Előszó



Blogot írni olyan könnyűnek tűnik! Olvasok másokat, szerte a világból: átgondolt, érdekes bejegyzések, szuper képek, már-már művészi, tökéletes minőségben. Ilyen nekem is kell! Én is ebben akarom kiélni magam, azt a pici kreativitást, ami belém szorult!

Aztán rájövök: blogot írni nem könnyű. Jó témák, jó fotók kellenek, és ami a legnehezebb: folyamatosan. Ráadásul még színvonalas blogokkal is Dunát lehet rekeszteni manapság, ezért is nehéz újat, egyedit villantani. Jó, ha az embernek vannak kedvencei, akik inspirálnak, viszont roppant kínos, ha utánozni kezdjük őket. Ilyet is sűrűn látok, és én nem szeretnék ebbe a hibába esni - csakhogy sokszor nehéz eldönteni, hol a határ az inspiráció és az egyszerű, fantáziátlan másolás között.


Egyediség kell tehát. És hogy mi az, ami egyedi bennem? Nos, én magam! És az életem. Nincs még egy ilyen, ez biztos. Persze bennem is felmerült a kérdés, vajon tényleg szükség van még egy blogra? Mert ugyan ki lenne kíváncsi arra, ki vagyok és mi történik velem?
De aztán úgy döntök, talán mégis akad, akit megfog mindez. Aki idetéved és aztán itt is marad, mert esetleg van bennünk valami közös.
Vagy éppen ellenkezőleg: mert nincs.