Time to say goodbye


Kedves Olvasóim, 

bizonyára feltűnt nektek, hogy az elmúlt hetek csendesek voltak itt a blogon. Ennek csak az egyik oka volt a karácsony. Az ünnepek előtt influenzával ágynak estem, így sajnos nem tudtam annyit készülődni, mint szerettem volna, az ünnepnapok viszont már jól teltek és kárpótoltak a rosszkor jött betegségért. Volt minden, amitől nekem ünnep az ünnep: elsősorban sok-sok idő a férjemmel kettesben, ágyban reggeli, egész napos társasjáték-csaták, nagy beszélgetések süti és forró csoki mellett, isteni ételek és csodás ajándékok. 

A blog elhanyagolásának azonban nem kizárólag a karácsony volt az oka. Ez a viszonylag hosszú hallgatás egyben lezárása is volt egy folyamatnak, ami már hónapok óta zajlott bennem.

Mindig sejtettem, hogy eljön egyszer ez a nap, hiszen ami elkezdődött, annak így vagy úgy, de vége is lesz. Az elmúlt közel 3 évben volt már néhány olyan alkalom, amikor felmerült bennem, hogy bezárnám a blogomat, de ott és akkor még nem éreztem, hogy valóban eljött volna a búcsú ideje.

Kedvenc tv-sorozataim


Én az a típusú ember vagyok, aki szeret otthon lenni. Otthonülő, mondanám, ha nem lenne ennek a szónak egy kis negatív felhangja. Mindig így volt ez, már fiatal koromban is, és ahogy öregszem, csak még jobban élvezem, ha az otthonom kényelmében lehetek. 

Hideg, téli estéken számomra elsőrangú szórakozás elnyúlni a kanapén vagy az ágyban és sorozatokat nézni. Elrepít egy másik világba, leköti a hétköznapi gondokon pörgő agyamat és kikapcsol. Egyik oldalamon a férjem, a máskon Alba, kettőnk között egy nagy tál popcorn, vagy ilyenkor adventben mézessüti és mandarin (zseniális páros!), körülöttünk egy puha pléd és rengeteg puha párna - ez pont annyira jó, mint amilyen giccsesen hangzik. 

A filmeket is szeretjük, de sokkal inkább vadászunk a sorozatokra, mert ha találunk egy jót, akkor az sok estén elkísér minket. Arra gondoltam, a mai posztban megosztom veletek, mik az én kedvenceim, hátha tudok vele egy-két új tippet adni szintén sorozatkedvelő olvasóimnak, vagy esetleg sikerül feleleveníteni régi, talán már elfeledett kedvenceket.


Hogyan vezetem a kiadásainkat?


Tavaly ősszel meséltem nektek arról, hogy mi hogyan tartjuk rendben a pénzügyeinket. Akkor 6 pontban foglaltam össze a lényeget, és ebből a hatból az egyik pont a "kiadások dokumentálása" volt. Szerintem a pénzügyi tudatosság egyik nagyon fontos eleme tudni azt, mire mennyi pénz megy el a háztartásunkban. Elengedhetetlen, ha nagy terveink vannak, ha spórolni, félretenni szeretnénk valami konkrét dologra, de akkor is jól jöhet, ha egyszerűen csak szeretnénk okosabban beosztani vagy átcsoportosítani a pénzünket. A puszta kíváncsiságunkat is kielégíthetjük vele, és aki csinálta már ezt, az tudja, milyen tanulságos hónap végén visszanézni egy ilyen listát. Egészen megdöbbentő dolgokra jöhetünk rá, persze csak akkor, ha (nagyjából) pontosan beírunk mindent és nem feledkezünk el semmiről.

Arra gondoltam, a mai posztban erről mesélek nektek egy kicsit, hogyan működik nálam ez a rendszer, hátha ti is kedvet kaptok hozzá, vagy épp ez ad egy végső lökést ahhoz, hogy ti magatok is belekezdjetek, például január elsejétől...



Paste e fagioli, avagy: mennyei babos tészta


Ha tésztaételekről van szó, nem ismerek mértéket. A hét 5 napján simán tudnék tésztát enni, sőt: sokszor eszem is! Ez persze elég nagy kreativitást kíván, de ezzel nincs gond: rengeteg konkrét receptem van, és mellettük még millió ötlet, variáció a fejemben, ennek ellenére folyamatosan és lelkesen vadászom az újakat. 

Amit most megmutatok nektek, az egy népszerű olasz egytálétel, a pasta e fagioli, azaz: tészta és bab. Rengeteg változata ismert (kb. ahány ház, annyi szokás), én magam is szoktam kísérletezgetni, de számomra ez az "ultimate" verzió, amihez mindig visszatérek, mert nekünk ez jött be a leginkább. Egy főzős tévéműsorból jegyzeteltem le pár évvel ezelőtt, és kisebb módosításokkal a mai napig a repertoárom része.


