Óda a (házi)kenyérhez

Elöljáróban szögezzük le: én szeretem a boltit. Nagy divat manapság szidni (kicsit át is estünk a ló másik oldalára, azt érzem), és tényleg vannak vállalhatatlan példányok, de azt mondom, frissen a legtöbb jó, vagy elmegy legalább. 
Van itt a közelünkben két pékség is, az egyik még a hetvenes évekből maradhatott itt, klasszikus választékkal és illatokkal, a másik nemrég nyílt egy újépítésű aljában, "trendibb" termékekkel, de helyben sütik azt is. A Lidl péksütemény-részlegét is szeretem, állítólag fagyasztott termékeket sütnek készre, nem tudom, a zsömék, bagettek egész jók, még másnap is. 
A menő, budai kézműves-pékségekről most nem is ejtenék sok szót, párszor kipróbáltam őket, de a 700 Ft-ba kerülő 40 dekás vekni nem okozott akkora katarzist, mint vártam. Szívesen költök arra, amit jónak ítélek, de ezt napi szinten nem is bírná a pénztárcánk, így maradnak a fent említett források.

Néha azonban rámjön, hogy én magam süssem meg a napi betevőt. Körülbelül 5 éve próbálkozom ezzel, kezdetben a magyar pék-királynő, Limara recepjei alapján (remélem, nem sértődne meg a titulus hallatán). Elkészítettem jópár kenyerét, érleltem, etettem a kovászt a hűtőben hetekig, leveleztünk részletekről (nagyon segítőkész volt), mindent megtettem, egyszerűen mégsem lett jó. Ez viszont nem az ő érdemeit kisebbíti, egyszerűen az én ízlésem várt el más eredményt. 

És itt el is érkeztünk a házi kenyérsütés egyes számú tanulságához: a házi soha nem lesz olyan, mint a bolti, amihez alapjáraton mindannyian szokva vagyunk. Nem lesz olyan, ha megfeszülünk sem. Persze mindenki döntse el, hogy ez pozitív vagy negatív. Szuper tudni, mi van a háziban (illetve mi nincs), de vagy nem olyan könnyű a belseje, vagy a héja nem olyan ropogós, vagy az íze kovászosabb, élesztősebb... 

Aztán volt egy időszak, amikor Fűszeres Eszter bagettjét készítettem el nap nap után. Ez is finom volt, már ha összejött... De sokszor egyszerűen nem akart kijönni a (teflonos!) bagettsütő-formából, és a héja is gyakran keményedett ehetetlenre, úgyhogy ezt is feladtam. 


Aztán kb. két éve rábukkantam egy magyar blogon az akkoriban nagyon népszerű úgynevezett dagasztás nélküli kenyérre, ami a New York Times weboldaláról indult világkörüli hódító útjára. Minden valamirevaló gasztroblogger írt róla akkortájt, sok helyen megtalálható a recept, a hozzávalók listája és a leírás kb. mindenhol ugyanaz, azt viszont egyénileg kell kitapasztalni, mi az a sütési módozat és idő, ami a saját sütőnkkel (számunkra) tökéletes kenyeret eredményez. Nem szabad feladni, az első pár próbálkozás nekem is kudarcba fulladt.



Pár hónapja megint reneszánszát éli nálam ez a kenyér, az év első újkrumpliből főzött paprikáskrumplija mellé "támadt fel" a feledésből, és azóta már sokszor elkészítettem. Ropog a héja, a belseje sűrű, de lyukacskos és ruganyos, és jó az íze. Érezni, hogy van benne "anyag", és ahogy az ember megszegi és a héj darabkái ezerfelé pattognak a recés kés nyomán, az emberben dagad valami ősi büszkeség, hogy ezt ÉN, ÉN sütöttem!!!

Piffeny



ODE AN (HAUS)BROT

Ich muss zugeben, ich liebe Brot, das man in den Geschäften fertig kaufen kann, obwohl es heutzutage modisch ist, es zu beschimpfen. Ja ich weiß, es enthält viele Dinge, die nichts mit dem idealen Brot zu tun haben: Konservierungs- und Zusatzstoffen, Aromen, und wer weiß, was noch...! 

Deswegen steht die perfekte Hausfrau jeden Tag um 4 Uhr auf, um für die Familie frisch gebackenes Brot zum Frühstück servieren zu können. Na ja, danke. Ich bin nicht dieser Typ. Ich schlafe eher lang und kaufe Brot in einer der zwei sehr guten Privatbäckereien, die in der Nähe von uns sind. Dort kann man noch klassisches und sehr leckeres Weißbrot kaufen, das nicht nur am Tag des Backens genießbar ist. 

In Ungarn essen wir zu 90% Weißbrot. Einerseits hat es historische Gründe -wie viele Gewohnheiten einer Nation; andererseits passt Weißbrot zu den typischen, ungarischen Gerichten (die mit viel Gewürz, Paprika und Fett vorbereitet werden) am besten. In den modernen, jungen Haushalten kommen Braun- Roggen- und Vollkornbrote immer öfter auf den Tisch, Weißbrot ist aber für ungarische Leute ein Grundstein der Ernährung.

Vor 5 Jahren habe ich zum ersten Mal versucht, zu Hause Brot zu backen, und seit dann mache ich es immer wieder, von Zeit zu Zeit. Ich habe viele "ausprobierten" Rezepte nachgemacht, und das Ergebnis war manchmal ganz gut, die Brote sind aber nie so geworden, wie ich erwartet habe, und es hat meine Begeisterung schnell abgekühlt. Vor ca. 2 Jahren habe ich aber ein weltberühmes Rezept aufgefunden, das aus der Webseite von New York Times stammt: Bauernbrot ohne Kneten. Das hat alles verändert, weil damit Brotbacken wie am Schnürchen geht.

Das Rezept findet ihr auf vielen Webseiten, es gibt keine großen Unterschiede, man muss aber selbst erproben, wie lange man im eigenen Backofen den Teig backen soll. Ich würde unbedingt empfehlen, dieses Brot zu probieren, auch wenn es zu den ersten 2-3 Mal wahrscheinlich nicht perfekt sein wird. Man darf nicht aufgeben, weil es am Ende sicherlich gelingen wird. Ich selbst bin sehr stolz darauf, dass ich so schönes und leckeres Brot selbst machen kann - und das ist ein tolles Gefühl! 

Liebe Grüße:
Piffeny