter
  • 40 gr brauner Rohrzucker
  • eine Prise Salz
  • 1 Ei
  • 150 gr Mehl
  • 1 TL Backpulver
  • 1,5 EL schwarzes Kakaopulver (ohne Zucker)
  • 2 EL Wasser
  • 150 gr Schokolade (weiße,  Milch- und bittere Schokolade - gemischt nach Geschmack)
  • 100 gr blanchierte Mandel
  • Puderzucker (die Kekse umzudrehen)

Vorbereitung: 

Den Backofen auf 170 °C (Umluft) vorheizen. Ein Backblech mit Backpapier auslegen. 
Die weiche (oder geschmolzene) Butter, den Zucker und das Salz mit einem Schneebesen cremig rühren. Ei dazugeben, weiter rühren. Mehl, Backpulver und Kakaopulver nach und nach zur Buttermischung geben, und alles zu einem glatten Teig verarbeiten (entweder mit einem Kochlöffel, oder mit dem Flachrührer der Küchenmaschine, wenn es gibt). Am Ende mit 1-2 EL Wasser den Teig lockern, wenn es nötig. 
Das Ziel ist: eine dichte, ein bisschen klebrige Masse zu bekommen.

Schokolade und Mandel in einem Zerkleinerer in grobe Stücke hacken (kann auch mit einem Messer gemacht werden, mit einer Maschine geht es aber einfächer). Beide zum Teig geben und mit den Händen gut und schnell verkneten.

Kugeln formen (2-3 cm - sie können auch größer sein, nach Geschmack), sie platt drücken, im Puderzucker wälzen und auf Backpapier legen (mit etwa 1-1,5 cm Abstand von einander).
Die Kekse auf der mittleren Schiene des Ofens in 13 Minuten fertig backen. 

Die fertige Kekse auf ein Kuchengitter legen und dort auskühlen lassen. Die nächsten 2 Morgen uns darüber freuen, dass wir etwas zum Kaffee naschen können. 

Viel Erfolg und liebe Grüße:
Piffeny