15 apró trükk, hogy ünnepi hangulatba kerüljünk


Tegnap elkezdődött az advent és vele együtt a karácsonyi visszaszámlálás is, de tudom, hogy sokaknak a december inkább az év végi hajrá időszaka a munkahelyen. Közeli barátaink között is vannak olyanok, akik ebben a hónapban több túlórát hoznak össze, mint előtte egész évben, és ők épp a múlt héten panaszkodtak arról, hogy vannak évek, amikor szinte észrevétlenül megy el mellettük ez a varázslatos időszak. 

"Írhatnál erről egy posztot!" - vetette fel a barátnőm, miközben az ötleteimet soroltam nekik, a sok apróságot, amit megtehetünk azért, hogy mégis megérezzünk valamit a közelgő ünnep hangulatából. Habár ma már a magam ura vagyok, nem felejtettem el, milyen volt, amikor egyetemistaként a december a vizsgaidőszak kezdetét jelentette, könyvtárazást és végtelen tételkidolgozást, vagy később, amikor beosztottként én is fuldokoltam a főnök által odadobott, "ezt-idén-még-feltétlenül-el-kell-intézni"-típusú munkáktól. 18-28 éves korom között a december 24-e általában olyan váratlanul ért, mintha előző nap még júliust írtunk volna. Ezt mindig rosszul éltem meg, úgyhogy minden évben (sőt: évről-évre egyre jobban) igyekeztem odafigyelni arra, hogy a kikerülhetetlen rohanás közben azért valamennyire ráhangolódjak az ünnepre is.

A mai posztban azoknak szeretnék egy kicsit a segítségére sietni, akik hasonló gondokkal küzdenek, akiket betemetnek a hétköznapok teendői, de akik azt is érzik, hogy ez nincs jól így. Az alábbi mini-programok, kis ötletek közül bármelyikre könnyű azt mondani, hogy "Nekem erre nincs időm / energiám!", de én hiszek abban, hogy ilyenkor is szükség van egy kis én-időre, és hogy nem szabad hagyni, hogy ez a szép időszak csak úgy elszaladjon mellettünk. 


10 dolog, amiért mostanában odavagyok


Szemfüles olvasóim észrevehették, hogy elég régen (szeptember elején) volt utoljára hónap kedvencei-poszt. Nem tudnám pontosan megmondani, mi ennek az oka, valahogy csak úgy elmaradt. Viszont tudom, hogy sokan közületek szeretik-szerették, és én magam is szívesen olvasok más blogokon kedvences összeállításokat, ezért úgy döntöttem, hogy a mai poszt ilyen lesz!

Nem egy "klasszikus", tőlem megszokott válogatással készültem, azaz nem azt mutatom meg, mit vettem az elmúlt 30 napban, inkább összeszedtem 10 olyan random apróságot, beauty cuccot, könyvet, kaját, amik -mint azt a cím is jelzi- az utóbbi időben gyakran megörvendeztetnek. Vágjunk is bele!


8 beauty termék, ami megéri a spórolást


30 fölött az ember kezd rájönni arra, mennyire kifizetődő minőségi termékekbe invesztálni a szépségápolás területén (is). Az odafigyelés, a jól megválasztott krémek, pakolások és szérumok csodát művelhetnek a bőrünkkel, ami ilyenkor már komolyabb törődést igényel, mint 10 éve, nem is beszélve a megelőzés fontosságáról.... Hozzáteszem persze, hogy a bőr fiatalságának megőrzése érdekében a belső ápolás is fontos: sok alvás, megfelelő táplálkozás, rengeteg víz fogyasztása, ill. a stressz minimalizálása - mindez kiegészítésnek feltétlenül szükséges a drága kencék mellé. 

A mai posztban olyan drágább, felsőkategóriás szépségápolási termékeket szedtem össze, amik szerintem maximálisan megérik az árukat. Hogy ne legyen egysíkú a paletta, helyet kapott ezek között bőrápolási készítmény ugyanúgy, mint arctisztító, dekorkozmetikum vagy éppen illat. A témát így november vége felé azért is érzem aktuálisnak, mert ezek nem csak a magunk számára, hanem a fa alá is kitűnőek, ha olyasvalakinek keresünk ajándékot, akiről tudjuk, hogy értékeli a minőséget.

Sokan úgy tartják, nem illik szépségápolási terméket ajándékozni, de ezzel nem értek egyet. Nyilván egy izzadásgátló dezodor nem túl udvarias ajándék, de beláthatjuk, hogy a szépségápolás nem merül ki ennyiben, és rengeteg olyasmit találhatunk az üzletekben, aminek szinte bármelyik nő örülne - a folytatásban ezekből mutatom meg nyolc személyes kedvencemet!


Pumpkin Spice Latte


Furcsa dolog a Starbucks-imádat, nálam legalábbis biztosan. Fő terméküket, azaz a kávéjukat nem szeretem, mert szerintem pocsék. Rajongok viszont a bögrékért és tumblerekért, a sütik közül a fahéjas csigáért és a sajttortáért, na és persze rajongok a szezonális, ízesített italaikért is, mert azok inkább desszertek, mint kávék. Ezek közül is kiemelkedik kettő: a karácsonyi Toffee Nut Latte (ami, ha jól tudom, a héten már kapható), és a nagy őszi sláger: a Pumpkin Spice Latte. 

Nem érdekel, hogy túlédesítettek, nem érdekel, hogy ki tudja, milyen összetevőjű szirup adja az ízüket, mert túl sokat nem szoktam inni belőlük, és egyébként is, egyszerűen imádom őket, szóval ennyi belefér. Nagyobb gondom, hogy a tökös verzió (ami az abszolút kedvencem) sajnos csak rövid ideig kapható, és akkor is sokszor jobban esne itthon, a kanapén heverészve és egy jó könyvet olvasva, mint egy zajos, zsúfolt bevásárlóközpont kávézójának kényelmetlen székén kuporogva.

Úgyhogy két éve elhatároztam, hogy kikísérletezem magamnak a tökéletes házi pumpkin spice lattét. A neten rengeteg receptet találhatunk, én is ott kezdtem keresgélni, próbálgattam, kóstolgattam, és végül a sokból összegyúrtam egyet, ami szerintem tökéletes - ma ezt szeretném nektek megmutatni. Az italunk így igényel némi előkészítést, de ha az alaprecept, azaz a szirup már megvan, akkor akár egész hétvégén élvezhetjük ezt a finom, fűszeres kávét, és nekem ennél több nem is kell a tökéletes szombat reggelhez!


Adventi beauty naptár


Na jó, elismerem, kicsit előreszaladtam, ami a karácsonyt illeti. Azt hiszem, ennek a blogger-lét az oka, mert bloggerként az ember mindig mindenre előbb gondol. De az is lehet, hogy a hideg, télies idő. Vagy talán az, hogy mindenhonnan ez zúdul rám: sok magazinnak már megjelent a decemberi/ünnepi száma, és az üzletek is már hetek óta tele vannak karácsonyi holmikkal. Mindenesetre november elejéhez képest (szokatlan módon) elég jól állok:

  • az ajándéklista készen van, az utolsó apróság is kitalálva és felírva. Mindenkinek. 
  • sőt (ezt figyeljétek!) 2 ajándékot már be is szereztem!
  • Spotify-on létrehoztam egy karácsonyi dallistát, amit folyamatosan bővítek és időnként hallgatok is. 
  • kitaláltam és leírtam, a lakás mely pontját mivel szeretném feldíszíteni adventre, ebből mi van meg és mit kell még beszereznem. 
  • ehhez ma megyek (az első) beszerző-körútra.
  • ...és végül: tegnap megvettem életem első adventi kalendáriumát, és mint azt a cím előre jelzi, a mai bejegyzés erről az új szerzeményemről fog szólni. 
 


Hogyan lépjünk ki a komfortzónánkból - és miért?


Szeretem a komfortzónámat. És ha ki kell lépnem belőle, akkor kényelmetlenül érzem magam, ideges és bizonytalan leszek, néha még akkor is, ha önként vállalom ezt a kilépést. Mégis mindig rá kell jönnöm, mennyire jót is tesz valójában, mert a biztoson, a megszokotton, a rutinon túl ott vár mindaz, amire minden (normális) ember vágyik: a fejlődés, a továbblépés, egy izgalmakkal és kalandokkal teli élet, és főleg: olyan pillanatok, amikre mindig emlékezni fogunk. A bepunnyadt, unalmas, rutinos egyformaságban darált napok ugyanis összemosódnak az emlékezetünkben, azokat nem igazán emlegetjük fel nosztalgiával néhány hónap/ év távlatából, és biztosra veszem, hogy akkor sem fogjuk, ha majd megöregszünk.

Ez, mármint a komfortzóna elhagyása is olyasmi szerintem, amit kis lépésekkel kell elkezdeni (és sokaknak talán folytatni is), olyanokkal, amikhez nem kell rögtön nagy bátorság. Én soha nem vagyok a végletek híve, szerintem ebben sem kell bevállalni túlzó dolgokat. Az persze teljesen egyéni, hogy kinek mi jelenti a túlzó dolgot, úgyhogy mindig igazodjunk a saját korlátainkhoz, de azért próbáljuk feszegetni is őket. 

Hogy hogyan, arra vonatkozóan a folytatásban találtok néhány módszert, amik nálam bejöttek, amiket én szoktam megtenni, és amiket szerintem mindenki bevállalhat, mert változatosságot, fűszert adnak az életünkhöz.